2020.11.02. 07:00
Közösen emlékeztek kedves halottaikra a hévízi hívek
Szeretett halottaikért imádkoztak a hívek szombaton kora este a temetőben Kiss László esperes-plébános és Tóth Tamás káplán vezetésével. A liturgiát a Szentlélek-templom Ardens Ignis kórusa tette még meghittebbé, Kovács János kántor-karnagy orgonakíséretével.
Ima a halottakért a ravatalozó előtt. A képen jobbra Kiss László és Tóth Tamás káplán, balra az Ardens Ignis kórus
Fotó: Péter B. Árpád
Kiss László lapunknak nyilatkozva az imádság fontosságára hívta fel a figyelmet, s teológiai magyarázatot is adott.
– Létezik a küzdő, a szenvedő és a megdicsőült egyház – fogalmazott az esperes-plébános. – A küzdő egyház mi magunk vagyunk, s imáinkkal segíthetünk a tisztítótűzben lévőkön, a szenvedő egyház tagjain. Ennek hatására a Jóisten megrövidíti az ott töltött időt, így szeretteink hamarabb juthatnak a mennyei dicsőségbe. A sírjukon meggyújtott gyertya is ezt erősíti, hiszen a fénye a feltámadt Krisztust szimbolizálja; jelentése pedig egy kérés, fohász: a mindenható Isten adja meg elhunyt hozzátartozóinknak az örök életet és boldogságot.
Fotó: Péter B. Árpád
Kiss László hangsúlyozta, bár sokan összemossák, mindenszentek és a halottak napja más-más tartalommal bír. Előbbi a keresztényüldözés utáni időkre, 313 körülre vezethető vissza, amikortól a keleti egyházban pünkösd környékén megemlékeztek a vértanúkról.
A pápa a Pantheonba gyűjtette össze a katakombákban elhunyt mártírok csontjait, a templomot pedig a Boldogságos Szűz Mária és minden szent tiszteletére szentelték fel.
Ezt az ünnepet akkor május végén tartották, de mivel akkorra már fogytán volt az élelmiszer, és nem tudták ellátni a zarándokokat, ezért az egyházfő 600 környékén áthelyezte az emléknapot november elsejére, s ki is bővítette: ilyenkor minden üdvözült lélekre emlékezünk, s mutatunk be tiszteletükre szentmisét. Ekkor ünnepeljük az elmúlt kétezer év szentjeit, különösen azokat, akiknek nincs külön napja a kalendáriumban.
A halottak napját a clunyi bencés szerzetesek vezették be, a mindenszentek utáni napon emlékezve elhunyt rendtársaikra. Később ez minden elhunyt lélek ünnepévé vált, nálunk Szent István király idejében már általános volt.
– Az egyházi nap nem nulla órától 24 óráig, hanem napnyugtától napnyugtáig tart, őrizve a zsidó hagyományt – tette hozzá Kiss László. – Éppen ezért mindenszentek késő délutánja már a halottak estéje nevet viseli, nem véletlen, hogy ilyenkor megyünk a temetőbe gyertyát gyújtani.
