Az 1848/49-es vértanúk emléke előtt tisztelgett az utókor Zala megyében is

Nagykanizsán az október 6-ai rendezvények hagyományos helyszínén, az Aradi udvarban Balogh László polgármester arról beszélt: a vértanúk az összefogás és a barátság jelképei, és szimbólumai az életszeretetnek. Majd így folytatta:

– Ma olyan emberekre emlékezünk, akik más népek gyermekei voltak. Ez a 14 sors mégis eggyé vált a szabadsággal, a hősiességgel, a magyarsággal. Mert nem számított az eltérés, a különbözőség, csak ami közös: a magyar szabadság és a magyar függetlenség kivívásának vágya. 1849. október 6-ára ezért nem a halál jegyében emlékezünk, hanem az áldozat sorsvállalásaként.

Az emlékműsort a Hevesi Sándor Általános Iskola diákjai mutatták be, melyet Halász Katalin szerkesztett és tanított be a gyerekeknek. Az iskola énekkarát Dóróné Kónya Zsuzsanna vezényelte. Ezt követően került sor a 13 aradi vértanút és Batthyány Lajos mártír miniszterelnököt ábrázoló szoborcsoport alakjainak megkoszorúzására.

Zalaegerszegen a mostoha időjárás átalakította a délutáni megemlékezést, mely a 172 évvel ezelőtt az e napon Aradon kivégzett 48-as tábornokok és Batthyány Lajos előtt tisztelgett. A városi önkormányzat vezetői Csány László szobránál koszorút helyeztek el, majd a megemlékező műsor a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben folytatódott.

A Zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület tagjainak bevonulása után felhangzott Kossuth 1890-es, október 6. tragédiájára emlékező levele, majd Farkas Ignác Jászai-díjas színművész mondta el Tóth Kálmán Amikor az akasztófát ácsolták című versét. Az aradi vértanúk alakját, az 1848-as időszak eseményeinek tablóját felidézve Bali Zoltán alpolgármester helyezte történelmi távlatba a mártír tábornokok példaadó áldozatvállalását. Jövőt építő tanulságként összegezte a magyarság szabadsága és függetlensége iránt elkötelezett, felségárulásért kivégzett, többféle nációt képviselő katonák bátorságának üzenetét: a magyar társadalmat ma is áthatja a 48-as eszmék gondolata, az 1000 éve államiságot jelentő keretek között élő nemzet önmagára számíthat önrendelkezése védelmekor, s az emelt fővel megélt bátorságban nyilvánul meg az ereje.

Az emlékezés kulturális műsorral zárult.

Keszthelyen Őry Gábor, a Ranolder-iskola igazgatója emlékeztetett: szinte a semmiből született a honvédsereg, mely 1849 tavaszára kiverte az ellenséget az országból, de az orosz beavatkozás eldöntötte a küzdelmet.

– Október 6-án vesztes csatáinkra, eltiport forradalmainkra is emlékezünk – tette hozzá Őry Gábor. – Szomorú ünnep ez, de legalább mi emlékezünk, hisz megmaradtunk. A történelem mércéjével tehát mégsem voltak vesztesek ezek a csaták, háborúk, forradalmak, mert nemzetünk fennmaradt, és napjainkig erőt merít e küzdelmekből.

Hévízen Papp Gábor polgármester kijelentette: októberi vértanúink a legnemesebb eszméket képviselték, és ezekért a halált is vállalták. Leszögezte: számos országban ma is a szabadságért, az életben maradásért harcolnak és halnak meg emberek, és nekünk, magyaroknak is folyamatosan küzdenünk kell azért, hogy az általunk képviselt értékeket megtartsuk.

– Furcsa, hogy ilyesmire kényszerülünk, de ebben a szabados, túlzottan nyitott, szabadelvű világban csak így állhatunk ki értékeink mellett, ahogyan tették elődeink is – mondta Papp Gábor. – Kitartásuk, acélos akaratuk, küzdeni tudásuk álljon példaként előttünk, hitük adjon hitet és erőt nekünk, utódoknak is.

Lentiben Horváth László polgármester dokumentumokból szemezve idézte fel a 172 évvel ezelőtti eseményeket:

– A 13 mártír honvédtiszt bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kint hagyták a holttesteket. A számítás nem vált be, csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre. Hazánk történelme bővelkedik dicsőséges forradalmakban, hősökben, majd a lázadások leverését követően mártírokban, akiknek emléke kitörölhetetlen. A mártírok ma arra kérnének minket, hogy október 6. ne lesújtson, ne megfélemlítsen bennünket, hanem bátorítson és ösztönözzön. Merítsünk erőt abból, amit a szabadságért harcolók a nemzetért és a hazáért tettek.

A Lámfalussy-szakképző diákjainak műsora után az emlékezők helyezték el koszorúikat, mécseseiket az emlékműnél.