78 évvel ezelőtt 1650 zalaegerszegit vitték haláltáborba

Kilökte a hazából a társadalom szüleinket, nagyszüleinket csak azért, mert zsidók voltak. Ezt Virágh Judit, a hitközség elnöke fogalmazta meg beszédében, és figyelmeztetett: a soá a tanulságaival időszerűbb, mint bármikor, a zsidó emberek nagy része fenyegetve érzi magát. „Ha a város utcáit járjuk, sok olyan házat láthatunk, ami egykor zsidó családoké volt. Olyanoké, akik ezért a városért dolgoztak, és nem tudják, miért rekesztették ki őket, miért kellett sárga csillagot viselniük, meghalniuk. Vannak, akik tagadják a holokausztot; a túlélők meghalnak, az emlékek elhalványulnak, de ami történt, nem merülhet a felejtés homályába” – mondta. 

Hangsúlyozta: minden alkalmat meg kell ragadni a múlt megismertetésére, tudatosítani, mennyire törékeny a béke, mivel jár a gyűlölet. A holokauszt történelem, ami nem múlik el, velünk van azokban, akik ezt átélték, velünk van a veszteségben, a hiányban, amit a holokauszt jelentett a nemzetnek, a városnak. Ezt Gecse Péter alpolgármester fogalmazta meg. A holokauszt máig tartó tanulsága az, hogy nem maradhatunk közömbösek az áldozatok iránt. Emlékezni kell az ártatlan és kiváló emberek tömegeire, magyar honfitársainkra, akiket kizárólag származásuk miatt ítéltek meg és hurcoltak el. Az ausztriai Rechnitz – Rohonc mellett 1945 márciusában meggyilkolt 180 magyar zsidó munkaszolgálatos történetét 30 éve kutató REFUGIUS Egyesület képviseletében Paul Gulda zongoraművész szólt az emlékezőkhöz. Őt Radnóti Zoltán főrabbi követte, aki gyászbeszédét azzal kezdte: a hatágú gyertyatartó lángjai idézik az elpusztított hatszázezer magyar, a megölt hatmillió európai zsidót. Arról is szólt, hogy az első zsidó családok az 1700-as években érkeztek Zalaegerszegre, mégpedig Rohoncról. A gyászmegemlékezés előtt a résztvevők koszorúztak a tűzoltó­laktanyánál, a város számos épületét tervező Garai Sándor építész, ezt követően az ország legtovább praktizáló ügyvédje, a 97 évesen elhurcolt Boschán Gyula kormányfőtanácsos, hitközségi elnök és Hüvös Salamon botfai földbirtokos emléktáblájánál. Kegyelettel adóztak a vasútállomáson a roma és magyarországi evangéliumi testvérközösség emléktáblájánál. A 78 éve történtek felidézése az izraelita temetőben zárult, ahol zsidó szokás szerint elhelyezték az emlékezés köveit.