Koronavírus Zalában

2022.01.06. 17:30

Katona Szilárdot meggyötörte a koronavírus, ami miatt 5 hétig feküdt kórházban

Katona Szilárdot mindig elkerülték a vírusok, az ilyenkor menetrendszerűen megjelenő influenzás megbetegedések, így fel sem vetődött benne, hogy elkaphatja a koronavírust. Mint ahogy az sem, hogy a fertőzésbe kis híján belehal.

Horváth-Balogh Attila

Katona Szilárd szerint a legijesztőbb az, hogy az ember sokáig nem érzékeli a betegséget, illetve hogy szüksége lenne orvosi segítségre Fotó: Szakony Attila

Fotó: Szakony Attila

Azonban hála Istennek túlélte, s éppen szenteste napján engedték haza a kórházból - öt hétig ápolták ott. Miközben felidézte a vele történteket, úgy fogalmazott: élete legszebb karácsonya volt a mostani.

- Én nem nem kaptam el soha, semmit, nem szokott megviselni egy-egy megfázás, vagy vírusfertőzés - mesélte a 47 éves férfi, aki egy osztrák cégnél dolgozik minőségellenőrként a dél-zalai városban. - Sportoltam, fociztam, az egyetlen komolyabb egészségügyi problémám egy rosszindulatú vesedaganat volt, amire a hajlamot valószínűleg édesapámtól örököltem, ő éppen 47 esztendősen hunyt el, szintén daganatos megbetegedésben. De az orvostudomány és a Jóisten segítségével ebből is sikerült "visszajönnöm". Éppen ezek miatt nem kértem az oltást, nem voltam oltásellenes, viszont a műtétem miatt tartottam tőle, vacilláltam. Aztán mire úgy döntöttem, hogy mégis felveszem, már nem volt rá módom. Fél év múlva kérhetem újra és most nem fogom elmulasztani. Lehet, hogy a vakcinával nem kerültem volna ilyen súlyos állapotba, sőt, biztos. Ugyanis a kórházban 95 százalékban oltatlan betegek feküdtek a covid-belgyógyászaton és a covid-intenzíven.

Katona Szilárd felidézte: amikor az első tünetek jelentkeztek, rettenetesen fáradt, gyenge volt és úgy érezte, hogy ég a fejbőre. Aztán jött az erős köhögés. Harmadnapra (ez éppen hétfőre esett) megszűntek a tünetei, kivéve az ólmos fáradtságot. Mivel a munkahelyén sok volt akkor a covidos beteg, elment ő is tesztre, ami pozitív lett. Azonnal felhívta a háziorvosát, aki azt tanácsolta: maradjon otthon, pihenjen, s ha bármi baj van, hívjon mentőt. Csütörtökön érezte először, hogy nehezen kap levegőt, ami péntekre odáig fokozódott, hogy mentőt kellett kérnie. A véroxigén szintje akkor már 70 százalék körül volt.

- Ez egy nagyon alattomos betegség, az ember napokon át nem érzi, hogy annyira borzasztóan rosszul lenne - én legalábbis nem éreztem -, de egyszer csak beüt a krach és akkor már tényleg nagy a baj - magyarázta a férfi. - Először a Kanizsai Dorottya Kórház covid-bel osztályára kerültem, de olyan gyorsan romlott az állapotom, hogy fél óra múlva felvittek a covid-intenzívre. Az elvégzett CT-vizsgálat fényt derített arra, hogy az egész tüdőre kiterjedő súlyos fokú gyulladás alakult ki, ami csupán csak egy barack méretű területet nem érintett. Az intenzíven két hétig feküdtem, azt követően pedig 3 hétig ápoltak a covid-belgyógyászati osztályon. A legrosszabb természetesen, az intenzíven volt. Kaptam a fejemre egy műanyag burát, amibe ezerrel nyomták az oxigént, mert a maszk már nem volt elég. Tele volt a kórterem, mellettem feküdt egy idősebb gépi lélegeztetett beteg, a másik oldalon valaki maszkon keresztül kapta az oxigént - később megtudtam, hogy sajnos, mindketten meghaltak. Az orvosaim a végén azt mondták: Isten fogta a kezem és már túl vagyunk rajta. Visszakérdeztem, hogy min? Akkor derült ki, egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy túlélem. Megdöbbentem, mert bennem ez fel sem vetődött... Lehet, hogy ez volt a szerencsém, hogy nem estem pánikba. Hozzáteszem, valószínűleg valami nyugtatót is kaptam.

A kanizsai férfi azt mondta: mindkét osztályon hihetetlen emberi és szakmai odaadással fordultak a betegek felé orvosok és ápolók egyaránt. Végig érezte a törődést és a szeretetet, s az is nyilvánvaló vált számára, hogy minden egyes ember elveszítését nagyon nehezen élik meg a szakemberek.

- Nincsenek szavak arra, hogy micsoda heroikus küzdelmet folytatnak bent a betegekért. S olyanok sincsenek, melyekkel eléggé meg tudnám köszönni nekik azt, hogy még itt vagyok - fogalmazott a férfi, aki a betegség ideje alatt 15 kilogrammot fogyott.

Szilárd még mindig nehezen kap levegőt, hosszabb sétálás után kifárad, az orvosok azt mondták neki, hogy még legalább 3-4 hónap, mire normalizálódik az állapota.

- A minap séta közben jött velem szembe egy fiatal hölgy, aki már messziről mosolygott és rám köszönt. Megkérdezte, hogy vagyok - elmondtam neki és visszakérdeztem, hogy de ki vagy te, nem emlékszem rád... Mire azt válaszolta, hogy ő volt az egyik nővér az intenzíven, aki ápolt. Hát ennyire figyelnek a betegekre - mondta végül Katona Szilárd.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában