2022.01.18. 13:00
A természetjáró szakkör tagjai megismerik környezetüket
Ott járunk, hol a Zala folyó már készülődik, hogy lassan nagy ívben északról délnek forduljon, ölelésében a szőlőkkel, erdőkkel teletűzdelt dombokkal – fogalmazott Vikár Tibor. Tanár-helytörténész olvasónk írását az alábbiakban közöljük.
A túrázók csapata a zalabéri katonáknak emléket állító világháborús emlékműnél, jobbra Vikár Tibor
Ebben a völgyben található Pókaszepetk, a Festetics család egykori birtoka, kiknek emlékét híven őrzi a mindig meg-megújuló oskola.
Hétvégenként havonta sok kíváncsi gyermek fog túrabotot, hogy végigkalandozza iskolája környékének rejtett természeti kincseit. A lassan felnőttkorba (23 éves) lépő természetjáró szakkörünknek az idei tanév kezdetén 37 kisdiák lett lelkes résztvevője. A nagy érdeklődés miatt két csoportban zajlanak a természetjáró foglalkozások. Az első csoportban az 1–3. osztályosok Pókaszepetk, Kemendollár, Zalaistvánd és Vöckönd környékét járják be havi rendszerességgel. A foglalkozásokon felkutattuk a Zalát újra birtokba vevő hódok nyomát. Gyönyörködtünk a rengeteg őszi kikericsben, mely szeptember végére az egész Zala rétet beborította. A magára maradó hegyoldalakon tavasszal medvehagymát, télen vitaminban gazdag csipkebogyót gyűjtöttünk. Sokat pihentünk a Szent Kristóf-kápolna tövében, rohammal vettük be a kemendi várdombot, honnan gyönyörű panoráma tárult elénk, tiszta időben még az Alpok hófedte csúcsait is láthattuk. Természetesen nagyokat játszottunk, mikor egy-egy magaslest várnak neveztünk ki, vagy a környék játszótereit vettük rövid időre birtokba.
A másik csoportban a 4. osztályosok rótták az erdők-mezők útjait. Egy-egy természetjáró foglalkozáson pár kivétellel az egész osztály megjelent, a kicsik is elkísérték nagyobb testvéreiket a felfedezőutakra.
Zalabér, Zalaszentgrót volt a gyakoribb célpont. Útjaink során több védett, ritka növénnyel is megismerkedtünk. Különösen a vad orchideafélék keltették fel érdeklődésünket. Örömmel tapasztaltuk, hogy egyedszámuk évről évre gyarapszik. Vidékünkön újra megjelent a szigorúan védett méhbangó és a leánykökörcsin is. Természetesen nemcsak növényekben, de vadban is gazdag vidékünk: őzek, szarvasok rendszeres kísérői túrázó csapatunknak. A környék vízi élővilágát a kócsagok, szürke gémek és a vadkacsák rendszeresen látogatják, néha egy-egy brekegőt is sikerült felriasztanunk. A távolban a Somló és a Ság ködbe vesző kék foltjait csodálhatjuk meg. Zalabér és Dötk (Pakod) között gyakran bejárjuk a témautat, mely a környék épített és természeti környezetével ismertetett meg bennünket.
Túráinkra a szülők is gyakran elkísérnek bennünket, hisz a természet minden évben más-más arcát fordítja felénk. Néha haragos, mikor a szél zörgeti a száraz leveleket, s a tavak vastag jégpáncélba burkolódznak. Nagy ritkán Holle anyó puha hóval borítja a vidéket, de hócsatára sajnos kevés alkalmat ad. Tavasszal zöld köntösbe öltözik a környék, madárcsicsergéstől hangos a vidék, előbújik a kockásliliom. Ilyenkor a legszebb a táj a Zala völgyében, hol a folyó hegyeket ölel.