Arnhoffer András tudott hátralépni is, amikor szükséges volt

- Mivel életem szerelme egerszegi, úgy határoztam, hogy a zalai megyeszékhelyen fogok élni – emlékezett vissza a frissdiplomásként hozott döntésére Arnhoffer András, aki veszprémi születésű, a középiskolát pedig Győrben végezte.

Végigjárta a ranglétrát

Zalaegerszegen minden vízgazdálkodással foglalkozó céghez, szervezethez bekopogott a Budapesti Műszaki Egyetemen 1993-ban szerzett vízépítő mérnöki diplomájával. Több elutasítás után a vízművállalatnál kapott műszaki ügyintézői munkát. Mialatt a ranglétrát végigjárta, az egykori szocialista nagyvállalatból a jelenlegi vízműves részvénytársaságok közül az egyik legjobb eredményeket produkáló cég lett, amely mostanáig 34 milliárd forintnyi uniós támogatást használt fel az észak-zalai víziközműrendszer korszerűsítésére. Addig persze még sok víz lefolyt a Zalán.

A Zalavíz sikeres lett,

nem miattam,

a kollektíva miatt.

Kitöltötte az üres órákat

- Amikor idekerültem, körülnéztem, mégis mivel foglalkozik ez a vállalat. Átolvastam a jogszabályokat, kerestem a vízjogi engedélyeket, és kiderült, hogy enyhén szólva hiányosak, így elkezdtük azokat beszerezni – említette, mivel töltötte ki az üres órákat a még rendszerváltás előtti munkakultúrát őrző vállalatnál.

Látták az igyekezetét, s rajta ragadt számos feladat, de továbbra is unatkozott, ezért támogatást kért a vezetőségtől, hogy elvégezzen egy szakmérnöki képzést. Rábólintottak, elmélyülhetett tehát a vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás témakörében, diplomáját területi vízgazdálkodás szakon szerezte.

- Jó döntésnek bizonyult, mert 1996-ban kijött egy jogszabály, hogy csak az lehet vezető, akinek megvan ez a képzettsége – mosolygott.

A zalaszentgróti üzemvezetői évek után már a piacgazdasági viszonyokhoz igazodni kezdő vízmű központjába tért vissza műszaki osztályvezetőként, de 1998-ban kérte, hogy helyezzék vissza „egyszerű mérnöknek”, mert úgy látta, sokan inkább a saját vállalkozásukat helyezik előtérbe, nem a közös szekeret tolják.

Egyet hátra, kettőt előre

- Ha tudsz egyszer hátralépni, lehet, hogy utána kettőt lépsz előre – zárta rövidre, hogyan lett később vezérigazgató, a műszaki igazgatói pozíció betöltését, majd azt követően, hogy kis időre megvált a vállalattól. Ami a lényeg: Balaicz Zoltán zalaegerszegi polgármester felkérésére fogadta el az állást öt évvel ezelőtt, de amúgy mindig is szerette a nagy kihívásokat.

- Életem legszebb időszaka szakmai szempontból 2000 és 2012 között volt, amikor jó partnereket találtam a cégben a hatékonyságnöveléshez, s nekiálltunk az uniós pályázatoknak. A zalaegerszegi és térségi szennyvízcsatornázást célzó projektünk a budapesti után a második volt, amit elfogadott az unió. A megyeszékhelyi tisztítóműre most 48 település szennyvize érkezik, a projekt előtt talán hat településé jött. Más fejlesztéseket is elindítottunk, már 34 milliárd forintnál járunk, ennyi, állami önrésszel kiegészített, de zömében uniós pályázati pénzt fordítottunk a közműrendszerre. A Zalavíz sikeres lett, nem miattam, a kollektíva miatt, s máig ott vagyunk különböző mérőszámok alapján a legjobb 4-5 víziközmű-üzemeltető vállalat közt.

Zöld a szemlélet

Jelenleg az integrált vízgazdálkodási pályázaton dolgoznak, amely a klímaváltozáshoz igazodva újítja meg és teszi még energiahatékonyabbá a rendszert, zöld szemléletben. A terv nem új, csak eddig nem nyertek rá támogatást, most viszont komoly lehetőség adódik, mondta a vezérigazgató. A projekt a csapadékvíz-gazdálkodással is foglalkozik, hogy a hirtelen lezúduló nagy esők ne öntsék el a várost, valamint szemléletformálással. A lakosság és az ipari üzemek csatornahasználati kultúrája ugya­nis egyaránt kritikán aluli, ami hatalmas környezetvédelmi problémákat okoz, nagy költségvonzata van, fenntarthatatlan. Az új szokások kialakítására van már egy másik, nyertes pályázatuk.

- Az integrált vízgazdálkodási projekt önmagában 32 milliárd forintos, de 16 milliárdból már csodát tudunk tenni – szemléltette a nagyságrendeket a vezérigazgató.

Színház és természet

Arnhoffer András kisebbik lánya hatására, aki a reál családban egyedüliként humán érdeklődésű – írással foglalkozik és a színházi szakma vonzza –, levesz a polcról szépirodalmat is, és megszerette a színházat. Nagyobbik lánya építészmérnöknek készül, ő maga pedig sok időt tölt erdőjárással kutyája társaságában.