Pártolókat is hívtak a tél végi gyűrűzésre a botfai természetvédők

- Ilyen még nem volt: reggel 8-9 óráig három gyűjtőhelyen egyetlen mezei veréb akadt a madárfogó függönyhálóba, máskor már virradattól az etető körül nyüzsögtek a madarak, de úgy látszik, most mással vannak elfoglalva - magyarázta Zalai Béla, a botfai természetvédők állandó madárgyűrűző ornitológusa. 

- Érzik a tavaszt - tette hozzá dr. Illyés Zoltán biológus, a Mindszenty Ifjúsági Ház vezetője, aki a Válicka partján felállított háló egyetlen "zsákmányával", egy tengeliccel érkezett a kastélyparkba. De a madarakra várakozva sem unatkoztak az érdeklődők: mindent megtudhattak a hazánkban a múlt század elején kezdődött gyűrűzés céljairól.

A botfai madárgyűrűzésre a természetvédők ezúttal meghívták legfőbb segítőiket, a Besenyő-öreghegyi polgárőröket, akiktől a madáretetéshez szükséges eleséget kapják, s akikkel hamarosan, már ötödik alkalommal építik meg közösen az Alsóerdő és Aranyoslap közötti úton a békamentő terelőkerítést.

Zalai Béla elmondta: a zalaegerszegi a hazai Madárgyűrűzési Központ része, az abban ténykedő 429 gyűrűző évente megközelítőleg 230 ezer madár bal lábára rakja fel a "Budapest " feliratú, pehelykönnyű, sorszámozott fémgyűrűt - az adatok a helyi nyilvántartás után a központi rendszerbe kerülnek. Szombaton Botfán 43 megjelölt madárral gyarapodott a nemzeti és nemzetközi lajstrom.

Mint remélhető volt, közben megjött a madarak étvágya, s az etetőre tartva belegabalyodtak a függönyhálóba. Úgy tűnik, a csízek a hazaút előtt erőt gyűjtenek - közülük 19 lábára került egyedi azonosító gyűrű. Téli vendég az egyik legszebb énekesmadár, a fenyőpinty is, fajtájából három akadt szombaton botfai madarászkézre. Nyüzsögtek a meggyvágók is, tíz kapott új gyűrűt, két példányról a lábukon lévő azonosító alapján megállapították, hogy az egyiket két éve, a másikat négy éve fogták meg a kastélyparkban.

-Az idő előrehaladtával változik az etetőre járó madarak tábora is, az északról érkezők elmennek, a délen telelők hazatérnek. Tél végén a magevők - a tengelicek, a pintyek, a meggyvágók, a verebek - is az etetőkre bátorkodnak, hiszen már felélték a természetben található eleséget. A verebeket sokan nem becsülik, pedig a fiókáikat ők is hernyóval, rovarral etetik - magyarázta dr. Illyés Zoltán, akinek, úgy tűnik, sikerült "megfertőznie" tanítványát: Tóth Ágoston, a Mindszenty-suli másodikos tanulója már most biztosan tudja, tanult biológusként keresi majd a kenyerét.

- Közösségünk és a természetvédők barátságának alapja, hogy tagságunk is a védendő értékek között tartja számon a természet kincseit, ritka növényeit, veszélybe sodort állatait, varangyait, madarait. Örültünk a meghívásnak, nagy élményt jelentett számunkra, hogy közelről tanulmányozhattuk az amúgy mindennap látott kismadarakat -  így Simon József, a Besenyő és Öreghegy Polgárőr Egyesület tagja, a madáreleség közvetlen adományozója, aki családját is elvitte a gyűrűzésre. Az eseményt legjobban a kislánya, Aliz értékelte, hiszen a tenyeréből engedhette szabadon a megszeppent énekesmadarakat. Amúgy Zsálek Szilárd felnőtt polgárőrként sem tartotta méltóságon alulinak kézbe venni és elröptetni egy-egy kismadarat.