Történelem

2021.02.14. 10:00

Jugoszláv partizánok határ menti akciói a háború után

A második világháború végóráiban valóságos népvándorlás indult meg szinte egész Kelet-Európában. A menekültek kálváriája sokszor a fegyvernyugvás után sem ért véget, évekig tartott a bolyongásuk. A háború után mindehhez társult a szervezett vagy szervezetlen kitelepítésre ítéltek tragédiák sorába hajló exodusa.

Dr. Káli Csaba

Éppen hetvenöt évvel ezelőtt, 1946 februárjában a murakeresztúri vasúti határátkelő is egyik állomása lett a Jugoszláviából kitelepített, hontalanná tett német ajkú lakosok, az osztrák határ szomszédságában élő stájerek sorstragédiájának. A háborút követő általános káosz közepette csak lassan és fokozatosan tudott normalizálódni az élet. Az országhatárok jó ideig csak fiktív jogi és földrajzi elemek voltak, különösen egy Magyarországhoz hasonló vesztes, megszállt országban. A Tito vezette partizánhadsereg sikereinek köszönhetően Jugoszlávia a győztesek oldalán fejezhette be a második világháborút, amivel feljogosítottnak érezte magát arra, hogy minden téren bosszút álljon a veszteseken, határain belül és azon túl is.

Jugoszláv partizánalakulat Fotó: Wikimedia commons

A valójában meglehetősen békétlen „béke” első hónapjaiban Magyarország részéről szinte alig beszélhettünk határvédelemről, a lefegyverzés következtében a határőrizet is meglehetősen hézagos volt. Lényegében az sértette meg a még 1945 elején megkötött fegyverszüneti szerződésben újra trianonira redukált államterület határait, aki csak akarta, főleg, ha fegyverrel is rendelkezett. Ezzel a helyzettel a zalai határszakasz jugoszláv oldalán sűrűn portyázó partizáncsapatok nemritkán visszaéltek. A szovjet és bolgár katonák garázdálkodásai mellett különösen a határszéli lakosságnak okozott sok gondot a jugoszláv partizán katonák – szó szerint – határokat nem ismerő fosztogatása, önkényeskedése.

Az áldozatok sírja a murakeresztúri temetőben
Fotó: Hidvégi György

Szinte a legkisebb problémának számított, hogy az ún. kettősbirtokos gazdák, akiknek 1920 után jugoszláv területen is megmaradhatott a birtoka, azt az átjárás életveszélyes volta miatt nem tudták birtokolni, művelni. Egyes partizánalakulatok, vagy legalábbis a forrásokban annak titulált, valójában nemegyszer megállapíthatatlan illetőségű és nációjú fegyveresek naponta jöttek át jugoszláv területről, és vittek mindent, amire éppen szükségük volt. Időnként megtámadták a határszéli magyar területeken a rendőrőrsöket (Tornyiszentmiklós), sőt többször 40-50 kilométer mélyen (Becsvölgye) is behatoltak a megye területére, és raboltak, erőszakoskodtak. 1945. június elején „szerb katonák” szállták meg a murakeresztúri vasúti határállomást és „rendelkeztek felette”, emellett azt híresztelték, hogy a Pécs–Keszthely–Kőszeg vonalig szerb megszállás lesz. Ebben az időszakban több jelentés is arról számolt be, miszerint a határ mentén lakó magyarországi horvátok között erőteljes jugoszláv propaganda folyt az elszakadást illetően: „Az előző háború utáni világra apellálnak, hogy akkor milyen drágaság és áruhiány volt Magyarországon, mivel a hadisarcot a vesztes fél kénytelen fizetni”. Egyik helyen nem is álltak meg a verbális biztatásnál, hanem cselekedtek: a Mura melletti Felsőszemenye határából egy árok ásásával lekanyarítottak kb. 220 katasztrális holdnyi területet, amit a horvát Damása községhez csatoltak. Gyakori eset volt, hogy a jugoszláv partizánok/fegyveresek az oroszokkal/bolgárokkal üzleteltek oly módon, hogy alkoholért vagy másért, amivel le lehetett kenyerezni a magyar területen lévő orosz megszállókat, parancsba adatták velük a magyar hatóságok felé, hogy mit szedjenek össze, amit a jugoszlávok orosz fedezet mellett azután átvittek a határon. A jugoszláv fegyveresek egyik legkedveltebb célpontjai a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) telepei voltak, amelyek lerablása szakmányban folyt: a határig elmentek teherautóval, ott azt az oroszok átvették, és mintha nekik kellett volna a benzin vagy más olaj­ipari termék, azt a telepeken felvették, elfuvarozták a határra, aztán a jugoszlávok – némi ellentételezés fejében – megkapták.

kitelepítettek lakóhelyéhez közeli szlovén Gornja Radgona és a
túlparti osztrák Bad Radkersburg között felrobbantott Mura-híd 1945-
ben, jugoszláv katonákkal Fotó: Pomurski muzej Murska Sobota PMMS

A déli határral kapcsolatos legsúlyosabb incidens azonban – ahogy a bevezetőben céloztam rá – egészen más természetű volt. 1945 folyamán a jugoszláv partizánok nemcsak a vajdasági és kisebb részben a muraközi, valamint muravidéki magyarságot támadták módszeresen, hanem a szlovén területekre eső stájer vidékek német ajkú lakosságát is. 1946 elején elkezdték kitelepíteni ezeket az embereket Ausztriába, de Magyarországon keresztül, arra hivatkozva, hogy az Ausztriába vezető jugoszláv vasútvonalak használhatatlanok. A partizánok által kísért első három szerelvény, összesen több ezer emberrel, át is jutott a MÁV vonalain Ausztriába, de ezután elakadt a „hadművelet”, és az utolsó transzportot visszairányították Jugoszláviába. Az ottani hatóságok azonban hallani sem akartak a visszavételről, így télvíz idején a szerelvény több heti veszteglésre kényszerült a murakeresztúri vasúti határállomáson, rajta több száz ellátatlan, legyengült emberrel – főként idős emberek, nők és gyerekek –, akik között járvány tört ki. A murakeresztúri halotti anyakönyv bejegyzése szerint 1946. január 26. és február 11. között 77 halottat – leginkább nagyon idős embereket, illetve kisgyermekeket, csecsemőket – szedtek le a vagonokból, és temették el őket a község temetőjében. A vonat ezután mégis továbbindulhatott Jugoszlávia irányába, mindenesetre ez a fajta „emberkereskedelem” – Magyarországon keresztül – leállt.

A községi temetőben elhantolt stájerek hozzátartozói először csak az 1960-as években jelentek meg a murakeresztúri temetőben a megemlékezés szándékával. Először a falu állatorvosa, dr. Radnai Árpád tartotta velük a kapcsolatot, majd Hidvégi György és a fia szervezték a rendszeressé váló megemlékezéseket. Idővel a tömegsír fölé is méltó síremlék került az eltemetettek nevével, emlékeztetve mindenkit az éppen 75 évvel ezelőtti tragikus eseményekre.

Ezek is érdekelhetik