Gyöngyszem a Duna partján – történelmi barangolás Vácott

Vác a magyar egyházépítés kezdetétől püspöki székhely, ezekről az időkről szemléletes, kézzel festett történelmi összefoglalót láthatunk a Szent kereszt ferences templom bejárata melletti falon. Innét is megtudhatjuk, – no meg a város bőséges, interneten elérhető történelmi feldolgozásaiból – hogy már Szent István király püspökséget alapított Vácott. Géza fejedelem pedig, az 1074-es győztes Mogyoródi csata után, amikor is László testvérével legyőzték Salamon király csapatait, s Géza lett a király, hálából székesegyházat alapított a városban. I. Géza igen megszerette Vácot, palotát építettet magának, s az volt a kérése, hogy ide temessék el, amit 1077-ben teljesítettek is. A trónon őt követő Szent László, aki 1077-től 1095-ig uralkodott, szintén szívesen tartózkodott a városban, ez az időszak a békés országépítés jegyében telt el, mely igen jótékony hatással volt Vácra is.

Az I. Géza építette templomot a tatárok pusztították el 1241-ben. A tatárok dúlása rettenetes volt. Sejbán vezér csapatai március 17-én vasárnap törtek a városra, felgyújtották a székesegyházat, s a kőházak oltalmában reménykedő szomszéd falvak népét a váciakkal együtt kardélre hányták, a nőket és a gyermekeket pedig tűzhalálba kergették. 1242-es kivonulásokat követően IV. Béla uralkodása alatt megkezdődött a város újjáépítése. A romokon új, gótikus székesegyházat emeltek, a várat és a várost erős várfallal vették körül. Még innét maradt meg az egyetlen, ma is látható középkori emlék, a Hegyes torony, mely a középkori városfal legészakibb saroktornya volt.

Következett az újabb csapás, a törökök 1544-ben foglalták el Vácot, és a település másfél évszázadig maradt a kezükön. Ebben az időben is fontos végvár volt, hiszen két világbirodalom határán, jelentős kereskedelmi utak találkozásánál feküdt. Az új rendszer kiépülését követően békés időszak kezdődött, a városban virágzott a kereskedelem, sőt, a távolsági kereskedelme országos jelentőségűvé vált – itt hajtották át a Dunán a német és itáliai területre szánt marhák jelentős részét. Azonban a századfordulón kitört osztrák-török háború ismét sok szenvedést hozott, a Dunán épült cölöphíd is elpusztult. A templom épülete a törökökkel vívott háború folyamán csak pusztult, amelynek a falait 1541-ben a magyar védők felrobbantották. „A város és a vár 1526 és 1686 között 49-szer cserél gazdát, hol békésen, hol kisebb, hol nagyobb harcok árán. Mindenkinek kellett, de senki nem építette, ami elpusztult azt a várfalak erősítésére használták fel. Végül 1684-ben a törökök robbantottak fel mindent. A vár és a város 1686-ban szabadul fel végleg” – olvashatjuk a város történelmét összegző munkában.

A ferences rendtartomány 1719-ben telepedhetett le a városban, s ehhez a vár helyét kapta meg. Bél Mátyás a török után azt írja Vácról: „lakott hely vagy csak annak inkább a helye”. Hogy mi és mennyi maradt a várból, a templomból, a püspöki palotából, mint ép fal, nem tudjuk, de kétségtelen, hogy a kolostor falában vannak a területről származó kövek. 1721. május 8-án ünnepélyesen megtörtént a ma is álló ferences templom és rendház alapkőletétele, amit 1760, május 10-én fejeztek be, s az épület ma is uralja a magaslatot.

Ebben az időszakban lendületesen fejlődött Vác. Az 1740-es évek elején kitört, pusztító pestisjárvány megállítására emelték a Szent Rókus-kápolnát, 1745-re befejeződtek a Piarista templomépítés munkálatai, 1755-re pedig megépült a Domonkos rend temploma is, melyet – használóinak fehér öltözéke után – a nép a Fehérek templomának nevezett el. Ez a templom ma is város főterének egyik gyöngyszeme. A barokk, rokokó stílusban épült templom egyszerű külsőjével ellentétben, belül a díszítés igen gazdag. 1994-ben pedig az év szenzációja volt, hogy a templomtorony alatt feltárták a kívülről nyíló kriptát, melynek bejárata két évszázadon át be volt falazva. Amikor kibontották a bejáratot kiderült, hogy a katakombaszerű helyiségek 262 koporsót rejtenek. A fakoporsók gazdag festése épen maradt.

1764-ben megtörtént az a megtiszteltetés is, hogy az uralkodó, Mária Terézia személyesen is ellátogatott Vácra, akinek tiszteletére megépítették az ország máig egyetlen diadalívét. Az uralkodónő azonban gyanakodva fogadta az „ajándékot”, ezért nem mert áthajtani a Kőkapu alatt, kocsisával kikerültette azt.

A 19. századi iparosodás eredményeként, 1846-ban megnyílt a Vácot Pesttel összekötő első magyar vasútvonal. A fejlődésnek azonban megint a háború parancsolt megálljt, az 1848–49-es szabadságharcnak két nagy csatája is Vác mellett zajlott. Az első ütközetre április 10-én került sor, a Christian Götz császári és királyi vezérőrnagy vezette osztrák, és a Damjanich János vezérőrnagy által vezetett magyar hadtest között. Július 17-én pedig a Görgei Artúr vezette magyar fősereg sikeresen verte vissza az orosz intervenciós hadsereg arra irányuló kísérletét, hogy a Szeged felé visszavonuló magyar csapatok útját elvágja. A győztes csata eredményeként a magyar hadsereg további egy hónapig folytathatta a kilátástalan harcot a kor két európai nagyhatalmával szemben.

Ennek az időszaknak a hagyatéka a Duna korzó végén ma is álló börtön. Létrehozásáról a szabadságharc bukása után, 1854-ben döntött az Osztrák Igazságügyi Minisztérium. Az alapító okirata szerint a börtön1855-ben létesült, az első fegyencet az év novemberében fogadták be. Az 1956-os forradalom után a politikai okból elítéltek egyik legnagyobb fogva tartó intézete volt. A Váci Fegyház és Börtönben sok híres személyiség töltötte büntetését politikai elítéltként, köztük Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás, Kádár János, Hómann Bálint, Bibó István, Göncz Árpád, de itt volt fogva tartva a biatorbágyi viadukt felrobbantója Matuska Szilveszter is.

Vác ma dinamikusan fejlődő kisváros, fejlett intézményhálózattal, aktív közélettel, látványosan megújuló történelmi épületekkel. Püspöki székhelyhez méltó gazdag egyházi műemlékei, polgári palotái és évszázados házai, elegáns barokk főtere, kivételes hangversenyei és páratlan múzeumai okán méltán nevezik a kultúra városának. Az egyedülálló Duna parti korzó, a hangulatos kávézók, éttermek, színes programok vonzó turisztikai és idegenforgalmi célponttá teszik a várost, amely a Dunakanyar idegenforgalmi központjai mellett, mint például Szentendre, Visegrád, vagy Esztergom, kihagyhatatlan uticél a Duna túloldalán.