2021.04.30. 17:30
Az az éjjel nem múlik el soha – egy történet a „harctéri idegességről”, vagyis a poszttraumás stresszről
A megrázó események nem múlnak el nyomtalanul, de előfordul, hogy teljesen tönkreteszik az ember életét: poszttraumás stressz szindróma alakul ki. A köztudatban főként a háborús veteránokhoz kapcsoljuk ezt a betegséget, de természetesen nem csak őket érintheti. Nemrég arról jelent meg hír a Natural Medicine folyóiratban publikált tanulmány alapján, hogy a Covid-19-en átesett betegeknél is kialakulhat poszttraumás stressz-szindróma (PTSD). De most nem a koronavírus lesz a témánk: a zaol.hu-n rendszeresen publikáló dr. Gedeon Zoltán keszthelyi neurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta következő írása más példát hoz arra, mi vezethet a betegséghez, s végül az is kiderül, van-e rá gyógyír.
Forrás: illusztráció
Fotó: Shutterstock
Martha este hétkor verejtékben úszva ébredt. Miután felriadt, rögtön tudta, mi a baj, a szomszéd kertben tűzijáték durrogott. November 5-e volt, ünnepnap. Ez a nap Anglia-szerte a tűzijátékokról szól. A nő minden hangra összerezzent. Martha nővér volt, az éjjeli tizenkét óra után fáradtan dőlt le délelőtt. Épp egy éve, hogy nem tud szabadulni a hangtól. November 5-én történt, mára már minden részlet a helyére került. Minden olyan élesen játszódott le előtte, mintha most zajlott volna. És épp úgy álmodott róla.
Peterrel és Johnnal, Eve, a barátnője, és ő, Manchesterben, egy retró diszkóban ismerkedtek meg. Jól telt a buli, a srácok „cool”-ok voltak, nem volt ok, hogy ne Peter lakásán fejezzék be az estét. Reggel mindenki ment a maga útjára, de aztán jöttek az e-mailek a fiúktól. Hogy hogyan szerezték meg a címeket, rejtély volt. De nem csak ez. Peter és John nagyon figyelmes volt. Sokat, a kelleténél is többet tudtak a lányokról, és csupa telitalálat volt minden soruk, minden ajándékuk. A hétvégére Lake District mellé, a hegyekbe, egy tópartra, egy vadászházba hívták meg őket. Miért ne? A múlt szombat után mi rossz történhet?
Mikor megérkeztek, az épület üres volt. Ahogy az erdész elment, a két lány egyedül találta magát a nagy faházban, az erdő közepén. A nappaliban egy levél, hogy menjenek az emeletre a szobájukba. Mikor ki-ki kiválasztotta a magáét, az ajtó becsukódott mögöttük, majd fordult a zárban a kulcs. Az ágyakon egy-egy kötet: David Osborn: Vadászidény. A mellékelt lapon pedig: „ kötelező olvasmány estig”. Bizarr volt a helyzet, rideg a környezet, és sehol senki. Lassan félelem kezdte megülni a csendet.
Este nyolckor megszólalt a vacsorához hívó csengő. A két lány óvatosan közeledett az étkező felé. Mikor leértek, a teremben, Guy Fawkes-álarcban négy férfi ült. Hangjuk parancsoló volt, asztalhoz kényszerítette őket. A vacsora inkább tárgyaláshoz hasonlított. A négy álarcos az asztal egyik oldalán, a két lány a másikon.
– Az Anyaszentegyház nevében ítéletet mondunk: megszegtétek a VI. parancsolatot, így méltatlanok lettetek az ember névre. Ha I. Jakab nem menekül meg, ma a katolikus, hitű Angliában ez nem történhetett volna meg. Nem lennének parázna nők országunkban.
Marthában összeállt a kép. Guy Fawkes és társai több mint négyszáz éve katolikus uralkodót akartak a protestáns király helyett, de az 1605. november 5-re tervezett merényletük elbukott. Mivel a király megmenekült, november 5-e ünnepnap lett. A király elrendelte, hogy ezen a napon a tiszteletére hatalmas tüzeket rakjanak az emberek. A Guy Fawkes-ról mintázott álarcot ma az Anonymous hackercsoport viseli, amelynek tagjai az igazság védelmezőiként határozták meg magukat. Ezek itt a „keresztény igazságot” kérik rajtuk számon.
– Mint olvashattátok, sorsotok megpecsételődött. Tekintsétek ezt az utolsó vacsorának, ti szodomiták! Ha befejeztétek, menjetek! Hajnalig nem követ benneteket senki. Utána azonban megkeresünk, és megkapjátok méltó büntetésetek.
Mint egy megadott jelre, a négy férfi kitette vadászpuskáját az asztalra.
Hiába volt világos, hogy sem az Anonymous-hoz, sem a kereszténységhez, sem a józan észhez nincs közük, a négy álarcos a halált jelentette. Rohantak. Az eső szakadt. A sötét, hideg erdőt néha villám világította meg. Újra, és újra lövések dördültek, ágak karcoltak. Martha még a fájdalmat is érezte, ahogy az éjszaka filmje lepergett előtte. Zihált, izzadt, reszketett. Aztán jöttek a rendőrök, és vége lett. Megúszták. És nem lett vége. Nem úszták meg. Az az éjjel nem múlik el soha.
– Martha úgy érezte, hogy az az éjjel valóban nem múlik el, de természetesen elmúlhat. Ehhez azonban sok esetben antidepresszívumra vagy pszichoterápiára van szükség. A David Osborn ötletére épülő fiktív történet, sarkítva, egy, az egyén számára sokkoló, extrém stresszhelyzetet mutat be, mely a veszély elmúltával is vissza-visszatér –mondta dr. Gedeon Zoltán. – Az érintett a stresszt annak minden részletével számtalanszor újraéli. A félelmet vegetatív izgalmi tünetek kísérik, depresszív hangulat, a magány keresése, az eseményekkel kapcsolatos kommunikációs gát, alvászavar. A tünetegyüttest poszttraumás stressz-zavarnak hívjuk. Minden olyan esemény kiválthatja, mely a hétköznapi stresszhez képest kiemelkedően nagy veszélyt, megrázkódtatást jelent. Például természeti katasztrófák, nemi erőszak, baleset, gyilkossági kísérlet, háború. Martha esetében a puskalövés hangjára emlékeztető tűzijáték volt a kiváltó ok.
A jelenség régóta ismert. Az első világháborúban gránátsokknak, a másodikban harctéri idegességnek hívták. Nagy tömegben a vietnami veteránok körében figyelték meg. Jól ábrázolja ezt a pszichiátriai zavart a Tom Cruise főszereplésével készült, Született július negyedikén című film.
A poszttraumás stressz az átélt szörnyű események után hónapokkal vagy évekkel is kialakulhat, de soha nem késő segítséget kérni. Ezt megnehezítheti a beteg hallgatása, hiszen jellemzően hosszú ideig nem beszélnek az őket ért traumákról, de támogató környezetben meg lehet és meg kell törni a csendet.
Sorozatunk korábbi részei:
https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/anyam-megorult-belat-nem-ereszti-5144065/
https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/a-kivegzesere-vart-de-erdekelte-egyaltalan-folyton-elaludt-a-katona-5119183/
https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/nem-vagyok-eleg-jo-neki-ha-ezt-gondolod-tenyleg-nincs-eselyed-5101072/
https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/ratetolvaltak-a-feher-hatsojara-hogy-feketeseggu-5083144/
https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-igazi-ferfi-sohasem-zokog-5057707/
https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/tul-erosen-nyomult-csak-a-ver-latvanya-tette-helyre-5017159/
https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/oltaskerdes-eletunk-fontos-donteseit-mi-akarjuk-meghozni-de-mi-alapjan-4994587/
https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/szeretod-van-mi-a-gyerek-meg-csak-uvolt-hat-ez-lenne-az-anyasag-4954279/
https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/megoltek-az-anyamat-a-92-eves-mar-nem-szamit-embernek-4925680/
https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/soha-ne-bizz-meg-bennuk-az-emlekeink-atverhetnek-4901719/