Őseink is termelték és itták – Előadás Lentiben

Elhangzott: a szőlő- és borkultúra alapjait a Dunántúlon a rómaiak rakták le. Pécs és Keszthely környékén a római lakosság a barbár támadások után is helyben maradt, alkalmazkodott az új viszonyokhoz, és a szőlőkultúrát is megtartotta. Közben elterjedt a kereszténység is Pannóniában, a liturgia pedig igényli a bort, vagyis volt alapja a termelésnek. De azt is tudjuk – mondta el az előadó –, hogy honfoglaló őseink vándorlásaik során már kapcsolatba kerültek szőlőműveléssel, a vadon termő szőlőfajták feldolgozásával.

Mindezt kiegészíti a német ajkú polgárság megjelenése Sopronban, Pozsonyban, Budán, akik szintén hozták magukkal a szőlőt és a bort. A vörösborkultúra a Balkánról érkezett, a török hódítással.

Szó volt a középkorban elterjedt borfajtákról, hordókról, borospoharakról, a használt mértékegységekről, illetve a bor árusításával kapcsolatos szabályokról is. A fogyasztással kapcsolatos érdekességként pedig elhangzott: a Borissza és Bornemissza vezetéknévként már a 15. században megjelenik – a Részegessel együtt.

Az előadás alapját levéltári források és középkori kódexek adták. Ezekből kiderül: a szőlő és a bor népszerű téma volt egyházi körökben is, szőlőlugas-ábrázolások pedig okleveleken is megtalálhatók.