szűk körben

2020.12.25. 15:30

Hittel várni arra, aki van, aki a miénk – Gondolatok a történelmi egyházak papjaitól, lelkészeitől

Ma még adventben járunk, a készület utolsó napja ez. Az idei, különös várakozás mindig időtlen üzenetei talán az eddigieknél is jobban aktuálissá, maivá váltak.

Péter B. Árpád

Nagy Bálint polgármester és Zichy Emőke lelkipásztor Keszthelyen a második gyertya meggyújtásakor

Forrás: Zalai Hírlap

Fotó: Péter B. Árpád

Bár a személyes, közösségi gyertyagyújtások élményéről ezúttal le kellett mondanunk, több településen szűk, zárt körben mégis megtartották az alkalmakat – összeállításunkban a Keszthelyen és Hévízen elhangzott, lelkekig, szívekig érő gondolatokból válogatunk.

Papp Gábor polgármester és Kiss László esperes Hévízen az adventi idő kezdetén
Fotó: Péter B. Árpád / Zalai Hírlap

Kiss László hévízi esperes­plébános arról beszélt, advent az Úr eljövetelét jelenti, aminek kettős értelme van.

– Emlékezünk a történelmi időkre, arra, a zsidók hogyan várták a Megváltó eljövetelét, ugyanakkor mi is készülünk Jézus második eljövetelére. Úgy is lehetne fogalmazni, a keresztény ember örökös adventben él arra várva, hogy az örök életben találkozhassunk a teremtő Istennel – fogalmazott. – Ez bűnbánati időszak, felkészülés arra, hogy, Ince pápa szavaival: megszülessen Krisztus a kegyelem harmatában az ember lelkében, szívében.

Kiss László szólt arról is, mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy az embernek számot kell vetnie az életével, a cselekedeteivel, a tetteivel, és rendeznie kapcsolatait embertársaival, családjával és a mindenható Istennel is.

Péntekné Vizkelety Márta hévízi református lelkipásztor úgy fogalmazott, karácsony a leginkább várt, legmeghittebb ünnepe mindannyiunknak, ám ezt a mostani helyzet veszélybe sodorta.

– Ott a szívünkben a sok-sok kérdés: vajon együtt tudunk-e ünnepelni a szeretteinkkel? – fogalmazott a lelkész. – Most különösen szükségünk van Urunkra, Istenünkre, aki a szeretetét a szívünkbe, lelkünkbe árasztja, hiszen tudjuk az Igéből: Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Meg kell értenünk, Isten nagyon szeret bennünket, ezt árasztja ránk, amit tovább tudunk adni, akár távol lévő szeretteinknek is.

Péntekné Vizkelety Márta emlékeztetett, a jövendölés szerint Jézus neve Immánuel, ami azt jelenti: velünk az Isten! Általa Isten költözött közénk, aki velünk és bennünk akar élni, munkálkodni.

– Engedjük, hogy az Úr velünk legyen ezen a karácsonyon – folytatta. – Általa a szeretet költözik mindannyiunk szívébe, és így nem leszünk magányosak ezen a karácsonyon sem. Isten azért adta nekünk egyszülött fiát, hogy legyen az életünknek kegyelme, legyen bűnbocsánatunk, örök életünk. Aki tudja, hogy az Úr Jézus vele van, annak van vigasztalása, reménysége, s nem kell félnie, hiszen Krisztus kisegíti a jelen nehézségei közül is.

Péntekné Vizkelety Márta hangsúlyozta, Jézus jön felénk ezen a karácsonyon is, és ha elfogadjuk őt, lesz vigasztalónk, támaszunk, s ki tudunk tartani a nehéz időkben.

Honthegyi Zsolt: Ő eljött, köztünk járt, minket megértve, szeretve
Fotó: Péter B. Árpád / Zalai Hírlap

Honthegyi Zsolt keszthely–hévízi evangélikus lelkész szerint advent kapcsán leginkább a várakozás jut eszünkbe, amely akár a csúnya, zord időt is széppé teszi. A gyermeki várakozás – Pilinszkyvel: arra, aki van, aki a miénk – átragad mindenkire, arra is, aki ilyenkor siet, rohan.

– Ám erről csak dadogva tudunk beszélni – mondta a lelkész. – Túl idő és tér vastörvényén, az után vágyódhatunk, ami megtörtént, és akit 2000 esztendeje, jól-rosszul, a kezünkben tartunk. Amikor elhatalmasodik rajtunk a reménytelenség, akkor fontos advent csendje, amelyben feltehetjük akár dacoló kérdéseinket, és amelyben még félnünk is szabad. Ám amikor az eljövendőre nézünk és nem a mostani nyomorúságunkra, akkor megvalósul bennük advent, mert tudjuk, ő eljött, köztünk járt, minket megértve, szeretve.

Honthegyi Zsolt kiemelte, Jézus eljön hozzánk, néven szólít és követésre hív. Majd eljön bíróként is, és ítélni fog. Az még titok, hogy a nap közel van-e – de ez nem félelmetes, hanem drága titok.

Mezei András, a keszthelyi Kis Szent Teréz-templom plébánosa szerint bár érzékeljük az idei advent rendkívüliségét, nem szabad elcsüggedni, mert Jézus Krisztus jelenléte az örömet és a békét hozza a szívünkbe.

– Ebben a komor, korlátokkal teli világban annyi vérző szívvel találkozunk, de egyvalakiben hiteles megnyugvásunk, örömünk van, s ő nem más, mint az Üdvözítő – szólt a tanítás. – Találjuk meg ebben a nehéz helyzetben is az örömforrásokat, tanuljunk meg örülni például a létezésnek, az életnek, a felebarátainknak, s kérjük a békét: az embernek, a szívnek, a családnak, a nemzetünknek és a világnak. A betlehemi fényesség elhozza ezt. Sokak szívében mégis a békétlenség tombol, de aki befogadja Jézust, a kisdedet, abban megszületik a béke. Tanuljunk a Szűzanyától! Szükségünk van arra, hogy békére leljünk, ne zúgolódjunk, az idei esztendő pont erre int. Ebben égi édesanyánk siet a segítségünkre, aki elfogadta a kihívásokat.

Mezei András hangsúlyozta, alázattal, türelemmel éljük meg a mostani helyzetet – és akkor tudunk szeretni is. Legyen a szívünkben jóság, szelídség, engedelmesség és hálaadás, keressük a lelki békességet, a nyugodalmat, mert Jézus Krisztus ezt hozta erre a világra, és ha ezt befogadjuk, akkor Isten arca tükröződik rajtunk.

Nagy Bálint polgármester és Zichy Emőke lelkipásztor Keszthelyen a második gyertya meggyújtásakor Fotó: Péter B. Árpád / Zalai Hírlap

Zichy Emőke keszthelyi református lelkipásztor kiemelte, Krisztusnak különös üzenete van most számunkra: bátorító, biztató, reményt adó, amire a legnagyobb szükségünk van.

– A minap azt kérdezték tőlem: mikor lesz ugyanolyan, mint régen? – elevenítette fel. – Én pedig csak annyit feleltem, talán sohasem, de lehet, ez éppen azért van, hogy tényleg ne legyen minden olyan, mint régen. Az utóbbi időkben adventből pont a lényeg hiányzott, az elcsendesedés, az imádság és az, hogy felnézzünk arra a Krisztusra, akiben elküldte üzenetét Isten a világnak.

A keszthelyi Fő téren gyerekek karácsonyfái segítették a készületet
Fotó: Péter B. Árpád / Zalai Hírlap

Református lelkészként Szent Ágnes gyönyörű imádságát idézte: Uram, adj nekem türelmet, hogy elfogadjam azt, amin nem tudok változtatni. Adj nekem bátorságot, hogy változtassak azon, amin változtatnom lehet és kell, és adj nekem bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

– Most érezzük igazán, mennyi minden nincs az ember hatalmában, mennyi mindenen szeretnénk változtatni, amin nem lehet – folytatta Zichy Emőke. – Ám ott a lehetőség, hogy kérjünk Tőle erőt a bátorsághoz. Változtassunk az életünkön, az ünnepváráson, nyissuk ki a Bibliát, kérjük őt önmagunkért, szeretteinkért, a betegeinkért, azért, hogy legyen holnapunk, legyen jövőnk. Hogy ne legyen minden ugyanolyan, mint régen – talán pont azért, hogy mélyebb legyen ennek az ünnepnek a tartalma, az üzenete.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában