Negyven éve a zalaegerszegi rendezvények műszaki megvalósításának egyik lelke Gorisek Attila

Gorisek Attila városunk olyan figyelemre méltó egyénisége, akit legtöbben segítőkészségéről és felelősségteljes hozzáállásáról ismerünk. Vidám természete és megnyerő humora mindig jó kedvet teremt a környezetében.

-1981-ben pályakezdő fiatalként kerültem a szakmába, amit nyilván nem lehet az iskolában megtanulni, hanem szép lassan elsajátítani a tapasztaltabb emberektől. Ez a folyamat a mai napig tart, hiszen fokozatosan fejlődve lehet csak haladni a korral. Változnak a technikák és mindig vannak újabb technológiák is, amikhez alkalmazkodni kell. Én egy hagyományos, analóg ember vagyok, nem nagyon szeretem használni a modern eszközöket. A mai napig a határidőnaplómba jegyzetelek, mert ebben bízom igazán – kezdte történetét Attila.

Fontos számomra, hogy a rám bízott feladatok és a munkám eredményei szerint ítéljenek meg, nem pedig bármiféle hovatartozás vagy barátságok alapján.

A szakember fontosnak tartja, ha bárhol előkerül a neve, pozitív érzéseket váltson ki az emberekből. A mai napig erre törekszik.

-Ehhez a munkához kell egy bizonyos elhivatottság és egy jó nagy adag őrültség. Mert az nem úgy van, hogy reggel nyolckor bejövök délután négyig, és elfelejtem az egészet. Még odahaza is azon gondolkodom, hogyan alakul a következő nap. Ezt csak így lehet csinálni. A mai világban sajnos ez a fajta gondolkodásmód ritkaságszámba megy, és ebben az ágazatban dolgozók anyagi elismerése sem olyan mértékű, mint az várható lenne. Talán ezért nem igazán vonzó ez a szakterület a fiatal kezdők számára – mondta a szakember.

Attila több ezer rendezvényt bonyolított le már a városban és mindegyiket szakmai kihívásnak tekintette. A legkisebb programokat is ugyanolyan odaadással és precizitással végzi, mint a nagyobb eseményeket. Az elmúlt 40 év során neves művészekkel, zenészekkel, színészekkel találkozott.

A közönség nem is sejti, hogy egy-egy koncert, előadás, fesztivál mögött mennyi munka rejlik. A háttérben tevékenykedő műszaki dolgozók lelkiismeretes munkája nélkül pedig nem jöhetne létre egyetlen program sem.

- Fontos, hogy azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozom, megtaláljam a közös hangot, a közös nevezőt. Sok olyan megkeresést kapok a mai napig, ami nem tartozik a feladatköreim közé, intézményegységek keresnek meg, akik a konkrét segítségemet kérik. Szívesen segítek, ha módomban áll. Ezeket mind fontos dolognak tartom.

Az idő véges, és azt mutatja, hogy egyszer csak abba kell hagyni

-Nyugállományba vonulásomig szeretnék találni egy olyan embert, aki érez magában elhivatottságot, akinek át tudnám adni azokat a dolgokat, amiket megtapasztaltam az elmúlt idők alatt. Tudom, otthon az első időszak egy „halál” lesz, mert hiányozni fog a pörgés és a nyüzsgés, de a család és a hobbijaim biztosan lekötnek majd.