vidéki Magyarország

2021.01.30. 11:30

Zala megye szovjetizálása 1945–1950 között – Dr. Káli Csaba doktori disszertációja alapműnek számít

Úgy tartja, a történelmivé távolodó tények összefüggéseinek sokféle értelmezést adhat az utókor. Dr. Káli Csaba történészként Magyarország egyik nehéz korszakát zalai eseményeken keresztül vizsgálta 26 éven át, doktori disszertációja alapműnek számít.

Arany Horváth Zsuzsa

Doktori értekezés: Zala megye szovjetizálása 1945–1950 között. A laikus azt gondolná, akkor lehet egy-egy korszakot az át- és túlélők szenvedélymentessége nélkül vizsgálni, ha elég messze vagyunk tőle. Vajon a disszertáció választott idősávja esetében elkövetkezett már ez a helyzet? Vajon rendelkezésre állnak teljes körben a korszak forrásai? Miért tehetjük fel ezeket a kérdéseket? Mert alig van olyan szakasza hazánk történetének, amelynek interpretációja ne változott volna időről időre.

A Zala Megyei Levéltár igazgatóhelyettese, dr. Káli Csaba tavaly védte meg doktori disszertációját, amelynek alapossága mögött több évtizedes kutatómunka, időközben született publikációk sora áll. (Lapunk hasábjain is több írást tett közzé a második világháborút követő zalai történésekről.) Aki beleolvas a több mint 500 oldalas, mellékletekkel ellátott doktori dolgozatba, érzékelheti a szigorú szakmai megfontolások mögötti egyéni hangvételt, a szatíra, az irónia elemeit használó fogalmazásmódot, amit nemcsak a mögöttünk hagyott korszak egyes groteszk eseményei indukálnak, hanem a szerző világlátása, habitusa is. Az olvasás nemcsak a bírálók, a doktori iskola oktatói, témavezetői számára adatott meg, hiszen hamarosan a szélesebb nyilvánosság is elérheti, mivel könyv alakban is megjelenteti az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának (BTK) Történettudományi Intézete és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága.

A témaválasztás okaira még visszatérünk, a dolgozat összegzésében egyiket így foglalja össze Káli Csaba:

„Az iratkezelés egyik főszabálya szerint év közben nem lehet újrakezdeni az iktatást. Zala vármegye sok hivatalában, kezdve a főispánival, a szovjet megszállás után megindult hivatali munka során mégis 1-es sorszámmal indult újra a kiadmányozás. Ez az apró, szinte csak egy levéltáros számára észrevehető momentum hűen letükrözte azt a politikai rendszerváltást, ami a háború végével kezdetét vette Magyarországon. Kutatómunkám során az volt az alapcélom, hogy a vidéki Magyarország egy szeletének térbeli keretei között, sokszor alulról, kis helyekről közelítve adjak választ a nagyobb kérdésekre. A kifejezetten alacsony szinten keletkezett levéltári források, visszaemlékezések, újságcikkek mikrokozmoszai váltakoznak a lényegében ugyanezen forrásokból összeállt relatíve makrotörténetekkel, amelyek Zala megye 1945 és 1950 közötti politikai változásait, konkrétabban a szovjetizálását mutatják be. Az elmúlt években, évtizedekben született, az ország különböző lokális tereit e korszakot illetően bemutató történeti munkák olykor kifejezetten jelentős különbségeket mutatnak akár a politikatörténeti fejlemények vagy tágabban a politikai társadalomtörténet horizontjain, ami indokolttá teheti az »országtörténet« vidékcentrikus felépítését, mivel igazolhatóan egy-egy vidék története nem kicsinyített mása az ország vagy adott esetben a nemzet történetének.”

Dr. Káli Csaba PhD: A tudományos megközelítéssel dolgozó történész tartózkodik a nagy szavaktól
Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

A disszertáció bevezetője felidézi a korszakot tárgyaló korábbi publikációk egyik alapkérdését, miszerint vajon mikor dőlt el, hogy Magyarországnak a szovjetizálási út maradt a demokratikus fejlődés helyett. Erre ő maga az összefoglalóban ad választ: „Az aktuális hatalmi érdekek mentén toldozott-foldozott közigazgatás, különösen az önkormányzati igazgatás, 1945 óta lényegében az átmenetiség szindrómáját mutatta, hiszen választások híján a tisztviselőket a szubszidiaritást nélkülözve nevezték ki, helyettesítették be.

Az MKP/MDP 1948 elejére-közepére már elég (omni)potensnek érezte magát ahhoz, hogy – természetesen most már a kizárólagos érdekei mentén – hozzákezdjen a közigazgatás átalakításához, konkrétan – az 1949-es sztálinista alkotmányban deklarált – tanácsrendszer bevezetéséhez, befejezve ezzel a szovjet állammodell magyarországi honosítását.”

A mű taglalja a megszállók háború utáni hazai berendezkedését, a földosztást, a pártalakulásokat, a népbíróságok működését, a 45-ös, 47-es és 49-es választások zalai kimenetelét, az egyházak helyzetét, a közigazgatási apparátus változását, a rendőrség átalakulását, a kommunista pártelit létrejöttét. Mikrotörténelmi perspektívája számos konkrét esemény felgöngyölítésével támogatja az olvasóját a korszak alulnézeti képének áttekintésében.

A disszertáció előzményét 67 publikáció, előadások, tudományos konferenciák sora jelenti, amelyek a levéltári kutatásai révén születhettek meg.

– A történész számára létfontosságú primér források, dokumentumok a dolgozat témájául szolgáló korszak időközbeni átértékelődése miatt nem tűntek el? Nyitottak a korszak szempontjából feltehetően fontos iratokat őrző orosz levéltárak?

– Iratpusztulás csak technikai okok miatt ment végbe. Sőt, néha csodálkozik az ember, hogy mi minden megmaradt. Az orosz levéltárakban még nem hozzáférhető minden, Balogh Sándor például már a hetvenes években hozzájuthatott amerikai forrásokhoz, amikor még a szovjet irattárak zárva maradtak. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság zalai tagozatának iratait például elvitték magukkal. Nálunk csak a velük folytatott levelezés áll rendelkezésre. A digitalizálás világszerte zajlik, hozzá lehet férni a dolgozószobában ülve is mindahhoz, amire az embernek szüksége van.

Hogy zajlik egy doktori disszertáció? Káli Csaba már 2018-ban elindította a folyamatot, egykori alma materét választva. A tudományos minősítéshez kell nyelvvizsga (angol, német van a történész tarsolyában), általában két évet vesz igénybe a doktori iskola, a hozzá tartozó vizsgákkal, stúdiumokkal. A témavezetője dr. Szilágyi Zsolt, a különböző doktori bizottságok elnöke pedig dr. Püski Levente professzor lett. (Utóbbival már az egyetemi évek alatt is találkozott.) Egyéni képzésben részesült, mivel szinte már teljesen kész volt a dolgozat, ami a disszertáció alapját képezte. Itt is értelmet nyert az, hogy negyedszázada kutatja az 1945 utáni tíz esztendő zalai vonatkozásait. A júniusi házi vita után a védés során opponense volt dr. Ö. Kovács József, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese és Czetz Balázs, a Fejér Megyei Levéltár igazgatója.

– Az egyetemi felvételim 1987 júliusában és 33 évvel később a doktori dolgozat védése 2020. október 16-án ugyanabban a könyvtárszobában zajlott a debreceni egyetemen. Szép bútorok, méltó környezet.

Sajnos az ünnepélyes átadásra nem kerülhetett sor, hiszen életbe léptek a járvány miatti korlátozások. Pedig természetesen summa cum laude a minősítés.

– A pályakép elejére tekintve hogyan vezetett az út a zalaegerszegi gimnáziumból a debreceni egyetemre, aztán a megyei levéltárba?

– Az hamar eldőlt, hogy a történelem és a földrajz lesz a választott szak, de eleinte Szeged volt a látókörömben, mivel közelebb, azaz Pécsett és Budapesten nem indult akkor ez a szakpár. De Szegedre sokszoros volt a túljelentkezés, nagyon magas pontszámmal. Debrecenben több esély látszott, az akkor maximumot jelentő 120 pontból 112-t szereztem meg 1987-ben. Szerencsés véletlen, hogy a debreceni egyetem előfelvételis hallgatóit katonai szolgálatra Zalaegerszegre irányították. Hazajöttem...

Az egyetemi évekről kellemes emlékeket őriz, hatalmas zöld kampusz, kollégium, könyvtár, a fenséges épület a zavartalan tanulást támogatta. Tanárai közül dr. Sarkadi János ókorprofesszort, Orosz Istvánt, Gyáni Gábort említi. A földrajz szak kapcsán jelzi, eleinte a fizika, kémia, matematika dominált, sokan fel is adták emiatt, ő kitartott. Történelemből mindig is a XX. századi politikatörténet, társadalomtörténet érdekelte. Akkor már találhattak új szakirodalmat, amely az addigi, kanonizált magyarázatoktól eltérő megvilágításba helyezte a világháború utáni európai történéseket. Példaként említi Charles Gati A Kreml árnyékában című könyvét. Közeledve a diplomaszerzéshez, tudta, hogy a tudomány biztosan az élete része marad, de a tanári pálya sincs ellenére, készült is rá, lett volna középiskolai állása idehaza, mégis másképp alakult. (Jegyezzük meg, ma is vannak magántanítványai.)

– Egy hirdetés térítette el a pedagógusi hivatástól?

– Igen. Az egyetem egyik hirdetőtábláján láttam meg a Zala Megyei Levéltár felhívását. Úgy szólt, hogy a XX. századi iratanyag kutatására, rendezésére tudományos munkatársat keresnek. Kíváncsivá tett. Hát így esett, hogy 1993. augusztus 16-a óta itt dolgozom a levéltárban.

Azonnal nagy feladatot kapott: Mikó Zsuzsannával készítették elő az 1945-ös átalakulás 50. évfordulójára tervezett forráskötet kiadását.

– Ekkor már az események átértékelésének a kellős közepén jártunk.

Ide kapcsolódik a megkerülhetetlen kérdés, megszállás vagy felszabadulás történt-e 1945-ben Magyarországon?

– Valójában tragikus felvonásnak, vagy szenvedéstörténetnek kell felfognunk, noha a történész tartózkodik a nagy szavaktól, s az emlékműállítás is kerülendő a tudományos megközelítésben. Egyértelműen megszállás, majd a szovjet típusú berendezkedés kiépítése zajlott le rövid öt esztendő alatt. De igyekeztem a szatíra és az irónia eszközeivel elkerülni a szenvedéstörténet erősítését.

A disszertáció maga így fogalmaz: „A korszak egyik alapvető kérdése, nevezetesen az eseményeknek a demokrácia fogalma felőli értelmezése, az ahhoz való viszonya a kutatásom végén végül még kérdésként sem vetődhetett fel. Önmagában a megszállás ténye, különösen abban a kontextusban, hogy az egy diktatórikus és ellenséges hatalom részéről történt, eleve kizárta a demokrácia létének pozitivista megközelíthetőségét. A megszállás következményei társadalmi tapasztalatának bemutatását azért is tartottam fontosnak, hogy „dramaturgiailag” jobban érthető legyen az a korabeli és főleg későbbi ellenállás és elutasítás, amely az első pillanattól oktrojálni kezdett szovjet-rendszert kísérte a helyi társadalom részéről.”

Dr. Káli Csaba a hatvanas-hetvenes évekkel folytatja a munkáját, a kollektivizálás forrásainak közreadásával.

Tolltartó térképpel, zászlókkal

Amikor a történelem iránti elkötelezettségről érdeklődtem Káli Csabától, két tolltartóig vezetett vissza az emlékezet. Nyolc-kilenc évesen olyan tolltartója volt, amelyet térképek díszítettek. Egyik oldalán Magyarország, a másikon Európa országai. A padtársa pedig zászlókkal ékesített tolltartóval büszkélkedhetett. Ezek a képek mélyen beleégnek egy kisgyerekbe, aki az iskolai farsangon római katona karneváli jelmezt választ, s ha még messzebb megyünk vissza, kiderül, már az óvodában zászló volt a jele. Negyedikesként karácsonyra a Földünk országai című színes könyvet, valamint az akkor induló 10 kötetes Magyarország története című sorozat elsőként megjelent kötetét (Horthy-korszak, 1300 oldal) kapta ajándékba. Kedvelt térképes játékuk a települések keresése volt. Kisdiákként aktív újságolvasó, érdekelte a külpolitikai rovat, tájékozott volt a pénznemek, miniszterelnökök ügyében. Az már nem is meglepő, hogy az iskolai takarékbélyegekből elsőként földgömböt vett, ami, kissé kopottan, de természetesen ma is megvan. A történelem és a földrajz szak a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban dőlt el végleg, ahol Vajda Lászlóné Ági tanította, majd a debreceni egyetemen szerezte meg a diplomát.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában