Új „kalapot” kap Lovásziban a 100 évesnél idősebb boronapince

– A dédnagyapám, Doma István legalább 100 évvel ezelőtt megvásárolta ezt a pincét akkori tulajdonosától, azóta a családunké – vázolta a Doma-pince történetét Jánosi Zsuzsanna. – Nagyapám 1967-ben halt meg, később fia, Doma István kezdte el használni az épületet, mikor a kitelepítés után hazajöttek. Én 1973-ban jártam itt először, akkor készült a nagybátyám arra, hogy kijavítja, pótolja a tetőn a nádazást. Nem cserélte le teljesen, erre most fény derült, megtaláltuk az eredeti zsúp maradványait, amit valamikor a 19. században rakhattak fel. Valószínűleg a pincét egyszer befedték rozsszalmával, zsúppal, de utána már nem tudtak ilyen alapanyagot szerezni és az itteni vizenyős területen gyűjtöttek nádat, amit felhasználtak a tető javítására. A régi szerszámok is megvannak, például a nádverő. 

Egy 1864-es katonai felméréskor készített térképen már felfedezhető az épület, innen számítva közel 150 éves. 
– Akkoriban több zsúpos pince állt itt, a miénk volt a harmadik, a többit már elbontották és elszaporodtak a tégla­építésűek – folytatta. – Érdekes, ma is látszik, hogy a tetőléceket faszögekkel rögzítették, ezek nagy valószínűséggel az eredetiek. A régi, fenyőfából készült a tetőelemeket most akácra cseréljük, persze csak amelyiket szükséges, hiszen van még köztük olyan, amit meg lehet menteni. A pince négyosztatú épület, első része a padlásolt szoba, utána a présház, a borospince, és istálló is tartozik hozzá, lehet, hogy az egykori, eredeti tulajdonos nem itt élt, hanem munkavégzésre érkezett és oda kötötte be a lovakat. Érdekes az is, hogy a borospincében van egy lyuk, ami elsődlegesen a szellőzést szolgálta. A füstelvezetéshez nem építették kéményt, de fűtötték a pincét és a füst egy elvezető csatornán át távozott. Ez úgy néz ki, mint egy fordított teknő és két oldalán szellőzőlyukak vannak, itt látható a lerakódott kátrány. Van a pincében egy főfás prés is, amit 2007-ig használtak. Azt is szeretnénk rendbe hozni. Jellegzetes az alacsony ajtó is. Nagybátyám mondta: a legmagasabb rangú embernek is meg kell itt hajolnia, tisztelegnie a bor előtt, ha belép. 

A pincéhez szőlő is tartozott, amit már kivágtak, a helyére őshonos gyümölcsfákat ültetnek majd. 
– 2011-ben került hozzám a pince – mondta Jánosi Zsuzsanna. – Láttuk, hogy javításra szorul a tető, és aggódtunk is, hogy elázik majd, kerestük a megoldást, ami aztán pályázat formájában érkezett. Kivitelezőt is találtunk, oszkói cég vállalta a munkát Vas megyéből, az alapanyagot is onnan hozták, több hasonló munkában részt vettek már. A régi nádat, zsúpmaradványt leszedtük, helyére került az új, hiszen ezzel autentikusabb, mint náddal. A zsúptető építésének megvan a technikája, a szalmát összekötik, beáztatják, hogy felpuhuljon, kötelet fonnak és azzal kötözik fel a tetőlécre a maroknyi kévéket. A tető alsó részén a kéve vágott vége áll lefelé, a kalász fölül, majd fordítják. A zsúptető oldala akár 30 éven át kitart, de a gerincen néhány év után cserélni kell. 

Borászati bemutatóhelyet terveznek a pincében, a bemutatótér berendezése nem okoz gondot, megvannak az akós hordók, a vízmerítő káforka, a kármentő, vagy az üresedő hordó megdöntéséhez használt bánatfa.