2020.11.10. 17:30
Kuriózum lehetne a kőszobrászok egész évben működő alkotóhelye Szentgyörgyvölgyön
Több szempontból is egyedülálló művésztelep létrehozását tűzte ki célul Béres János szobrászművész. A Szentgyörgyvölgyre álmodott szimpóziummal egyrészt azt a hiátust szeretné pótolni, ami a kőszobrász alkotótelepek terén jelentkezett, mellette pedig egész éves programban is gondolkodik.
Gyerkó Gábor (balról) és Béres János az egervári emlékmű előtt Fotó: Gyuricza Ferenc
A szentgyörgyvölgyi alkotótábor tehát abban is különbözne az ország számos pontján megtelepedett művésztelepektől, hogy nem időszakos működéssel, azaz csak néhány napra, esetleg hétre fogadná a szobrászokat, hanem gyakorlatilag állandó nyitvatartással. Az ehhez szükséges terület rendelkezésre áll, jelenleg az infrastrukturális háttér biztosításán dolgozik a 66 éves művész.
– Egyre inkább Szentgyörgyvölgyhöz köt minden – mondja elöljáróban. – Már nemcsak itt dolgozom, de egyre többet időzöm is a faluban. A közelmúltban megvettem néhány szomszédos területet, ahol szálláshelyeket, műhelyeket tudok kialakítani, így merült fel bennem annak a gondolata, hogy milyen jó lenne ott egy szobrásztelepet létrehozni.
Béres János kérdésünkre hozzátette: a Zalában működő művésztelepek többsége a festészetre állt rá, hiszen azok viszonylag kisebb anyagi befektetéssel is működtethetők. A tárgyalkotó szimpóziumok a fát, mint alapanyagot részesítik előnyben. Kőfaragással errefelé senki sem foglalkozik. Ezért is lenne kuriózum az általa megálmodott művésztelep, amelynek létrehozásához elegendő kapcsolati tőkével rendelkezik.
– Természetesen én magam is szeretnék alkotni, s vannak egészen friss munkáim, valamint konkrét terveim is – magyarázta tovább. – Néhány hete avatták fel egy Vas megyei magánbirtokon egy Mithrász-legendát ábrázoló bronz domborművemet, illetve Egerváron is áll már az a monumentális süttői fehér és tardosi vörös márványból készült szobrom, amely a település első világháborúban elesett honvédjei emléke előtt tiszteleg. Bár ez utóbbi avatása a koronavírus-járvány miatt egyelőre elmaradt, de én egyáltalán nem bánom, mert így volt alkalmunk a település polgármesterével, Gyerkó Gáborral átgondolni a lehetőségeket, s abban maradtunk, hogy kiegészítem az emlékművet.
Mindezt Gyerkó Gábor is megerősíti. Mint mondja, II. világháborús emlékműve van a községnek, de miután százévnyi késéssel végre felállították az I. világháború hősei előtt tisztelgő monumentumot, egy külön talapzatra készíttetnek mellé olyan jelet is, ami a második világégés áldozataira emlékeztet. Így egy helyen róhatja le tiszteletét a település lakossága az ősei előtt.
Béres János szobra egy megdőlt obeliszken álló, krisztusi pózba merevedett, széttárt karú katonát ábrázol. Ebben a kompozíciós rendben – mint egy feszületen – a függőleges és vízszintes vezérvonal egyaránt megtalálható. Szemből nézve akár olyannak is láthatjuk az alakot, mintha éppen abban a pillanatban kapott volna halálos lövést, míg mögüle rátekintve olyan, mintha hazarepülne. A szobrász azt mondja, ezt nemcsak egy madármotívummal, azaz a széttárt karokkal, hanem a katona ugyancsak szétnyíló, madár szárnyának evezőtollaira emlékeztető ujjaival is igyekezett kifejezni.
– Én azt szeretem, ha a szobraim körbejárhatók, s minden oldalról mutatnak valamit – magyarázta. – A madármotívum szintén kapcsolódik Egervárhoz, hiszen a község egyik birtokosa az a báró Solymosy László volt, akitől a kommunisták mindent elvettek, de azt megengedték neki, hogy ornitológusként tovább dolgozhasson.
