Cukkinik a veteményes szívében

Könnyedén besettenkedett közéjük a gaz, esős időben rajtuk kvaterkáztak először a pőre csúszómászók spanyol huligánjai, s az is előfordult, hogy beterítette őket nyesedékkel a fűnyíró. Nem mintha így gyommentes lenne a területük, vagy nem kellett volna már kitenni a szűrét pár lakmározó hispániai haramiának, mégis, mintha éreznék a törődést, a szokásosnál is nagyobb bokrokat növesztettek – már amelyik fajtának elsőre sikerült a kikelés. A tökfélék ültetésével mindig gondban vagyok, ha egy vagy két magot dugok a fészekbe, egy sem kel ki, ha többet, akkor valamennyi és ott tolonganak egymás hegyénhátán. Idén, hogy a vetőmag is beszállt a drágulási versenybe, szűkmarkúbban bántam a kabakosok szaporítóanyagával is, így nem okozott sok munkát a kikeltek gyérítése. A szakirodalom szerint erősen fejlett orsógyökere mélyre hatol és sok oldalgyökeret is fejleszt, ezért jó, ha legalább egy méter távolságot hagyunk a tövek között. 
Fájó szívvel ki is akartam tépni néhány egymáshoz túl közel nőtt példányt, szerencséjükre a múlt héten olvastam az online agrároldalon, hogy legalább két-három cukkinit egymás közelébe kell csoportosítani. A szakíró szerint ez azért fontos, mert a cukkini termésénél a növény virágait többször be kell porozni, hogy életképes legyen, de minden virág csak egy napig nyitott. Ha több növény cseperedik egymás mellett, több virág nyílik egy időben, ami növeli a beporzás esélyét. A cukkinik dolgát nehezíti, hogy a viráguk kimért élettartalma mellett a terméshez külön női és férfivirágra van szükségük. Kizárólag a női virágok hoznak „gyümölcsöt”, a férfivirágok a beporzás érdekében nyílnak. A fiatal cukkinik először sok hímvirágot fejlesztenek, szinte egy virágcsokor az egész bokor, mégsem mutatkozik a termés, amíg a lányvirágok meg nem jelennek. 
Legyünk türelmesek, nem hiábavaló ugyanis a fiúvirágok korai tülekedése, mire a bokor megerősödik és mindkét nemű virágot elkezdi fejleszteni, már jól odaszoktak a beporzó rovarok. Még egy jótanácsot megszívlelek az említett rovatból: akárcsak tavasszal, ősszel is megvédhetjük növényünket a korai fagyoktól, éjszakára takarjuk le őket, ezzel hetekkel meghosszabbíthatjuk a cukkiniszezont. Sokan értéktelen zöldségnek tartják a kabakosokat, szerintük nem érdemes gürcölni velük. Nincs igazuk. 
Arról már évekkel ezelőtt is olvastam, hogy a cukkini segíti regenerálódni a károsodott hasnyálmirigyet, jelentősen javítva vele a cukorbetegek állapotát is. Nyákszerű és keserű anyagaival fokozza a bélműködést, a benne található szelén, C-vitamin és béta-karotin pedig jó hatással van az immunrendszerre. Ha lehet, használjuk héjastól, abban őrzi a béta-karotin- és antioxidáns-készletének zömét, persze a húsa is értékes, hiszen kiváló mangán- és káliumforrás, de nem hiányzik belőle a kalcium, a cink, a foszfor sem. A táplálkozástudomány tanult szakértői állítják, a cukkini a legértékesebb tökféle, egyesíti magában a tök és az uborka jótékony tulajdonságait. 
Azt azonban nem gondoltam, hogy a jámbor zöldségfélék még mérgezőek is lehetnek. A mérgező cucurbitacint eredetileg az állatok elriasztására fejlesztették ki, szerencsére az ízük ilyen esetben ehetetlenné keseredik. A fifikás növénynemesítőknek sikerült kiiktatni belőlük a védelmező gént és „keseredésmentes” fajtákat állítottak elő. Az extrém körülmények, a hosszan tartó hőség, a csapadékhiány viszont újra aktiválhatja a növény örökítőanyagában szunnyadó gént. 
A tudományos indoklás szerint a sanyarú életkörülmények a növényeknél olyan stresszt okoznak, amelyre önvédelemből cucurbitacin-termeléssel reagálnak. A gondos kertész persze nem hagyja, hogy sínylődjenek, szomjazzanak a kabakosai, hiszen azt már a nagyszüleinktől megtanultuk, ha kell, öntözzünk szorgalmasan, sose hagyjuk kiszáradni az uborka földjét, mert megkeseredik a termése. Sőt, nem ajánlott az étkezési kabakosok közelébe dísztököt ültetni, azok ugyanis dúskálnak az ősi védelmező anyagban, s a pollenjeik révén keresztezhetik vele a szomszédokat.