Az ókori település eddig ismeretlen részén kutatnak Zalalövőn - Frissítve

Az eredményekről szerdán a Kolozsvári utca melletti helyszínen számoltak be.

Eke István ásatásvezető régész, valamint konzulensként dr. Redő Ferenc, aki évtizedek óta meghatározó alakja a megyénkben folyó, római kort kutató feltárásoknak, az egykori Salla legjobb ismerője.

– A helyiek régóta mondták, hogy itt a földben valami található, mert az elvetett növény nem bírt megerősödni – kezdte Eke István. – Az itt élők azt gondolták, hogy alagút lehet a felszín alatt, mi tudtuk, hogy ez a Borostyánkő út nyomvonala, ami még a légi fotókon is látható. Ezt az előzetes magnetométeres és talajradaros vizsgálatunk is jelezte, a területre tervezett beruházást megelőző feltárás pedig igazolta is – magyarázta.

A Borostyánkő út részletei is előkerültek, helyenként az eredeti burkolatával együtt. Ezek mellett épületek alapfalaira bukkantak, a területen a 2-4. században lakóházak és más, ipart szolgáló épületek álltak. Az egyiknek a  méretét jelzi, hogy az előkerült alap szélessége elérte a húsz métert.

– A múzeum önkéntes fémkeresősei átnézték a területet. Nagy számú római kori lelet került elő: ékszerek, bronzszobor töredéke és közel háromszáz pénzérme is. Ezek restaurálása után határozható meg pontosan, hogy melyik korszakból származnak –  tette hozzá.

A római kori város eddig ismeretlen és most feltárt részének létezését sejteni lehetett, ezt dr. Redő Ferenc emelte ki.

Mint mondta, 1971-ben  Müller Róbert a város déli szélén, a focipálya közelében tárt fel temetőrészletet. A városból északra vezető út mellett is találtak ilyet, ebből lehetett tudni, hogy a kettő között fekszik a település. Erre alapozva indult a régészeti kutatás 1973-ban. Eddig jobbára a Zala folyó északi oldalán találták meg Salla nyomait. A város déli kiterjedéséről adatokat nyerhettek a kilencvenes évek végén a földgáz bevezetésével járó földmunkák során előkerült leletekből is. A most tapasztalt leletgazdagság még így is meglepetést okozott. Salla eleinte katonai jellegű, később falusias polgári település volt, 118-ban városi rangot kapott Hadrianus császártól, jelentősége a mai megyeszékhelyhez hasonlítható, emelte ki.