A Göcseji Múzeum is csatlakozott az ismeretterjesztéshez

A legtöbb növény nem fordul termőre, nem lesz számunkra is ehető termése beporzás nélkül, hiszen a hímivarsejteket tartalmazó virágpor a nyitvatermők esetében a magkezdeményre, a zárvatermők virágaiban pedig a termő bibe részére kerülve biztosítja ezt.

Erről és az ember számára is létfontosságú beporzásról hallhattak szerdán a Göcseji Múzeum meghívásának eleget tevő zalaszentiváni, a zalaegerszegi Eötvös és Dózsa iskolába járó alsó tagozatosok, akiket Szabó Tímea múzeumpedagógus várt kollégáival. A gyerekek a környezetszennyezés miatt mára súlyos veszélybe került folyamatot számos képpel érthetővé tevő közös beszélgetés után úgynevezett rovarhotelt készíthettek. A múzeum az országos szakmai felhívás nyomán harmadszor csatlakozott a természetvédelem érdekében zajló felvilágosító, érzékenyítő mozgalomhoz.

De miért is kell a természet ügyeibe „beleavatkozni”, segíteni, amikor elvileg tudja a dolgát? Természetesen saját magunk, azaz az ember hibáit korrigálandó. Az elmúlt évtizedekben ugyanis túlságosan pazarlóan bántunk a természet erőforrásaival, a beporzást a mi érdekünkben is végző élőlények életterének alapos megnyirbálásával.

Szabó Tímea rendhagyó óráján ülve megtudhattuk, hogy hiedelmeink ellenére nemcsak a méhek végzik a beporzás munkáját, hanem a szél, a víz, a nap, a madársereglet, emlős (denevér) és számos más rovar, sőt, ma már – a probléma nagyságára tekintettel – ember gyártotta drón vagy programozható műrovar is részt vesz a gigantikus munkában. Az aktív részvétellel elkötelezettségüket bizonyító gyerekek maguk is elmondták, egyebek között a növényvédő kémiai permetszerek, az emberi élettér növelése láthatóan nehezíti az élővilág ősi mesterségét. Pedig a termesztett növények 70 százalékát, az emberi táplálkozásra alkalmak ételek kétharmadát a virágzó növények biztosítják. Ehhez képest a beporzó rovarfajok 40 százalékát a kihalás veszélye fenyegeti. „Akik” nemcsak ebben, de a dögök eltakarításában, tápanyaggá alakításában is segítségünkre vannak, amellett, hogy a maguk számára élelmet keresnek, találnak.

A beporzás fontos mellékterméke a méz, amelyet az ember szintén előszeretettel „vesz” el a méhektől. Ma már persze igyekszünk mértéktartóak lenni, s a közös cél érdekében együttműködni a méhekkel. Kaptárok készülnek számukra, a táplálékmentes időkben pedig etetjük a tájékozódási és kommunikációs képességükben is utolérhetetlen rovarokat. Az együttélés nem könnyű, senki sem szereti, ha berepülnek a lakásba, s annak ellenére félünk tőlük, hogy az önvédelemből alkalmazott csípésbe ők maguk belehalnak.

– Hagyjuk békén őket! – mondták a kisdiákok a jövő nemzedék felelősségtudatát erősítő múzeumbeli foglalkozáson, hiszen a kis rovarok éppen ezt jelzik számunkra. Nincs jó vagy rossz rovar, állapították meg közösen.

Ha pedig az életterüket csorbítva látjuk, a rovarhotellel állhatunk a rendelkezésükre. Fából, papírból, műanyag flakonból tetszetős, a faodvakra emlékeztető „lakosztályokat” kaphatnak az embertől, de a lyukas tégla, a lyukakkal ellátott puha farönk is alkalmas e célra.