Tivornyák, flörtök, és zuhanás a mélybe

Felpörög, szétveti a jókedv, dorbézol és megállíthatatlan, aztán magába zuhan, lehúzza a mély. Sok ember él így, önhibáján kívül. Erre hoz most példát a zaol.hu-nak írt alábbi történetében dr. Gedeon Zoltán keszthelyi neurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta.

Szabó Judit

Fotó: Shutterstock

Gróf Géderlaky ámokfutása

Gróf Géderlaky tenyerével leborítva, közelebb húzta magához a pisztolyt. A fegyver tompán, üresen karcolta a lakkozott kőrisfa asztalt.

– Már csak ez az egy utam van, Sándor. Köszönöm a támogatásodat.

– Az Isten legyen veled, István!

A bejárati kapu csapódása, és a fegyver dörrenése egyszerre szakította fel a novemberi este sötét ködszövetét.

Gróf alsó- és felső-madocsai Géderlaky István több mint két hete nem mozdult ki a szobájából. Alig evett, nem tisztálkodott, tépelődött, álmatlanul járkált fel-alá a hálószobájában. Olykor megírt egy-egy levelet, melyet azonnal össze is tépett, mielőtt odaadhatta volna az inasának. Mardosta az önvád, a bűntudat. Az elmúlt másfél hónap eseményei sorjáztak a szeme előtt, és képtelen volt másra gondolni, minthogy lerombolt mindent maga körül. Nyomasztották a be nem váltható ígéretek, a veszteségek, amiket okozott.

Meghívta az urakat vadászni, dunántúli birtokaira. Tíz nap eszelős mészárlás, vad tivornyák során csaknem az összes szarvast, őzet, disznót kiirtották az erdeiből. Tetemek százai hevertek nap mint nap a vérrel borított mezőn, és a trakta súlyos ezrekbe került. Váltót állított ki a hartai kastélyára. Miből fizessen?

És ez még nem minden. A császár lovait kritizálta egy futtatáson, majd nagyképűen felajánlotta a ménesét az uralkodónak, egy hónapos szállítással, ami holnap lejár. És még szerencséje volt, hogy Ferenc József nem sértődékeny. Elvitetni sincs pénze a lovakat. A drága lovait, a kincseit, a büszkeségeit! És a felesége? Nyilvánosan becsmérelte, öregnek, műveletlen barbár németnek nevezte, akit csak szánalomból nem kerget el. Azt az asszonyt, aki mindig mellette állt, aki mentegette a viselkedését, tűrte az úri társadalom megvetését, két gyönyörű gyermeket szült neki, és nem mellesleg egy vagyont hozott a házasságba. Vagy a kártya, és az a mérhetetlen sok bor! Szinte őrjöngve verte a lapot. Nyerni akart, de vesztett. Egy idő után az urak már nem játszottak vele, szánták őt. Akkor jött az ügyvédje, az orvosa, majd az intézője. Végül már a szolgák menekültek előle, mert már ők is látták, hogy nagy baj van, de nem hallgatott senkire. A jobb érzésűek eltépték a papírt, amiben kötelezettséget vállalt birtokai szétosztására. Bőkezű volt, és szeretett is nagyvonalúnak látszani.

Azonban nem mindenki szerette őt. Várták a koncot, lesték a vesztét. Sokan gyűlölték a flörtjei miatt. Persze nem flörtök voltak ezek, csak a hús találkozásai feleségekkel, nagylányokkal, cselédekkel, polgár, sőt nemes asszonyokkal is. Persze nem egyedül ő volt a hibás, de mit tegyen? Ilyenkor ellenállhatatlan volt. Aztán jött a mélypont.

Pezsgővel a kezében állt, csillogó, éles tekintete, magas, erőteljes alakja szinte betöltötte a báltermet.

– Tudod, ki az a nő? – kérdezte hangosan a mellette álló, egyenruhában feszítő tiszttől, miközben fejével félreérthetetlenül az idős báró fiatal felesége felé intett. – Az új szeretőm. El sem tudod képzelni, mit tud, ha nincs gúzsbakötve egy vén karó mellé.

– Viselkedj, István! – hagyta ott a fiatal főhadnagy, de már késő volt.

Az egész terem hallotta a beszélgetést. A báró kissé bicegve közeledett, és kesztyűjét szó nélkül Géderlaky arcába dobta. A párbaj egyenlőtlen, és rövid küzdelem volt. Küzdelem? Kivégzés.

Előbb megalázta, majd megölte az idős, talán gyenge, de makulátlan öregurat. Miért? Soha nem ártott neki a báró. És ez az eszelős rohanás! Étlen-szomjan, alvás nélkül. Égő szemekkel, égő szívvel… De jó volt! Akkor jó volt. Illetve nem is biztos, hogy az volt.

Aztán hirtelen fáradt lett. Úgy érezte, végletesen, és véglegesen elfáradt. Tudta, hogy ebből nincs kiút.

– Százhúsz éve még így zajlott volna a féktelen gróf történetének krónikája – mondta dr. Gedeon Zoltán. – Tombolt, majd nem bírván elviselni a szégyent, öngyilkosságba menekült. Megvetés kísérte volna az életét, de a halálát is, holott nem jellemhiba, hanem egy akkor még fel nem ismert betegség okozta az ő személyes, és a környezete tragédiáját is. A gróf mai szóhasználattal bipoláris affektív zavarban szenvedett. A betegségnek több formája van – ez a bipoláris I. – , de alapvetően az úgynevezett mániás és depresszív fázisok váltakozva követik egymást. A mániás fázisra jellemző az emelkedett hangulat, a kritikai érzék csökkenése, a fokozott kockázatvállalás, a gondolkodás és a cselekvések felgyorsulása, a sok beszéd, a felfokozott önértékelés, a csökkent alvásigény, a figyelemzavar, míg a másik véglet a depresszió. A bipoláris betegség kialakulásában a környezeti tényezőknek, életeseményeknek a „sima”, unipoláris depresszióhoz képest kisebb szerepük van. Itt jelentősebb a biológiai megalapozottság. Általában fiatal életkorban kezdődik, 30 év alatt. Magyarországon a megjelenési aránya lakosságban 5 százalék körüli.

Dr. Gedeon Zoltán elmondta: a nők és férfiak között egyenlő arányban vannak betegek. Manapság persze nem birtokokat osztogatnak: sokan a mániás fázisban szerencsejátékon verik el a pénzüket, még a nagyszülő nyugdíját is eljátsszák, vagy eladják az autójukat ötödáron, aztán meghívnak mindenkit a kocsmában... Néhány hétig vagy hónapig tart ez az állapot, aztán jön a fásultság. A kettő gyors (például napi) váltakozása nagyon ritka.

Hogy valóban nem jellemhiba okozza ezt a viselkedést, azt onnét lehet tudni, hogy életük során nem mindig viselkedtek így ezek az emberek, s ha nem lenne pszichiátriai problémájuk, nem rombolnák le az életüket pár hónap leforgása alatt.

– Ma már a betegeknek gróf Géderlaky sorsát nem kell követniük. Úgynevezett hangulatstabilizálók folyamatos szedésével a mániás és a depressziós hullámok viszonylag jól megelőzhetőek, megjelenésük intenzitása tompítható, míg antidepresszívumokkal a depressziós, neuroleptikumokkal a mániás fázis kezelhető. A betegség élethossziglani pszichiátriai gondozást igényel – összegezte a főorvos.