2022.03.27. 06:50
A zalaegerszegi Köves Marcell szerint színház nélkül kevesebb lenne a világ
Március 27. a Színház Világnapja. Célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet fontosságára és tisztelegjen a színészek, színházi dolgozók előtt. Ennek kapcsán a Hevesi Sándor Színház hangosítótár-vezetőjével, Köves Marcellal beszélgettünk.
Köves Marcell
- 1995-ben kerültem polgári szolgálatos katonaként a színházba, az akkori műszaki vezető invitálására. Akkor még nem gondoltam, hogy ez egy jelentőségteljes fordulat lesz az életemben. Nem igazán tudtam hova megyek és mi lesz a feladatom, nem voltam egy kimondottan színházrajongó alkat. Azonban amikor odakerültem, egy olyan közösséggel találkoztam, ami teljesen megfogott és magával ragadott. Mondhatom, hogy a színház választott engem és nem én őt.
Azonnal beleszeretett a munkába
- Az én feladatom a hangtechnika kezelése volt, ami az első perctől találkozott az érdeklődésemmel. Keverőpult, hangszórók, zene. Az is rögtön megtetszett, hogy minden előadásnak mondanivalója, üzenete van. Nagyon örültem, hogy a katonai szolgálat után munkaszerződést ajánlottak és ezen a szakterületen dolgozhattam tovább, immár valódi hangtechnikusként. Helyet kaptam ebben a fantasztikus alkotó közösségben. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sosem volt más munkahelyem, csak a színház. Úgyhogy nem tudom, milyen lehet máshol dolgozni, és nem is szeretném tudni. Nagyon szeretem a munkám.
A legkisebb feladatok is hatalmas jelentőséggel bírnak
- Van, amikor egészen egyszerű feladatok jutnak. Hangeffektek. Ilyen például, amikor a darabban megcsörren egy telefon. Ez épp olyan nagy figyelmet és jelentőséget kap a munkámban, mint amikor egy színésznek kell úgymond „hangot” adnom egy musical-ben a mikroportjával. Nyilván, színészekkel, zenészekkel érdekesebb dolgozni, de nekem az effektek is legalább olyan fontosak. A minőség is számít, az hogy minél jobban ki tudjam szolgálni a rendező koncepcióját, minél kifejezőbb legyen az előadás a mondanivalója szempontjából.
Forrás: Seres Péter
- Meggyőződésem, hogy így van ezzel a színészeken túl minden kiszolgáló tár dolgozója, a díszítő, a kellékes, a világosító és a többi háttérben dolgozó kolléga is. A legapróbb dolgokkal is mindig igyekszünk a tökéletességre törekedni. Abban is biztos vagyok, hogy az öltöztető, a fodrász is izgul egy előadás bemutatója előtt, hogy jól sikerült-e a munkája. És így vagyok én is, a hangtechnikával, legyen szó egy zenés produkció megszólalásáról vagy egy aprócska háttérzajról. Mi ezt mind nagyon fontosnak tartjuk. Azt hiszem, aki színházban dolgozik, mind így gondolkodik.
A nézők elégedettsége a legnagyobb siker
- Mindig kíváncsian várjuk, hogy a munkánk tetszik-e a nézőknek. Azt gondolom, színház nélkül kevesebb lenne ez a világ. Ha a célokat nézem, a rövidtávú mindig az, hogy a bemutatók jól sikerüljenek, a hosszú, hogy mindig legyenek új bemutatók. Ha szerencsém van, akkor még rengeteg dolgom lesz ezen a munkahelyen, ebben a munkakörben. Egy biztos: a kapocs, ami a színházi berkekben van. Ez egy csodálatos közösség. Azoknak az embereknek a közössége - legyen az egy rutinos színházi ember vagy egy olyan fiatal, aki épp tegnap lépett be először a művészbejárón – akiknek a színházművészet iránt csillogó szemei messzebb mutatnak a mai napnál. Ez összeköt bennünket.
