Frissen Zalából

2021.06.27. 07:00

Zalabaksa és Kerkabarabás térségét választotta kutatási célpontjának a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság

A Kerka-menti mocsár- és láprétek, illetve kaszálók a maguk vízfolyásaival, ligeterdőivel és tölgyeseivel együtt hazánk kevésbé ismert, de kiemelt természeti értékekkel rendelkező területei közé tartoznak. Többek közt ezért is választotta idei kutatási célpontjának Zalabaksa és Kerkabarabás térségét a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság.

Gyuricza Ferenc

A civil szervezet a közelmúltban rendezte meg a 21. Biodiverzitás Napok elnevezésű háromnapos programját, amelynek célja, hogy botanikus és zoológus szakértők hada minél magasabb fajszámot mutasson ki az adott területen jelen lévő és fellelhető növényekből, gombákból és állatokból. Sallee-Kereszturi Barbara, a társaság szakmai kommunikációs referense elmondta: a kutatás során a skála a zuzmóktól az emlősökig terjed, azaz lehetőség szerint minden olyan élőlénycsoportot lefed, amihez Magyarországon létezik hozzáértő specialista.

Újhegyi Nikolett és Lanszki Zsófia kisemlőscsapdákat helyez ki a Kerka-menti üde kaszálóréten Fotók: a szerző

– Nagyon leegyszerűsítve úgy lehetne összegezni a munkánkat, hogy a Biodiverzitás Napok alatt fajokat figyelünk meg – magyarázta a szakmai kommunikációs referens. – Szá­munkra az a jó, ha minél többet és minél érdekesebbeket találunk. Ezeket a fajokat meghatározzuk és fellistázzuk. A terepmunkánk során megfigyelt példányok határozása, főképp a rovarok és pókok esetében, azonban nem ér véget a begyűjtéssel, a precíz eredményekhez sokszor hetekig, hónapokig tartó állhatatos munkára van szükség, nem ritkán mikroszkóp elé szögezve.

A talajrostálás során olyan rovarokat keresnek a kutatók, amelyek élőhelye az erdei talaj

A Zalában végzett munkában 67 kutató, illetve tizenkét olyan kiskunhalasi diák vett részt, akik érdeklődést mutatnak a természet iránt, ők a három nap alatt nemcsak a botanikai és zoológiai gyűjtőmunkába nyerhettek közvetlen bepillantást, de szakmai kapcsolatokat is létesíthettek az egyes részterületek szakértőivel. Sallee-Kereszturi Barbara szerint nem egy esetben fordult már elő, hogy a Biodiverzitás Napokon részt vevő diákok később maguk is kutatókká váltak.

– A Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság minden évben más területet keres fel, a Kerka-mentét a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság javaslata alapján választottuk ki – vette át a szót dr. Kovács Tibor, a civil szervezet elnöke. – Az országnak ez a térsége ugyanis eléggé adathiányos, valami miatt korábban nem jutott rá elég figyelem a kutatók részéről. A terület tehát a számos természeti értéke ellenére meglehetősen alulkutatott, reméljük, ismertsége szakmai berkekben is intenzívebbé válik, és több figyelmet kap a vidék flórájának és faunájának vizsgálata. A nemzeti parknál pedig abban bíznak, hogy a Biodiverzitás Napok eredményei megerősítik a Kerka-menti Tájvédelmi Körzet védetté nyilvánítási eljárásának megalapozottságát, valamint hosszú távon hozzájárulhatnak a Natura 2000 terület fenntartásához, természetvédelmi szempontú kezeléséhez, a bioszféra-rezervátum bővítési területe ökológiai rendszerének ismeretéhez.

Dr. Kovács Tibor: ritka fajgazdagság, jó természeti állapot

Dr. Kovács Tibor hozzátette, hogy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósággal egészen régmúltra tekint vissza a kapcsolatuk, s ez már a harmadik kutatás, amit a szervezet területén végeznek. Ahogy a korábbi kutatások során, most is 2000–2500 faj meghatározásában bíznak. Ez már önmagában is óriási szám, egy-egy terület értékét azonban nemcsak a gazdagság adja, hanem elsősorban az, hogy mennyi ritka és védett fajt fedeznek fel az adott térségben. A Kerka-mente ebből a szempontból pedig nagyszerű eredményeket produkált, megfelelve a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai elvárásainak.

Sallee-Kereszturi Barbara: a hiányzó láncszem

A háromnapos program megnyitóján Právics Márk természetvédelmi őr elmondta: a Kerka-völgye Zala megye természeti értékekben egyik leggazdagabb térsége. Maga a Kerka egykor számos mellékágra szakadó, sekély vizű patak volt, amely időnként kiöntve, a környező erdőket és réteket elöntve változatos élőhelyet szolgáltatott a növény- és állatvilágnak. Bár a vízfolyás szabályozását követően megindult a térség szárazodása, az agyagtalaj vízmegtartó hatásának és a vizes élő­helyek rehabilitációjá­nak ered­ményeként máig megtartotta korábbi tulajdonságait. Ennek is köszönhetően csak védett állatfajból mintegy 250-et sikerült a térségben fellelni. A Biodiverzitás Napoknak hála azonban a fajlista még tovább bővült.

Právics Márk: mintegy 250 védett állatfajt találtak

– Az egyik fontos felfedezésünk, hogy láttunk harist, amiről a nemzeti park munkatársai eddig csak sejtették, hogy előfordul errefelé – emelte ki dr. Kovács Tibor. – Ez egy fokozottan védett madárfaj, 500 ezer forintos eszmei értékkel, a jelenléte nagyon jó természeti állapotot jelez. De ugyanezt mondhatjuk a szintén ritkán látható skarlátbogárról, ami kifejezetten az idős erdőt szereti. Gombából a háromszorosát sikerült meghatározni annak, amit más biodiverzitás-napokon megszoktunk. Köztük olyanokat, mint a lilásbarna döggomba, amely Zalában eddig nem volt ismert, vagy a fenyőkérges tapló, amelynek a második magyarországi előfordulási helye ez a térség. Nagyon árulkodó szám, hogy az éjszakai lepkevadászat során 110 fajt azonosítottak a szakértőink. Ez szintén kiemelkedő eredmény, hiszen 30–50 fajnál többre korábban nem igazán volt példa. Rengeteg ezen a vidéken a sárga sásliliom, ami az egyik legnagyobb eszmei értéket képviselő növényünk, vagy az a szibériai nőszirom, ami másutt is előfordul ugyan, itt azonban szinte szőnyeget alkot, ami egészen más minőség. Érdemes megemlíteni a sárga hasú unkát is: a békafaj magyarországi elterjedésének déli határa húzódik a Kerka mentén, és ugyancsak sikerült beazonosítanunk képviselőit a három nap alatt.

Szibériai nősziromból szinte szőnyeget találtak

Dr. Kovács Tibor úgy fogalmazott: napestig sorolhatná a térségben felfedezett gombákat, növényeket és állatokat, erre a fajgazdagságra pedig nemcsak a kutatók lehetnek büszkék, hanem az itt élők is. Az úgynevezett indikátorfajok, mint a például a kevésbé ismert halaink közé tartozó dunai ingola pedig nagyon jó természeti állapotot jeleznek, ami ugyancsak felértékeli a térséget.

A sárga sásliliom az egyik legnagyobb eszmei értékű növényünk

– A tudományos megközelítés és a laikus látásmód között van egy hiányzó láncszem – vette vissza a szót Sallee-Kereszturi Barbara. – A kutatót a tudományos eredmény érdekli, az itt élők vagy errefelé kirándulók pedig szépnek tartják a tájat, hiszen mindenből van egy kevés. Kellemes dombok, vizek, változatos környezet, ahol fel tudunk töltődni. Mi azt a bizonyos hiányzó láncszemet próbáljuk meg bemutatni, azaz a kutatási eredményeket szeretnénk beilleszteni a helyi társadalom, a környező lakosság tudástárába. Ne csak az töltse el őket büszkeséggel, hogy van egy templomuk, amit még a helyi értéktárba is felvettek, hanem annak a tudata is, hogy annak a templomnak a tornyában milyen denevérfajok élnek. Mert az is egy érték, ráadásul nagyon fontos érték, hiszen a denevér jelenléte is nagyon jó természeti állapotra utal.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában