A Veszprémi Főegyházmegye ministránsai találkoztak Keszthelyen

A Magyarok Nagyasszonya plébániatemplomban bemutatott reggeli szentmise után a Ranolder-iskolában folytatódott a program, amelynek mottója az volt: „A te hited, a te reményed” – kapcsolódva a Veszprémi Főegyházmegye idei vezérmondatához, amely szerint „Őseink hite a jövő reménye”. 

– Szerettük volna picit körüljárni a gyerekekkel, hogy számukra konkrétan hol s hogyan tud megjelenni a hit és a remény mozzanata – fogalmazott Szalontai István főszervező, Pókaszepetk plébánosa, aki arról is beszélt: az elmúlt három évben nem volt hasonló találkozó, de a hagyományt szeretnék visszahozni, hogy a fiatalok is megérezhessék: nemcsak egyedül vannak egy-egy helyen, az egyházmegye számos pontján, hanem sokkal többen szolgálják Krisztust. 

A keszthelyi találkozóra a zalai fiatalok mellett érkeztek ministránsok például Pápáról és Veszprémből is. 

A 13 évnél idősebbek találkozhattak Mihályi Jeromos perjellel, a tihanyi bencés közösség vezetőjével, aki rövid egyháztörténeti kitekintés után arról beszélt nekik, hogyan lehet a hitet és a reményt megélni a szerzetességben és a papságban. 

Ugyanezt a témát járta körül a civil élet, a házasság és a gyereknevelés felől közelítve Őry Gábor és felesége, Őry Rózsa is. 

– A hit segít értelmezni a házasság lényegét és szerepét, amit Isten azért adott, hogy az az ember javára szolgáljon – fogalmazott az előadás-beszélgetés után Őry Gábor, a Ranolder-iskola igazgatója, hozzátéve: – Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor az segíthet átjutni a nehézségeken. Tudnunk kell alárendelni magunkat, engedi s megbocsátani is. 

– Nagyon nagy dolog házasságban megélni, hogy a Jóisten alkalmasnak gondol engem arra, hogy egy férfinak a felesége legyek, egy életen át a társa, párja, gyermekeinek édesanyja, s ebben a hit megerősít – tette hozzá Őry Rózsa, a keszthelyi polgármesteri hivatal kabinetvezetője. – Egy életutat vázol elém, és úgy gondolom, ez a legszebb hivatás: házasságban élni, gyermeket nevelni, elköteleződni. 

A kisebbek akadályversenyének egyik állomásán Kiss László hévízi esperes-plébános várta a fiatalokat, akiknek időre kellett egy szentmise előkészületeit elvégezniük: például összerakni és szétszedni a kelyhet. László atya a tapasztalatait így összegezte: ha a gyerekek minden tárgynak nem is tudták a pontos (latin) nevét, de a feladatot összességében remekül megoldották.