Gyertyát szenteltek Hévízen

Hozzátette, nekünk is így kellene élnünk, „hogy a mi életünk gyertyája is fényt adjon másoknak, miközben önmagát ajándékozza szeretteinek ”.

A szentmise elején Tóth Tamás felidézte, február 2-án arra emlékezünk, hogy zsidó szokás szerint Szűz Mária és Szent József negyven nappal a születése után bemutatta a jeruzsálemi templomban Jézust, aki ott találkozott először hívő népével. – Azok a jámbor öregek, akik elmentek és ott megvilágosítva felismerték az Urat, örvendező lélekkel tettek tanúságot róla – folytatta a hévízi káplán. – Hozzájuk hasonlóan minket is a Szentlélek gyűjtött egybe. Vonuljunk hát Isten házába és járuljunk Krisztus elé. Felismerjük a kenyértörésben addig is, amíg nyilvánvaló dicsőségében el nem jön.

Miután a káplán megszentelte a hívek által hozott gyertyákat, arról beszélt, hajdan ezen a napon zárult a karácsonyi ünnepkör, vagyis Gyertyaszentelő Boldogasszonyig álltak a karácsonyfák. Ezt a II. vatikáni zsinat változtatta meg, áthelyezve az időpontot vízkeresztre.

Utalt arra, ma is nagy a jelentősége annak, amikor a szülők először viszik el a templomba gyermeküket „bemutatni”, ami rendre a kereszteléskor történik. Száz évvel ezelőtt siettek ezzel a szertartással, mivel nagy volt a gyermekhalandóság, és úgy tartották, ha a csöppséggel bármi történik, ne pogányként, hanem Isten gyermekeként távozzon a földi életből.

– A gyóntatást kivéve az összes szentségnél használjuk a szentelt gyertyát, amely Istent és az embert is jelképezi – fogalmazott Tóth Tamás – Amikor meggyújtjuk, elkezdődik egy élet, használjuk a keresztelésnél, az elsőáldozáskor, a bérmálásnál, szerepet játszik a papszenteléskor, a házasságkötéskör és az életünk végén is. Hajdan gyertyával a kezükben körbeállták a koporsót a családtagok, és amikor leeresztették szerettük testét a földbe, elfújták a gyertyát és bedobták a sírba.