Egy vacsora Zalaegerszegen, amelyből nem láthattak meg semmit

Próbáljuk meg mindezt csukott szemmel – mennyire más lesz, pláne, ha hiába nyitjuk ki, mert akkor sem látunk semmit. Sokan járnak közöttünk, akik így élik az életüket, a helyzetüket segít átérezni a Láthatatlan vacsora elnevezésű program, amelyet a Zala Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház szervezett meg, először még 2018-ban.

Azóta több láthatatlan vacsorát tartottak elsősorban olyanok számára, akik munkájuk révén kerülnek kapcsolatba látásfogyatékosokkal. Szerdán este a negyedik láthatatlan vacsorán a Vén Diófa étteremben húsz vendéget, a járműipari tesztpálya dolgozóit és a duális képzésben részt vevő hallgatókat fogadták. Belépés után szemüket bekötötték, és ettől kezdve teljes sötétségben tehették próbára maradék érzékszerveiket. Mindebben segítségükre voltak az iroda munkatársai, valamint Takács Gábor mint tapasztalati szakértő, aki valóban fény nélkül kényszerül élni, mert 15 éves korában megvakult.

– A résztvevők másfél óráig lesznek vakok, de ez elég megtapasztalni, hogy milyen felbecsülhetetlen érték a szemünk – fogalmazta meg.

A vendégek átélhették, mennyi nehézséggel jár az olyan egyszerű művelet, mint lépcsőn járni, vizet önteni a pohárba, felismerni, hogy mi került a tányérra, és az mikor fogyott el. Vizvári Dóra szakmai koordinátor a program kapcsán hangsúlyozta, nemcsak vendégek szereztek tapasztalatot, a pincérek is tanulták, miként segíthetik a vendéget, ha ő a látására nem hagyatkozhat.