2021.03.05. 15:00
A Da Bibere Zalai Borlovagrend históriája
Tavaly múlt 20 esztendeje, hogy megalakult a Da Bibere Zalai Borlovagrend. Az évfordulós ünnepség, illetve a díszközgyűlés a koronavírus-járvány okozta korlátozások miatt elmaradt, de elkészült a civil szervezet második évkönyve, mely az elmúlt 10 évre tekint vissza.
Dr. Brazsil József a kiadványt mutatja Fotó: Korosa Titanilla
Nemrég Tormaföldére látogatott dr. Brazsil József, a Da Bibere Zalai Borlovagrend elnök- nagymestere. Mint arról korábban lapunkban is beszámoltunk, a keszthelyi központú borlovagrend tavaly négy fióktelepet hozott létre, egyet-egyet Gyenesdiáson, Reziben, Nován és Tormaföldén. Utóbbi település polgármestere, Kondákor József a szervezet ceremóniamestereként is szerepet vállal. A találkozón dr. Brazsil József a civil szervezetet érintő változásokról, kihívásokról, a zalai borászat helyzetéről, valamint a jubileumi évkönyvről is beszélt.
Az ezredfordulón dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő, kertészmérnök vezetésével alakult meg a borlovagrend 49 lelkes taggal. Azóta évente egy alkalommal 4-5 taggal, illetve tiszteletbeli taggal egészül ki a borlovagrend, jelenleg 84 fős a tagság.
– A járványhelyzet miatt tavaly elmaradt az ünnepi közgyűlésünk, ahol a tagfelvétel mellett az évkönyvet is bemutattuk volna – kezdte dr. Brazsil József. – Tagjaink közt több az idősebb, rájuk vigyázni kell, de azért tartottunk több taggyűlést, többek között azért, hogy a fióktelepek létrehozásáról döntsünk. Mivel központunk a 20 ezer lakosú Keszthely, így nem férünk hozzá egyes pályázati támogatásokhoz, gondolok itt főként a Magyar falu program kiírásaira. Ezért létrehoztuk a négy telephelyet, hogy azokon keresztül kisebb lélekszámú településekről pályázhassunk. A fő bevételi forrásunk a tagdíj, nemrég működési célra kaptunk 300 ezer forint pályázati támogatást. A könyv kiadásához pedig tagok, vállalkozók, magánszemélyek, önkormányzatok járultak hozzá.
A mai világban a borlovagrendek egy kis reneszánsz érzést nyújtanak, ragaszkodnak a régihez, a hagyományokhoz, de össze is kapcsolják mindezt az újjal. Ebben főszerepe van a bornak.
– Zala megyében tevékenykedünk, a nyugat-balatoni régió szőlő- és borszeretetét erősítjük, a zalai hegyhátak lankáin érő borokat népszerűsítjük – fogalmazott dr. Brazsil József. – Rendszeresen részt veszünk borfesztiválok megnyitóünnepségein, borversenyeken, társborrendek ünnepségein, illetve szakmai kirándulásokat szervezünk. Nem zárunk ki a közösségből olyanokat sem, akiknek a szőlőhöz, borhoz kevésbé van közük. Elég, ha szeretik, népszerűsítik, illetve ha a jelentkező adott közösségnek meghatározó szereplője.
Az elmúlt 10 évben több változás is történt a borlovagrend életében.
– Azt az utat követjük, amit a tagságunk jónak talál – folytatta. – A szervezet egységes, az elmúlt 10 év új tagokat, fiatalabb generációt, velük együtt új szemléletet is hozott.
Dr. Brazsil József az eredmények közt említette, hogy 2005-től többször szerveztek OKJ-s borásztanfolyamot, melyeken összesen 240-en képezték magukat borásszá. Ez megindított egy előremutató és már eredményes folyamatot a minőségi borkészítés terén. Az évek során megváltozott a szervezet vezetése is, a jelenlegi elnök-nagymester dr. Bakonyi Károly és dr. Pálfi Dénes után vette át a borlovagrend vezetését. A tagság a személyes kapcsolatoknak köszönhetően is alakul.
Az igényes kiadású, immár második jubileumi évkönyv betekintést nyújt az elmúlt évtized történéseibe.
– Ajánljuk a könyvet a borlovagrend tagjainak, a társborlovagrendeknek, barátoknak, egyszóval mindenkinek, aki rokonszenvet érez egy 20 éve működő civil szervezet iránt – mondta dr. Brazsil József. – A könyvben bemutatkozik a tagság, nyomon követhetők a változások, szerepelnek benne az elmúlt évtized rendezvényei, és számos fotó illusztrálja krónikánkat.
Továbbá több téma is helyet kapott, köztük olvashatnak dr. Bakonyi Károly munkásságáról, Keszthely szőlőhegyeiről, történetéről, a zalai borcégér megalakulásáról, illetve az ezredfordulós balatoni borkultúráról és a 21. század eleji borászatokról, családi gazdaságokról. De megtalálható benne a magyar borlovagok etikai kódexe, a Da Bibere zalai borlovagrend legendája, illetve tárgyi kellékeinek leírása is.
– A jövőbeni cél – fogalmazott dr. Brazsil József –, hogy a Zala megyei és a történelmi Zalában termelt borokat népszerűsítésük, hiszen tagtársaink vannak a Balaton vidékéről, magam is ott gazdálkodom. Most nehéz a helyzet, de kezdünk hasonlítani ahhoz az ideális állapothoz, amit a nyugatiaktól irigyeltünk, hogy nekik három „pénzük” van: egy a szőlőtőkén, egy a teli pincében és egy a bankban. Utóbbi nálunk még hiányzik. Persze borkészletnek lennie kell, abból tudunk gazdálkodni. A tavalyi vesztes évjárat lett, az ideivel meg még nem tudjuk, hogy mi lesz. Egyelőre gyönyörűek a szőlők, fagykárról nem beszélhetünk. Ha megnézzük az elmúlt tíz vagy húsz évet, elmondható, hogy komoly fejlődésen ment át Zalában is a szőlészet-borászat. A rendszerváltozás utáni vesztes időszak volt, de aztán kirajzolódott, hogy a minőség és az eredetvédelem az elsődleges, erre Zalában is ráéreztek, remek borokat kóstolunk. Itt a méretökonómiával is rendben vannak a gazdák, nem esnek bele egyfajta megalomániába. A borok minősége ugrásszerűen nőtt, a pincészetek eszközállománya lecserélődött, a régi fahordókat felváltották a modern berendezések, és a kor színvonalának megfelelő borok készülnek, olyanok, amelyeket keres a fogyasztó. Itt az tud megmaradni, aki tud fejleszteni, újat alkotni, beruházni, illetve mivel a szőlő munkaigényes, ezt az igényt a munkaerőpiacról kell beszerezni, vagy a család dolgozik. Nincs még egy ilyen ágazat, mely a hatékonysági mutatókban ennyire alul van, de az a lényeg, hogy ha szív van hozzá, akkor igyekszünk gyönyörűséget alkotni, amit viszont más ágazat nem tud. Hiszen azt nem mondjuk, hogy együtt kukoricáztunk, de azt igen, hogy együtt boroztunk.