Megáldotta a zalacsányi felújított Nepomuki Szent János-templomot dr. Udvardy György veszprémi érsek

A zalacsányi „kis templomban” egyebek mellett megújult a tető, a torony, valamint a teljes belső tér. A munkálatokhoz szükséges mintegy 30 millió forintot az érsekség és az állami támogatás mellett adakozásból biztosították. 
A szentmisén Kiss László hévízi esperes-plébános, Tódor Szabolcs helyettes esperes, búcsúszentlászlói plébános, valamint Szalontai István, Pókaszepetk plébániai kormányzója koncelebrált. 

A főpásztor a szentmise elején megáldotta a vizet: „Bűnbánatunk jeléül és keresztségünk emlékezetére ezzel hint meg minket az egyház, és ez által tisztulnak meg a falak. Az Úr Jézus segítsen minket kegyelmével, hogy a Szentlélekre hallgassunk, és hűségesek maradjunk egyházához.” 
Ezt követően dr. Udvardy György megáldotta a teljesen megújított templombelsőt, majd szentbeszédében úgy fogalmazott: „Hozzuk otthonról a szívünk szándékát, örömeit, kéréseit, éljük a mindennapi életünket, és szeretnénk mindezt Isten fényében látni.” 

– Szeretnénk a templomban olyanok lenni, akiknek Isten megteremtett bennünket, elfeledve minden köznapi szerepet, játékot, bármi fontoskodást, mert az egyetlen hely, ahol az lehetek, aki vagyok, mindenféle álarc, s játszma nélkül, az éppen Isten szent hajléka, ahol ő jelen van, s ahol az ő jelenlétében megtisztulhatok – hangsúlyozta a veszprémi érsek. – Jövünk azért is, mert szeretnénk részesedni az áldozatból, a lakomából, szeretnénk találkozni a testvéri közösséggel, és ez vonz bennünket. Hetünknek a csúcspontja és erőforrása a vasárnap megünneplése. 
A főpásztor arról is beszélt, a kereszténységben minden kor, kultúra arra törekszik, hogy a hely, ahol Istennel találkozik, az mindig a legszebb legyen, s lelket felemelő légkört tudjon biztosítani. 

Az ambó – vagyis a felolvasóállvány – megáldása után az új oltáron elhelyezték a liturgikus tárgyakat, szimbólumokat, dr. Udvardy György pedig úgy fogalmazott: Jézus Krisztus lakomára, testvéri közösségre hív, önmagát akarja adni, ez történik minden szentmisében. 
Az érsek kiemelte: fontos, hogy őrizzük az Eucharisz­tiát, s mindazoknak, akiknek szüksége van rá – a betegeknek, a haldoklóknak, az úton lévőknek – oda tudjuk adni, el tudjuk vinni, de azért is, hogy egészen bizonyos legyen: számunkra ez az Isten háza. 
– Számunkra a tabernákulum az Eucharisztia őrzési helye: az imádás helye. Szükséges, hogy oly mértékben legyen ékes és díszes, hogy az imádásra irányítsa a figyelmünket, de ne vegye el – szögezte le az érsek, hozzátéve: „A templom nemcsak őseink hitét őrzi, hanem a mi hitünkről is beszél.”