Kulturális sokszínűség fogadta a Muravidéken Nemes László képzőművészt

Nemes László képzőművész írja mindezt Az alkotás címet kapott, közelmúltban megjelent művészeti albuma előszavában, amely egy széles körű, mondhatni nemzetközi összefogás jegyében született. Az erdélyi származású, majd a rendszerváltást követően Zalaegerszegen letelepedett, Vajda Lajos-díjas festő, grafikus és szobrász nevét viselő kötet a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet kiadásában, Seres Péter és Kepe Kocon Lili szerkesztésében, Lendva és Zalaegerszeg város, valamint a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány és a Vitrin Kortárs Képző- és Iparművészek Társasága Egyesület támogatásával látott napvilágot. 

– Bő tíz évvel ezelőtt, ugyancsak lendvai kiadásban jelent már meg egy művészeti albumom, az retrospektív jellegű kiadvány volt, ebben a kötetben Seres Péter fotóinak köszönhetően az utóbbi tíz év számomra legfontosabb alkotásai, mintegy száz festményem látható – mondta az album kapcsán Nemes László. – Ez az album azt mutatja meg, milyen a jelenlegi életem. Nekem reggeltől estig a képzőművészet tölti ki a mindennapjaimat, a gondolkodásomat. Ez a kötet én vagyok, azt tükrözi, hogyan tudok viszonyulni a körülöttem zajló társadalmi történésekhez. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen megadatott, hogy ha nem is túl nagy régióban, de a Kárpát-medencében szinte állandó jelleggel ott tudok lenni mindenütt. Ez azt is jelenti, hogy bárhová megyek, képviselem a magyar kultúrát, és képviselem a városomat, miközben magam is folyamatosan tanulok, hiszen rengeteg összehasonlítási lehetőségem nyílik ezen alkalmak által. 

Egy kicsit olyan ez, mint valcolás, amikor a régi idők céhlegényei elindultak a szakmát tanulni. Anno törvényszerű volt, hogy a szakmai ismereteik gyarapítására külföldi vándorútra keljenek, én ennek a gyakorlatnak, még ha nem is egészen olyan módon, mint egykor történt, de feltétlenül híve vagyok. A belülről jövő pozitív kíváncsiság, az, hogy mások miként élnek, hogyan élik meg a velük vagy körülöttük történteket, mindig is ott motoszkált bennem. Az én lényemet a hármas határ közelsége is meghatározta, ez indított el a Muravidék felé, ahol több mint huszonöt éven keresztül benne lehettem az ottani művészvilág életében. Jelen voltam a várgalériában, a művésztáborok szervezésében, dolgozhattam mentorként, a Bánffy Galéria művészeti vezetőjeként, de körülbelül öt-hat éven keresztül a ljubljanai magyar nagykövetség kiállítótermében is szerepeltem ilyen tényezőként. Véleményem szerint ez csak úgy történhet meg, ha határozott, konkrét elvekkel, eszmékkel rendelkezik az ember. Én megpróbáltam ilyen lenni, s a művészeti albummal a kiadó talán azt is igyekszik jelezni, hogy személyem milyen módon tudott hozzájárulni a régió kulturális irányához. Ez rendkívül megtisztelő számomra. 

A képzőművész úgy fogalmazott: Erdélyből, egy kulturális sokszínűséggel bíró világból jött, és a Muravidéken is egy ahhoz hasonló közeg fogadta. Talán ezért is találta meg rendkívül gyorsan a közös hangot a művészvilág ottani szereplőivel. Létét a transzilvanizmus eszméje határozta meg, amiről azt mondja: átfogó és rendkívül tiszta szabadelvű módon közelíti meg más közösségek, más etnikumok kultúráját. 

– Erdély az évszázadok során ki tudott alakítani egy elég jól körvonalazható ideológiát, egy olyan mozgalmat, ami sajnos már eltűnőben van – magyarázta. – Én ebben nőttem fel, ezt láttam magam körül, s ma is ezt képviselem. A Muravidéken úgy érzem magam, mint azok a polgári attitűdöt képviselő személyek, akik az egykori Monarchiában éltek. Talán nem kell arról sokat beszélni, hogy a kiegyezés utáni magyarságot milyen fokú fejlődés jellemezte gazdaságban, művészetben. Véleményem szerint a Kárpát-medencei lét ma is végtelenül izgalmas, s azt szeretném, ha végre kitörnénk ebből a köldöknézegető világból, ami jellemez bennünket. A megújulás egyik lehetséges eszköze pedig az a szomszédolás, ami ugródeszkát jelentett például a belső szlovén térség irányába, a horvátországi Muraköz, az Adria, vagy éppen az észak-olasz régiók felé. 

Nemes László azt is hozzátette: a művészeti album egy rendkívül izgalmas, érdekfeszítő félév munkájának eredménye. Aki dolgozott a kiadvánnyal, szívvel-lélekkel odaállt mellé, átérezte annak fontosságát. Ahova eddig eljutott az album, mindenünnen dicséretet kapott. Elismerően szólt róla Aknay János, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöke, pozitív visszajelzéseket kapott Ro­cken­bauer Zoltántól, a Műcsarnok művészettörténészétől, abszolút elismerésnek örvend a Magyar Szépművészeti Múzeum köreiben, s persze Szlovéniában is hasonlóképpen fogadták a kötetet. 

– Jelenleg valóban azt érzem, hogy ez az album a szívem csücske – folytatta. – Örülök annak, hogy megszületett, s annak is, hogy ilyen társakra találtam a kiadvány elkészítésében. Az alkotói világban élő ember számára nagyon nehéz adminisztratív feladatokat felvállalni, egy művészeti album kiadása azonban óhatatlanul együtt jár ilyen teendőkkel is. Én azt vallom, hogy ehhez is kell szakmai tapasztalat, amivel jómagam nem rendelkezem. Jó volt rábízni magam olyanokra, akiknek ez a tudása megvan. 

Amikor afelé tereljük a szót, hogy a művészeti albumban látható képeket rendkívüli gazdag színvilág jellemzi, s közben a legutóbbi muravidéki kiállításán grafikákkal állt ki a közönség elé, azt Nemes László egyáltalán nem tartja paradoxonnak. Mint mondja, ez az örök tanulás eszméjéből fakad, hiszen nincs olyan napja, hogy ne rajzolna. 

– A rajz a mi szakmánk, a képzőművészet alapja – szögezi le. – Mielőtt festeni kezdek, mindig rajzolok. Ha absztrakt, elvont képeim születnek, azokat is rajzok előzik meg. Amikor nyaranta szobrásztáborba megyek, a forma bronzból, kerámiából vagy fából történő megmunkálása is rajztudást igényel. A rajz a mindenek felett álló törvényszerűsége. Aztán hogy miként tudok a fehér-feketétől a színvilágig eljutni, az már megtanulhatatlan. A fehér-fekete ábrázolás mindig egyfajta lenyomata annak, amiről gondolkodunk. Előbb kétdimenziós felületre vetítjük ki, majd bejön a harmadik dimenzió, a szín. A grafika és a festmény elválaszthatatlan egymástól. Decembertől mostanáig körülbelül negyven-ötven darab nagyobb méretű, nyolcvanszor száz centiméteres rajzom készült el, ami megint csak azt tükrözi, hogy keresek valamit, azokat a gondolatokat, amikből talán újabb festmények születnek majd. Én így próbálom a művészetet a folytonos megújhodás irányába terelni, hiszen sem az időt, sem a továbblépés stációit nem lehet megállítani. Azt gondolom, nekünk, képzőművészeknek er­ről a korról, amiben jelenleg élünk, erről kell tudnunk igazat és érdekfeszítőt mondani. Ha ugyanazt mondjuk, mint amit az elődeink megtettek, akkor csak őket másoljuk. 

Nemes László kérdésünkre azt is elmondta, a művészeti albumának több bemutatója is lesz. Az elsőt Lendván tartják, ám az ottani járványügyi szabályozások miatt egyelőre várnak vele, hiszen az a terv, hogy a kötetbemutatót mindenütt egy kamarakiállítással kötik össze. A muravidéki bemutatót Zalaegerszeg követné, majd Budapestre is elvinné az albumot. Kapott felkéréseket a Felvidékről is, illetve bízik abban, hogy Erdélybe is el tudja vinni a kiadványt. S közben persze folyamatosan dolgozik az újabb alkotásain.