A nemzeti sírkert része lett a zalabaksai Bölcs család kriptája

A nemzeti sírkertbe sorolással a magyar nemzet megbecsülését, tiszteletét és köszönetét fejezi ki a sírban nyugvó felé, s egyben olyan jogszabályi védettséget biztosít számára, amely a sírhely felszámolását megakadályozza – olvasható abban a határozatot tartalmazó levélben, amit a Nemzeti Örökség Intézete igazgatója, Móczár Gábor írt Horváth Ottó polgármesternek. A döntés egy hosszú folyamat fontos állomása, Zalabaksa önkormányzata ugyanis évek óta keresi a lehetőségét annak, hogy a romos állapotú Bölcs-kriptát felújítsa. 

– Már 2017-ben elkészítettük az erre vonatkozó terveket, akkor mintegy 7,5 millió forintra lett volna szükség a munkálatok elvégzéséhez – mondta a polgármester. – Azóta új költségvetést kellett készíttetnünk, ez már 9,5 millió forinttal számol. Ahogy telik az idő, úgy emelkednek a költségek. Önkormányzatunk sajnos nem rendelkezik annyi szabad forrással, hogy egyedül fel tudja vállalni ezt a feladatot. 

Horváth Ottó azt mondja, minden helyi közösségnek kegyeleti kötelessége ápolni azon néhai tagjai emlékét, akikre méltán lehet büszke. A Bölcs família ugyanakkor nemcsak Zalabaksa életében játszott meghatározó szerepet, de a XIX–XX. századi magyar történelemben is. 

– Az 1816. november 11-én született Bölcs Sándor iskolavégzett legényként, 19 évesen állt be közlegényként a 9. (Miklós) huszárezredbe – idézte fel a polgármester. – 1835 és 1841 között Morvaországban szolgált, ahol altiszti rangot szerzett, majd felvették az állami reprezentáció részét képező, felsőfokú katonai képzést is nyújtó Magyar Nemes Testőrségbe. Az ekkor már hadnagyi rangot kapott Bölcs Sándor testőr­társa volt mások mellett Görgey Artúr és Klapka György is. 

Az öt évig tartó testőrszolgálat és tiszti képzés után Bölcs Sándort főhadnagyi rendfokozattal 1846 nyarán a 11. székely huszár­ezredhez vezényelték. Az akkor harmincéves fiatal huszár a forradalom és szabadságharc kitörését követően csapattestével együtt a honvéd hadsereghez állt át. Alakulatával részt vett a császári csapatok Erdélyből való kiszorításában, majd Bem tábornok tisztjeként – immár mint kapitány – a Temesköz 1849 tavaszán történt felszabadító hadműveleteiben is. Századával ezt követően főleg területbiztosítói feladatokat látott el, majd a szabadságharc utolsó nagyobb ütközetét jelentő temesvári csatát követően katonáival Lázár Vilmos hadtestéhez csatlakozott, s csak augusztus 19-én, Karánse­besnél tették le a fegyvert. 

Bölcs Sándort sok tiszttársához hasonlóan Aradon állították hadbíróság elé. Haynau parancsa szerint – mint olyan honvéd tisztet, aki a császári-királyi hadsereg volt katonájaként harcolt az osztrákok ellen – felségárulás vádjával 1850. január 30-án halálra ítélték, majd büntetését 12 év várfogságra enyhítették. 1852. június 17-én azonban kegyelmet kapott, így amnesztiával szabadult. Ezt követően hazatért szülőfalujába, ahol korai, 1856-ban bekövetkezett haláláig a birtokain gazdálkodott. 

– A család másik kiemelkedő tagja a volt honvéd százados fia, Gyula volt, aki édesapja halála évében, 1856. október 15-én született – folytatta Horváth Ottó. – Jogi egyetemet végzett, majd 1879-ben a belügyminisztérium állományába került, ahol több évtizeden keresztül dolgozott. Volt segédfogalmazó, titkár és miniszteri tanácsos is, majd helyettes államtitkári címet kapott. Szolgálati idejének leteltekor az uralkodó a Lipót Rend Lovagkeresztet adományozta neki. Nyugdíjazása után ő is hazatért szülőfalujába, itt hunyt el 68 évesen, 1924. december 14-én. 

Horváth Ottó azt is mondja, a Bölcs család tagjainak példája mutatja, hogy milyen fordulatos a magyar történelem. Míg Bölcs Sándor fegyverrel harcolt a Habsburg-uralkodók, így előbb V. Ferdinánd, majd az őt követő I. Ferenc József ellen, addig fia, Gyula már utóbbi szolgálatába lépett. Igaz, közben egészen megváltoztak a politikai viszonyok, bekövetkezett a kiegyezés, s létrejött a dua­lista állam, amely Magyarország számára felemelkedést hozott. 

A polgármester úgy tudja, a Bölcs család sírkápolnáját a volt belügyminisztériumi államtitkár halálát követően annak özvegye építtette. Bár Bölcs Sándornak sírköve is található a község temetőjében, közvetlenül a kripta mellett, ám a mauzóleumba nagy valószínűséggel nemcsak Bölcs Gyula, de szülei, azaz Bölcs Sándor, valamint annak felesége, az 1878-ban elhunyt Babos Krisztina hamvai is bekerültek. A XX. század elején épült sírkápolna bauxitbeton fedele mára teljesen menthetetlen állapotba került, de a teljes épületet az összedőlés veszélye fenyegeti. Azzal, hogy a kripta a nemzeti sírkert részévé vált, Horváth Ottó szerint talán jobban ráirányul majd az országos figyelem, s ezáltal forrást is könnyebben tudnak biztosítani a megmentéséhez és felújításához.