Só, liszt, gyurma – online módra

Minden más tantárgy esetén is, de a vizuális kultúra tantárgyai szempontjából különösen sokat számít a feladatok változatossága és az adott szaktanár módszereinek gazdagsága.

Az iskolában rendelkezésre álló agyagot vagy szenet a minden háztartásban fellelhető alternatívára kellett cserélnünk. Így megismerkedhettünk kevésbé hétköznapi alkotási folyamatokkal is, mint az emberi fej érzékszerveinek megformálása só-liszt gyurmából vagy a koponyarajz készítése egy sötét tepsire liszttel és zsírral. Rajztanárunk saját készítésű videókat küldött a folyamatokról, bemutatta azok pontjait lépésről lépésre, ezzel is segítve a mi munkánkat.

Kaptunk hagyományosabb feladatokat is, amikhez csak egy papírra és ceruzára volt szükségünk, ilyen volt például a koponya szerkezeti rajzának elkészítése. Ezekhez a feladatokhoz tanáraink mindig csatoltak képeket, segítségükkel jobban átláttuk a téma szerkezeti ábrázolásának szabályait.

A sok segítség ellenére a diákok egybehangzó véleménye mégis az, hogy a vizuális kultúra tárgyait jobban szeretik jelenléti oktatási rendszerben tanulni, mert azonnal visszajelzést kaphatnak tanáraiktól. Ezzel szemben a legtöbben pozitívumként éljük a beadandókra kapott egyhetes határidőt, ami lehetőséget nyújt arra, hogy a saját tempónkban haladhassunk, így nem kell belesűríteni egy munkafolyamatot 3-4 iskolai tanórába.

A művészettörténetet az iskolában is tanulóbarát módszerekkel oktatták, de jelen helyzetben még inkább kihasználják az online tér adta lehetőségeket. Például apró részletekről kell meghatároznunk, hogy melyik festményhez tartoznak, vagy digitális térképen kell bejelölnünk, hogy egy tájképet hol készíthetett a művész.

A digitális oktatás, bár sok nehézséggel jár, mégis érdekes tapasztalatokkal szolgál nekünk, és ezeket a tanulságokat hasznosítani fogjuk, amikor – remélhetőleg minél hamarabb – visszatérünk az iskolapadba.

Koszorús Eszter, 10. a osztályos tanuló

Zalaegerszegi Ady Endre Általános iskola, Gimnázium és AMI