Dr. Udvardy György: Nem érünk rá bárhogyan élni

A szentmise kezdetén Kiss László hévízi esperesplébános azt mondta, nagyon várták már az érseket Rezibe, de „ez sajnos a koronavírus-járvány miatt nem valósulhatott meg húsvétkor”.

A főpásztor köszöntőjében úgy fogalmazott: fontos feladatának tartja a plébániák látogatását, és azt, hogy legyen mód a találkozásra, egymás Krisztusban való megismerésére. A szentbeszéd elején az érsek leszögezte, napról napra tapasztaljuk, milyen hamar elmúlik az idő, és mennyi mindent kellett volna tennünk. Felmerül hát a kérdés bennünk, mindaz, amit nem tudtunk megtenni, hol marad?!

- Ahogyan haladunk előre az életben, felfedezzük magunkon az öregedés jeleit, és pontosan tudjuk, hogy megérint bennünket az elmúlás – mondta dr. Udvardy György. – Tudjuk, egyszer a földi életünk befejeződik. Ez is erősíti bennünk, hogy nagyon komolyan kell vennünk mindazt az időt, amit élünk és azokat a cselekedeteket, amiket megcselekszünk, mert nem érünk rá bárhogyan élni. Aki „akárhogyan” él, „akárhogyan” is fejezheti be.

Prédikációjában arról is szólt a főpásztor: Jézus tanítást ad az időről, földi létünk elmúlásáról, de sosem ijesztget bennünket, nem kelt félelmet, viszont figyelmeztet bennünket az Atya szeretetére, irgalmára, és beszél arról is, hogy az ítéletet ő maga fogja tartani. Ezért úgy kell élnünk, gyermeket nevelnünk, dolgoznunk, ahogyan Krisztustól tanultuk; és az időt, az életet jól kell felhasználnunk.

- Tegyük azt, amit Jézus: az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit – emelte ki az érsek. – Látogassuk a betegeket, törődjünk a szegényekkel, adjunk időt azoknak, akiknek erre szüksége van. Oktassuk az erre szorulókat, figyelmeztessük és bátorítsuk egymást a jóra. Az Egyház tanításában ezek a feladatok nagyon világosan állnak előttünk. A főpásztor felhívta a figyelmet a jelekre is, amelyek társadalmunkban, környezetünkben felfedezhetők, mert mint kiemelte: felelősek vagyunk a teremtett világunkért.