A rendőr ott szolgál, ahová állítják – beszélgetés dr. Vereckei Csaba Iván rendőr dandártábornokkal

– Az eddigi életem Miskolchoz köt, ott születtem, minden iskolámat ott végeztem, a jogi diplomát is ott szereztem – kezdte Zala 55 éves új rendőrfőkapitánya. – A határőrségnél töltöttem sorkatonai szolgálatomat, akkor se kerültem messzire otthonról, mert Aggtelekre vezényeltek. Ez a rendszerváltás időszakára esett, s mire 1989-ben leszereltem, minden megváltozott, szinte nem létezett az a világ, ahonnan én bevonultam. Minden bizonytalanná vált, nekem pedig tetszett az a légkör, a rend, a kiszámíthatóság, ami a határőrséget jellemezte, ezért bekopogtam a miskolci rendőrkapitányságra, van-e lehetőség hivatásosként ott dolgozni. Akkor már harmad­éves joghallgató voltam. Ennyi volt az indíttatás, mert se a családban, de még az ismerőseim között se volt egyetlen rendőr sem. Jó szívvel fogadtak, annyi feltételt szabtak, ha megszerzem a diplomát, akkor se hagyjam ott őket. Ezt megígértem és be is tartottam – mosolyodott el. – Ezután azt kérdezte a városi rendőrkapitány, nyomozó vagy vizsgáló akarok lenni? Azt se tudtam, melyik mit csinál, kihívást jelentett a válasz megadása is, hát kértem egy nap gondolkodási időt. Segítségemre volt a döntésben Berta László későbbi megyei, majd országos rendőrfőkapitány-helyettes, aki akkor osztályvezető volt, és azt tanácsolta, legyek vizsgáló. Megtanulom a szakmát, utána annyit nyomozok, amennyit akarok. Bevált a tanácsa – tette hozzá.

Öt év elteltével már a megyei rendőr-főkapitányságnál kapott feladatot, amiben jogi diplomája is számított: humánigazgatási, hivatalvezetői feladatokat bíztak rá, de a bűnügyi szakterület visszavárta. Akadt tennivaló, külön cikket érdemelnének azok az esetek, amelyek felderítésében részt vett. Példálózva hármat említ: a miskolci Bonnie és Clyde; a fiatal pár több fegyveres rablást követett el 1995-től. Az ügy felderítése aktív részvételével zajlott, ott volt a hejőcsabai garázsnál is, ahol sikerült végül kézre keríteni őket 2000 áprilisában. A 2006 októberében történt olaszliszkai lincselést sem felejtheti senki, de sokak emlékezetében megmaradhatott, amikor fél évre rá, 2007. március 26-án pénzszállító autót raboltak ki Tokaj közelében. Ez is kirívó eset volt, mert kiderült, kollégájuk megölése árán jutottak 166 millió forinthoz a rablást megrendező tettesek. A csalárdságra már másnap rájöttek a rendőrök, a bűnrészes pénzkísérő rács mögé került, két társát csak öt hónappal később tudták elfogni, és végül hét személyre közel 100 év szabadságvesztést szabott ki a bíróság.

– A pályám csúcsának éreztem, amikor 2004-ben a megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettesének neveztek ki, erről addig álmodni se mertem – idézte fel, miközben volt még lépcsőfok előtte, amit három évvel később lépett meg: 2007-től már rendőr-főkapitányként vezette Borsod-Abaúj-Zemplén megye rendőreit. – Ezzel ugyan a tényleges bűnügyi munka háttérbe szorult, a szervezet irányítása lett a feladatom, minden feltételt biztosítani ahhoz, hogy munkatársaim eredményesen dolgozhassanak – jellemezte röviden a főkapitányi székben eltöltött 13 évet, és ekkor érte az áthelyezési parancsa, ami öt évre szólt, de reményei szerint további öt évre is bizalmat kap majd.

– Nemcsak a földrajzi távolság nagy a két megye között, amikor közölték, hogy áthelyeznek, úgy gondoltam, ennél messzebbre nem tudtak volna küldeni, mert az már külföld lenne – mondta. – Szerény ismereteim voltak Zaláról, de nagy várakozással és örömmel fogadtam az új feladatot, és cseppet se bántam a költözést. A földrajzi távolság mellett a két megye között is mutatkozik különbség. Ahonnan jövök, 10 rendőrkapitányság működik 358 település 665 ezer polgárának biztonságát szolgálva, míg Zalában 4 rendőrkapitányság vigyázza 258 ezer polgár mindennapjait. A számok mellett másban is mutatkozik eltérés, úgy tapasztalom, hogy az itt élők érzékenyebben reagálnak arra, ha valami megzavarja a nyugalmat. Zalában egy-két év is eltelik életellenes bűncselekmény nélkül, Borsodról ez sajnos nem mondható el – említett példát. – Emiatt aztán kisebb fajsúlyú bűncselekmények is kelthetnek itt félelmeket, indulatokat. Ezért minden olyan eseményre, ami felborítja a közösség életét, választ kell keresni lelkiismeretes módon. A kisebb betörés, lopás, garázdaság is ugyanolyan figyelmet kíván, ebből nem lehet engedni, ezt fenntartani a feladatunk, és ez sem jelent kevesebb munkát, mint Borsodban – tette hozzá. – Tehát az emberek nagyon komoly elvárásokat fogalmaztak meg a rendőrség működésével kapcsolatban. Az egyik kihívás most a nyári szezon. Ez évben Zala megye látja el az elnöki feladatot a Balatoni Közbiztonsági Koordinációs Bizottságban, összehangoljuk négy megye együttműködését a Velencei-tótól Zalakarosig.

Gondoskodnunk kell a nyaralók, az itt élők biztonságáról, nyugalmáról, márpedig az előrejelzések szerint minden eddigi csúcsot megdöntő forgalomra számíthatunk. Ez nemcsak bűnügyi szempontból feladat, hiszen már a közlekedés folyamatos fenntartása is kihívást jelent. Forgatókönyv készült a szeptember közepéig ellátandó feladatokról, a négy megye rend­őri erőinek összehangolásáról, miközben folyamatosan igazítani is kell ezt a helyzet változásától függően. Ehhez hasonló feladattal eddig még nem találkoztam – mondta.

A főkapitány érdeklődésünkre arról is szólt, hogy a rendőri hivatás most is népszerű, csekély az elvándorlás, folyamatos az érdeklődés, érkezik az utánpótlás is a képző iskolákból.

– A rendőri hivatás újra kedveltebb lett, ebben a pandémia is közrejátszhatott, hiszen az élet más területei bizonytalanná váltak. Ezzel szemben itt kiszámítható az életpálya. Ha valaki fiatalon elszegődik rendőrnek és nem követ el nagy hibát, joggal számíthat előmenetelre, s hogy innen mehet el majd nyugdíjba. Nincs létszámgondunk, majdnem teljes az állomány feltöltöttsége, és úgy látom, a rendőrségen belül népszerű helynek számít Zala megye. Az itteni táj, az itteni körülmények csábítóak – fogalmazta meg.

A megyei rendőr-főkapitány felesége is rendőr, pedagógus végzettségét a bűnmegelőzés területén kamatoztatja, jelenleg a balatoni vízi rendészetnél szolgál. Mielőtt azt gondolhattam volna, munkahelyük alapozta meg kapcsolatukat, elárulta, ez még annál is messzebbre nyúlik vissza.

– A középiskolában pecsételődött meg a sorsunk, egy ideig még padtársak is voltunk – mondta mosolyogva.

Három felnőtt gyermekkel büszkélkedhetnek, szüleik hivatását egyikük sem viszi tovább, informatikában, egészségügyben, sportban találták meg boldogulásukat. A rend­őrfőkapitány úgy fogalmazott, született zalaiak nem lehetnek, de ha befogadja őket a közösség, akkor itt képzelik el jövőjüket, otthonteremtésbe kezdtek, már építkeznek, és Miskolcon felszámoltak mindent.