Surd és Nemespátró az év minden szakában kiváló kirándulóhely

Télen is érdemes bejárni a dél-zalai lankákat, friss levegőt szívni, és számíthatunk a helyiek kivételes segítségére, vendégszeretetére is. Ha nekivágnánk felfedezni a környéket, elsőként a karácsonyfák „fővárosával”, jobban mondva „főfalujával”, Surddal kezdjük. Nagykanizsa irányából délre erdősávok és tisztások mellett kanyarog az út a településig, s bármerre is nézünk, mindenütt fenyők, tuják és egyéb örökzöldek kísérik a kiránduló útját. Kerékpárút nem vezet a településre, az autósok már megszokták a bringások jelenlétét, hiszen amint a hőmérő higanyszála a pozitív tartományba lép, szinte kanyarról kanyarra lehet találkozni biciklisekkel. 

Különleges régió ez, ahol nemcsak a horvát–szlovén–magyar határ találkozik, hanem a zalai dombok és a somogyi lankák is egymásba simulnak. A tájnak e történelmi határterületből adódó sokfélesége szinte lépten-nyomon érezhető. Közigazgatásilag Somogy, majd 1950-től Zala vármegye bírta, egyházkormányzatilag pedig hol a veszprémi, hol a zágrábi, az utóbbi évtizedekben pedig a kaposvári egyházmegyéhez csatolva élnek a falubeliek. Több mint hét évszázada fekszik a zalai dombok és a somogyi erdők találkozásánál Surd. 

Viszontagságos, háborúkban és csendesen fejlődő időszakokban egyaránt gazdag történetének nyomait keresve az idelátogató elsétálhat az evangélikus templom ódon falai mellett, leülhet a katolikus templommal szemben az öreg platánfák alá, és elmerenghet a Zichyek egykori kastélya helyén, melyet a grófokkal együtt sodort el a múlt század. Néhány hónapja megújult a település villámárvízben megsérült tava, melytől nem olyan messze egy különleges fotóponton meg is lehet örökíteni a látogatást. Ha jobban megfigyeljük, a betűsor R betűje egy szívet rejt. 

Nemespátró megközelítése legegyszerűbb Surd irányából. Ha kerékpáron érkezik a látogató, akkor többször kell használni a hegyi menetfokozatot, de nincs ok az aggodalomra, hiszen még mindig csak dombokat „mászhat” meg. A látvány viszont magáért beszél: a falu felé vezető első kanyar után biztosan mindenki leugrik a nyeregről, hiszen kivételes látványban lehet része. A fenyőcsemeték mellett távolabb már kirajzolódnak a lankákra ültetett erdőrészletek. Sőt, messze a távolban már a somogyi táj szépségeibe is betekintést nyerhet az utazó, bár nem aszfalton, de jól járható köves szakaszon megközelíthető Porrogszentpál és a méltán híres kanyaregyüttes: a Hétszergörbe. Azonban egyelőre fedezzük fel a falut is. A történelemkönyvekből már tudható: a tatárjárás után létesült. A ma is ott élők legtöbbjének ősei az utolsó Árpád-házi királytól, III. Andrástól nemességet kaptak. Ezt a kiváltságukat 1719. június 16-án kelt adománylevelével III. Károly megerősítette. Érdemes sétát tenni a faluban, és felkeresni a mindenhonnan jól látható evangélikus templomot, mely 1869-ben épült.