2021.07.08. 15:00
Ötleteket adunk a környezettudatosabb vásárláshoz: élet műanyagok nélkül
Amint azt korábban írtuk, július elsejétől hivatalosan betiltották Magyarországon az egyszer használatos műanyagok forgalmazását, úgymint fültisztító pálcika, evőeszköz, tányér, szívószál, hungarocell ételtároló edény és társai. Cikkünkben alternatívákat keresünk többek között a bevásárláshoz és az otthoni tároláshoz.
Tornyos Ágnes egy mosható előkével Fotó: Pezzetta Umberto
A magyar jogszabály túlmutat az uniós elváráson, ugyanis a műanyag zacskók használatát is tiltja, illetve korlátozza. Megszűnt például a könnyű műanyag zacskók forgalmazása, amelyek falvastagsága 15 mikron és afeletti (kivétel a biológiailag lebomló műanyag.)
A 15 mikronnál vékonyabb, úgynevezett kifliszacskók termékdíját hússzorosára, a jelenlegi 57 forint/ kilogrammról 1900 Ft/kilogrammra emelték, a lebomló zacskók termékdíja 500 Ft/kilogramm lett. Valamennyire visszatartó erőnek bizonyulhat az áremelés. Egy biztos, a változás mindenkit érint, ám vannak, akik már ezelőtt is környezettudatosabban éltek.
Tudják, hogy nem lehet a végtelenségig pazarolni, az 500 év múlva lebomló PET-palackok maradványaival jóllehet még ük-ükunokáink is találkozni fognak, az óceán élővilága sajnos már most ezek között úszik és él.
Nem mindig könnyű jól bevált szokásainkon változtatni, ám apránként nem is olyan nehéz. Tornyos Ágnes – a Civil Ház projektjeinek koordinátora – 2019-ben kezdett el környezetbarát textil bevásárlótáskákat, zsákokat tervezni.
– Andragógus, felnőttképzési szervező vagyok, ám akik ismernek, tudják, hogy az élet sok területén kipróbálom magam, amolyan álmodozó vagyok, laterális gondolkodással és szociális érzékenységgel megáldva. Jelen esetben „gyakorló zöldnek” mondanám magam, aki próbál felelősségteljesen élni, mert gondol a jövő nemzedékre.
Szeretek folyamatosan tanulni. Ha a gondolkodásom, viselkedésem szimpatikus, akkor az jó, ha követésre talál, még jobb. Július a műanyagmentes hónap, ez a nemzetközi kihívás most jól összecseng a kormányrendelettel. Elsőre drasztikusnak tűnhet e változás, ám szerintem lépésről lépésre sokat tehetünk magunkért, a Földért.
– Milyen alternatívát keressünk a jól megszokott műanyagzacskók, szatyrok helyett?
– Úgy gondolom, ha kedvesen, informálva és nem erőszakosan közelítjük meg a kérdést, sokkal több embert megnyerhetünk az ügynek. Mindenkinek a maga szintjén kell cselekedni, mi, kisemberek a mindennapi szokásainkkal tudjuk a műanyagok használatát csökkenteni. Piciben, apránként, stresszmentesen.
Nézeteinket ne erőszakoljuk a másikra. Én például újrahasznosított vagy textil bevásárlótáskát hordok magamnál, hogy ne kelljen a századik nylon füles szatyrot megvenni a boltban. És egy állandó rekeszt tartok az autó csomagtartójában, abban cipelem fel a vásárolt termékeket.
A zöldségeket, gyümölcsöket hálóban viszem a kasszához, a nagyobb bevásárlóközpontokban már kaphatóak ezek. Ha mégis a kiflis zacskót választjuk, akkor abból minél kevesebbet, nem kell bespájzolni belőle, s nem kell mindent belerakni. Pár éve figyelem az emberek vásárlási szokásait, s azt veszem észre, hogy ez egy pazarló kultúra.
Ezt kellene kicsit visszaszorítani, kevesebb műanyag-csomagolóra törekedni. Otthoni rendszerezésre jó a többször használatos kemény műanyagdoboz, a kartondoboz, a fonott kosarak, tálak, üveg- és fémedények. Már gyönyörű kulacsokat lehet kapni folyadéktárolásra, ilyet vigyük inkább magunkkal, s akár csapvizet vagy tisztított vizet, általunk készített frissítőt is tehetünk bele.
Nem kell tehát mindig PET-palackot venni. Még kevés, de növekszik a zero waste filozófiára épülő csomagolásmentes boltok száma, jó lenne, ha vidéken több ilyen üzletben vásárolhatnánk.
– Lehet a gyakorlati hasznot még fokozni?
– Természetesen. Én arra törekedtem, hogy a hasznosság és esztétikum találkozzon. Azért valljuk be, jobb érzés egy napraforgós, bélelt kis vászontáskában tartani a kenyeret, mint szimplán zacskóban, hogy ne száradjon ki. Nagyanyáink gyönyörű hímzett kenyérterítőket használtak, mondhatni, megadták a módját minden apróságnak.
A gyerekeknek vidám mintás szendvicstartót, úgynevezett szendvicsborítékokat adhatunk egyszerű zacskó helyett. A hölgyek táskájában elfér a kis textil táskarendező, amibe a legfontosabb dolgok (pénztárca, telefon, iratok) mehetnek. A konyhában a papír helyett a törölgetőruhákat is visszacsempészhetjük.
Talán észre sem vesszük, amint változik a gondolkodásunk, életstílusunk, egyre inkább a természetes alapanyagok felé fordulunk és adunk például ajándékba vászon bortartóban finom nedűt, a toalettpapír-gurigákat textilben tartjuk vagy éppen a spájzba szerzünk be egyre több ruha tárolózsákot.
Úgy gondolom, minél jobban érzik az emberek a bőrükön a környezetszennyezés hatásait, annál többen fognak másképpen viselkedni és gondolkodni ebben a témában, és elindulnak a saját zero waste útjukon.
