Szülőföldje előtt tiszteleg könyvével Benedekffy Katalin színművész, operaénekes

A kötetnek két zalai vonatkozása van: a szintén erdélyi születésű, a Nagykanizsa melletti Homokkomáromban megtelepedő Tőtős Hortenzia óvónő, tanító és néptáncpedagógus közreműködik a könyvhöz tartozó cédélemezen, szülőhazájának népdalait énekli; másrészt pedig Benedekffy Katalin több évig játszott a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban.

A Székelyföldről induló koloratúrszoprán énekesnő színművészeti diplomája megszerzése után számos vidéki és fővárosi színházban játszott főszerepeket Győrtől Szolnokon és a budapesti Thália Színházon át a Fővárosi Operettszínházig. 2010-től hangversenyeken és nagyszabású előadásokon ismerhette meg Németország, Ausztria, Románia, Szlovákia, Lengyelország, az Egyesült Államok, Izrael, Moszkva és Kanada közönsége, de fellépett már Hollywoodban, San Franciscóban, Montrealban, a Palais des Artsban és Torontóban, a Roy Tomson Hallban is.

- Erdélyiként, székelyként, világot járt énekművészként nagyon fontosak számomra a gyökereim, a kultúrám ápolása és továbbörökítése a következő generációnak - mondta Benedekffy Katalin. - Erdély és a Székelyföld hitet és gyökereket adott, Magyarország pedig szárnyakat, hogy megvalósulhassanak az álmaim. Ezt soha nem feledve azért írtam meg az Egy csipetnyi Erdélyt, hogy az olvasó belőle, általa megismerhesse az igazi Erdélyt, a Székelyföldet, és érezze az ott élő emberek lelkületét a sorok között. Azt az Erdélyt szeretném bemutatni, ahol felnőttem, és amely olyan kiváló embereket adott a világnak, mint Benedek Elek, Tamási Áron, valamint a nagybátyám, Kányádi Sándor, a nemzet művésze, Kossuth- díjas költő. 2005-ben már megírtam a könyv egy részét (az Udvarhelyszéket és Csíkszéket bemutató fejezeteket), s igazából a pandémia időszakában fogalmazódott meg bennem, hogy folytatnom kellene a munkát. Azt hiszem, mindenkinek – köztük nekem is – volt egy kis ideje elgondolkodni azon, hogy hol a helyünk a világban, honnét erednek a gyökereink, mi dolgunk van e földön, és mik fontosak az életünkben. Nagyon sokat kaptam a szülőföldemtől, annyit, hogy úgy érzem, kell valamit visszaadnom, így hát nekifogtam a könyv megírásának. Ódákat lehetne zengeni Erdély csodáiról, értékeiről, s persze egy könyv terjedelme mindig véges, ezért én is csak mindenből egy csipetnyit tudtam adni az olvasóimnak a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megszületett kötetben.

Benedekffy Katalin Udvarhelyszék, Csíkszék, Háromszék, Marosszék és Közép-Erdély világáról ír a könyvben nagyon érzékletesen, áttekintést adva történetükről, legenda- és mondavilágukról, néphagyományaikról, gasztronómiájukról. Számos ínyencség receptjét osztja meg olvasóival, így bárki otthonába varázsolhatja Erdélyt például a kapros ordás palacsinta, a háromszéki csűrdöngölő, a marosszéki heránytokány vagy az olyan titokzatos nevű étel, mint a gyergyócsomafalvi poékaleves elkészítésével. Természetesen nem mulasztja el bemutatni az erdélyi székelyekkel és magyarokkal együtt élő többi népet, a szászokat, a cigányokat és az úgynevezett székely szombatosokat. Mindezt rengeteg gyönyörű fotóval és Kányádi Sándor írásaival illusztrálja.

- Mindig azt szoktam mondani, hogy a siker soha nem egy ember érdeme, és ez igaz az albumra is, amely nagyon sok jó ember munkájának az eredménye úgy a szöveg, mint a képek vonatkozásában - szögezte le Benedekffy Katalin.

Habár a színművész-operaénekes a világ számos pontján, a leghíresebb színpadokon is fellépett már, a siker nem változtatta meg, közvetlen és barátságos.

-Színiakadémistaként olyan nagyszerű színészekkel és emberekkel állhattam egy színpadon, mint Agárdi Gábor, Sinkovits Imre, Béres Ilona vagy akár Kállai Ferenc - válaszolta felvetésünkre. - Soha egyikük sem élt vissza a hírnevével, nem voltak sztárallűrjeik, s ők példát adtak nekem emberségből. Másrészt szerintem sokak lába alól ott csúszik ki a talaj, amikor elfelejtik, honnét jöttek. Hozzon bármit is az élet, én ugyanaz a nagygalambfalvai lány maradok, aki voltam.