Frissen Zalából

2021.10.17. 09:00

Templom a trianoni határon

Az 1920-as trianoni békeszerződés hallatán még száz év elteltével is minden magyar embernek Magyarország területvesztése és a nemzet csonkítása jut eszébe.

Pisnjak Atilla

„Jelenti a kőbe vésett megszentelt fájdalmat”, mondta a gáborjánházi templomról Mindszenty József

Forrás: Zalai Hírlap / Archívum

Fotó: Gyuricza Ferenc

A trauma okozta sebek gyógyulását nagyban nehezítette a majdnem fél évszázados kommunista bezártság és elszigeteltség is. A döntést követő időszak nehézségeit a határon túliak és az anyaországi határvidéken élők érezték át a legjobban, hiszen mindennapjaik visszafordíthatatlanul megváltoztak: családi szálak, gazdasági kapcsolatok szakadtak meg egyik napról a másikra, és helyenként az emberek vallásgyakorlása is ellehetetlenült.

„Jelenti a kőbe vésett megszentelt fájdalmat”, mondta a gáborjánházi templomról Mindszenty József
Fotó: Gyuricza Ferenc / Zalai Hírlap / Archívum

A békeszerződés következtében a Nyugat-Dunántúlon található Hetés tájegységet is kettéosztotta az újonnan létesített határ, így néhány ottani falu, köztük Lendvavásárhely (Dobronak) is a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került. Ennek következtében az anyaországban maradt hetési falvak – Gáborjánháza, Szijártóháza, Zalaszombatfa, Lendvajakabfalva és Szentistvánlak (a helyiek Jósecnek nevezik) – templom nélkül maradtak, hiszen az elcsatolás előtt a lendvavásárhelyi plébániához tartoztak, és híveik oda jártak istentiszteletre. „Az egyiknek megmaradt temploma, de elvesztette hazáját, a másiknak megmaradt hazája, de elveszett temploma. És amelyiknek elveszett a temploma, annak begyepesedett régi miseútja” – mondta 1934-ben az új gáborjánházi templom felszentelésén Mindszenty József.

Az említett falvakhoz, amelyek mintegy ezerötszáz lakost számláltak, a rédicsi és a csesztregi templom volt a legközelebb, de azokba a (mégsem kis) távolságuk és a méretük miatt nemigen jártak el a hetésiek. 1928-ban Mikes János megyés püspök kuráciát (önálló, de még plébá­niai rangra nem emelt lelkészség) hozott létre Gáborjánházán. Az istentiszteleteket az iskolaépületben tartották. A kurácia létrehozásának fontos előzménye volt Mindszenty azon törekvése, hogy átszervezzék a Zala megyei lelkipásztori szolgálatot, és új plébániákat hozzanak létre. Mindszenty erre irányuló memorandumát az 1927-es Szombathelyi Egyházmegye Zsinat egyhangúlag el is fogadta.

A Zalamegyei Újság 1931. április 5-i száma közölte, hogy a Vendvidéki Szövetséggel és a Muraközi Szövetséggel közösen gyűjtést szerveznek egy Gáborjánházán felállítandó templom javára. Helyi, illetve egyházi szinten feltehetőleg már korábban megkezdődhetett a gyűjtés. A templomépítés ügyét nem más karolta fel, mint maga Mindszenty József, folytatva ezzel az 1927-ben megkezdett munkát.

A faluban már ugyan állt egy – feltehetőleg szoknyásharangszerű – templom vagy inkább kápolna, amely azonban mérete miatt nem elégítette ki a hívők igényeit, 1922-ben a Pesti Hírlap hasábjain például így írtak róla: „Falu közepén mulatságosan kicsi templom: a négyszögű torony alapja semmivel sem kisebb, mint a kis istenházának a hajója. A tömzsi, nehéz torony szinte ráül a furcsa kis épületre.” Az új templomnak politikai üzenete is volt: az említett két revíziós szövetség „revíziós templomként” hivatkozott rá. A gyűjtéshez egyházi és világi szervezetek egyaránt csatlakoztak, továbbá herceg Eszterházy Pál, valamint a lakosság is. 1932. szeptember 25-én került sor az új templom alapkövének letételére. Az épületet Plete Ferenc és Bodnár József budapesti műépítészek tervezték, a mérnöki munkálatokat Moldoványi Béla királyi műszaki főtanácsos végezte, míg a kivitelezés Tóth Ferenc és Tóth Flórián söjtöri vállalkozók nevéhez fűződik.

A templom 1934-re készült el, és az év október 7-én Mikes János szombathelyi megyés püspök Nagyboldogasszony tiszteletére szentelte fel. Az egyhajós, neobarokk stílusban épült templom viszonylag nagynak mondható, hiszen hossza megközelíti a 30 métert, szélessége 13,3 méter, míg a torony magassága 27 méter. Oltárképét, amely Szent Istvánt ábrázolja, amint felajánlja országát a Magyarok Nagyasszonyának, Szántó Géza festette. Az orgonát 1942-ben rendelték meg a pécsi Angster cégnél.

A templom felszentelése nagy ünnepség volt. A korabeli beszámolók szerint hosszú sorok kígyóztak minden irányból, 20-30 kilométeres távolságból is érkeztek hívők. A lapok több ezer látogatóról írtak. A házakat, kerítéseket több száz nemzeti zászló díszítette, a templom előtt pedig díszes diadalkapun át vezetett az út. A határon túl rekedtek azonban nem vehettek részt a templomszentelésen, mivel a szerb hatóságok négy napra lezárták a határt arra hivatkozva, hogy járvány van náluk, és nem szeretnék, ha az Magyarországra is átterjedne. A felszentelésen Mikes mellett Mindszenty is felszólalt, aki Templom a trianoni határon című, egy nappal korábban megjelent cikkében így fogalmazott: „Az új templom mindig és mindenütt nagy esemény, s jelenti a lelkek megmozdulását a hitben; a nép jobb énjének diadalmas felülkerekedését; gondolatban és akaratban életrevalóságát; lelkek gyönyörű egybefonódását [...] De ott lenn: Lenti alatt, Lendva felett, a magyar elevenbe vágott új vonalon az új templom valamivel még többet jelent. Jelenti a kőbe vésett megszentelt fájdalmat.”

Pisnjak Atilla

művészettörténész

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában