2021.07.02. 13:00
Önkéntesek és táborozók hozták rendbe a szilvágyi boronapincét
Az önkormányzati tulajdonban lévő boronapince falának sártapasztását végezték el tegnap azok a gyerekek, akik részt vettek az önkormányzat által szervezett, háromnapos napközis táborban. A pince felújításában felnőttek – köztük a Zala Megyei Kormányhivatal Állami Főépítészi Irodájának munkatársai – is részt vettek.
A napközis tábor résztvevőihez felnőtt önkéntesek is csatlakoztak
Forrás: Zalai Hírlap
Fotó: Gyuricza Ferenc
A Hungarikum Bizottság támogatásával megszervezett tábor célja a helyi értékek bemutatása – tudtuk meg Péntek Katalin polgármestertől, aki hozzátette: a 12 táborozó gyermek kézműves-foglalkozásokon vett részt, a településen fellelhető néprajzi értékekkel és a helyi épített örökséggel ismerkedett, de foglalkozhatott fotózással is. A programok zöme a Nagyhegyen zajlott, ahol még nagyobb számban fellelhetők a Göcsej jellegzetes népi építészetének emlékei, a boronafalú pincék.
– A pincék egyikét szeretnénk ez évben teljesen felújítani – magyarázta Péntek Katalin. – Már el is kezdődtek a munkálatok, így a tábor keretében meg tudjuk oldani a sártapasztást. Ehhez a feladathoz több felnőtt is csatlakozott, a gyerekek szülei, nagyszülei, valamint önkéntes segítőként a Zala Megyei Kormányhivatal Állami Főépítészi Irodájának négy munkatársa is.
Az iroda vezetője, Lengl Zoltán főépítész elmondta: az értékmentést az iroda munkatársai is kiemelten fontos feladatuknak tartják, ezért kérték dr. Sifter Rózsa kormánymegbízottól, hogy önkéntes munkavégzés keretében ők is részt vehessenek a sártapasztásban.
Ráadásul az önkéntesen végzett munka manapság egyre inkább felértékelődik a társadalomban, illetve a kollégákat szakmai érdeklődés is hajtotta.
– Ezek a pincék a göcseji népi építészet emlékei – mondta Lengl Zoltán. – A sártapasztás igen jellemző volt erre a vidékre, nemcsak azért, mert az itt élők jellemzően szegények voltak, hanem annak okán is, mert az agyag helyben rendelkezésükre állt. A mai építészet egyik kihívását éppen az jelenti, hogy újra meg kell tanulnunk a helyben fellelhető anyagok használatát, mert „elszálltak” a nyersanyagárak.
A főépítész hozzátette: ha a sártapasztást évente megújították, úgy akár évtizedekre biztosítani tudták az épületek fennmaradását. A tapasztás két rétegben történt, alulra szalmával kevert sár került, ugyanis a húzószilárdságot adó szalma stabilizálta a „vakolatot”, míg a felső réteg finomabb felületet adott. Amikor a sártapasztás befejeződött, következhetett a meszelés, amihez az alapanyagot általában szintén helyben elő tudták teremteni. Ezeket a munkálatokat még a húsvéti ünnepek előtt be szokták fejezni.