Zalaiak jártak a magyar Alhambrában

A Magyar-Izraeli Baráti Társaság zalaegerszegi szervezetének tagjai a zsidó hitközséggel karöltve hosszú évek óta gondot fordít arra, hogy a zalaiak megismerhessék vallásuk kulturális értékeit, akkor is, ha nem gyakorolják a hitéletet. Számos utazást tettek már Magyarországon, sőt, határon túl is, hogy a zsinagógák építészeti különlegességeiben gyönyörködjenek. Ezeket az alkalmakat rendre összekötik színházi látogatással vagy hangversenyélménnyel is. 

Vasárnap is e célból indultak útnak, s a világhírű Dohány utcai zsinagóga mellett a közelben álló, évtizedekig romos állapotban árválkodó Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát tekintették meg.  A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) egy éve adta át rendeltetésének a teljes körűen felújított  zsinagógát, amely már kulturális célokat is szolgál. Az avatáskor az Izrael budapesti nagykövete lélegzetelállító remekműnek nevezte a híven felújított házat.  A budapesti zsidó közösségek  a 7. kerületi  a Dohány-Rumbach-Kazinczy utca között három különböző karakterű zsinagógát hagytak örökül. Ezek közt a Rumbach utcai állt középen a hitéleti elvek szempontjai alapján.

A zalaegerszegi csapatot a Rumbach – Együttélés Háza vezetője, Kiss Henriett fogadta, aki érzelmekre is ható érzékletes tájékoztatót tartott a ház történetéről, miközben körbekalauzolta a látogatókat a liturgikus térben és a konferenciáknak, találkozásoknak kávéháznak is otthont adó frontális részben. 
 

Az igazgatónő elmondta, kérdés lehet, hogy a 3000 főt befogadó Dohány utcai után 3 évvel miért kellett új imaházat  építeni. Ennek oka az, hogy a közösségen belül kialakult egy  kisebb csoport, amelyik saját imaházat, méghozzá hagyományosabb térben, mivel a Dohány utcai épület a keresztény építészeti megoldásokat is használja például a  három hajós elrendezéssel.

A kitartó erőfeszítéseket a magánadományok révén az 1860-as évek végén siker koronázta, önálló telket vásároltak, az épület tervezését pedig 1869-ben a fiatal Otto Wagnerre bízták, aki a szecessziós stílus kiteljesítőjeként később Bécs főépítésze lett. (Az önálló telek is különlegesség, mivel általában városi bérleményre építették a zsinagógákat.) Az épület 1874-ben készült el, majd egészen 1941-ig működött. 
 

Otto Wagner kétféle stílust, a bizáncit és mórt, az előbbit erősíti az utcafronton látható két karcsú minaret forma, amelybe nem lehet felmenni. Az építész egyik mentora, diplomata a spanyol középkori zsinagógát motívumait gyűjtötte rajzolta, tanulmánykötetebe rendezte, amit Otto Wagnernek ajándékozott, így alapozhatta a díszítő elemeket a spanyol színvilágra, a kékre és vörösre, valamint ornamentikát. Nos, ezért nevezik a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát a spanyol turisták a magyar Alhambrának. Kialakításában késő-romantikus, francia és német hagyományt követő, tökéletes akusztikájú nyolcszögletű középtérű épületről van szó, amely könnyűszerkezetes fém és fa elemekből készült. A dicsőság építészetének nevezték a középkorban a szerkezeti formát. A hang 6,2 másodpercig zeng a nyolcszögletű térnek köszönhetően. (Ma már akusztikus függönyök is tökéletesítik a hangversenyi hangzást.) A 27 méter magas kupola (közepén  150 kilós csillárral) nyolclevelű virágminta néz le a feltekintőre. A statika olyannyira jól sikerült hogy a második világháború alatt bombatámadás csak az üvegablakokat pusztította el, a szerkezetben nem esett kár.
 

Befogadó zsinagógáról van szó, hiszen a vidékről, majd Trianon után Erdélyből érkezőket is szívesen fogadta az itteni  közösség.

A zavartalan működés 1941-ben megszakadt. 1941-ben ebben az épületben gyűjtötték össze azokat a rendezetlen állampolgárságú zsidókat, akiket a megszállt ukrajnai Kamenyeck-Podolszkba szállítottak a magyar hatóságok, ahol a németek legyilkolták őket. (Összesen 40 ezer magyar zsidóról szólnak a leírások. E fejezet pontos feltárása még mindig nem teljes.)
 

1942-1957 újra folyamatossá vált a működés, az 1956-os kivándorlási hullám után veszíti el a híveit, funkcióját.  

Az épület valójában a második világháború óta romos állapotú volt, 1959 óta nem használták vallási célokra, 1979-ben a teteje is beszakadt.  Rengeteg koncepció készült a hasznosítására, ám a műemlékvédelem és az építész szakma a nyilvánosság erejével védte a különleges épületet. Az Alba Regia Vállalat 1988-ban vásárolta meg a házat, átalakításokat alkalmazva, Baliga Kornél fiatal építész vezetésével. Ő készít precíz rekonstrukciót, de mivel 1992-ben tönkrement a vállalat, minden megállt. 

Tizenhárom évig nem történt semmi, majd ingatlancserével 2006-ban kapta vissza a Budapesti Zsidó Hitközség. Az állami támogatás révén 2014-ben kezdődik a felújítás. Baliga Kornélnak sokat köszönhet a ház, az eredeti dokumentációkat, kiviteli terveket őrizte, így ő lett a 2014-es munka vezetője is ő lett Kőnig Tamással együtt.

A tóratartó szekrény előtti mozaik mesébe illő módon élte túl. Az Alba Regia idején ki akarták dobni, de Haraszti László szobrász apró darabokra bontva őrizte közel 30 évig, majd 2014-ben saját kezűleg visszaépítette. 

Ma a tóraolvasó emelvény, a 1300 kg súlyú bima egyedi hidraulikus szerkezettel süllyeszthető 12 méter mélyre, így a szakrális tér gombnyomásra alkalmassá tehető kulturális rendezvények, koncertek befogadására.

Az eredeti fapadok helyett  flexibilis nézőtéri berendezés várja a közönséget és a híveket. A női karzat üléssorai nem épültek vissza, csak egy   padsor egészíti ki a földszinti nézőteret.

A zsinagóga első emeletén klasszikus múzeumi teret lakítottak ki állandó kiállítással, amely a társadalmi együttélés eszméjére épít a Politzer család történetén keresztül. A mai Csehország területéről érkezett Politzerék hagyományőrző, konzervatív zsidók voltak, és a család egyik ágának tagjai éppen a Rumbach utcai zsinagógai közösségében gyakorolta a vallását.