Tábla jelzi a laktanyát és a dicső múltat Keszthelyen

A mementó ötlete Fekete Györgytől származik, aki fel­elevenítette: az 1886-ban épült laktanyában a kiegyezést követően a hatodik császári és királyi huszárezred második osztálya kapott elhelyezést.

– Ez az alakulat 1914 augusztusában a galíciai frontra került, ahol három huszárezred néhány nap múlva megtámadta az orosz állásokat, de a technikai fölényt nem tudta ellensúlyozni, az állomány fele rövid idő alatt elesett – fogalmazott Fekete György, hozzátéve: ezért is kapta a halálroham elnevezést. A huszárok hősiességét jellemzi, hogy a győztes orosz tábornok személyesen kereste fel a sebesülteket és a fogságba esett magyarokat, hogy tisztelegjen bátorságuk előtt.

A trianoni békediktátum után a keszthelyi laktanyába a harmadik vegyes dandárezred költözött, amelynek a helyét 1939-ben egy fogatolt vonat­osztály vette át, ennek emlékműve ma is ott áll az épület előtt.

– Ez a seregtest az orosz frontra került – folytatta Fekete György –, és a doni harcokból vette ki a részét, majd ’43. január végén, a németek visszavonulását fedezve, hatalmas veszteségeket szenvedett.

Kukorelli Pál, a laktanyát építtető idősb. Reischl Vencel városbíró leszármazottja arról beszélt, őse azért döntött így, hogy mentesítse a lakosságot a katonaság elszállásolásának terhétől. Azt mondta, később volt itt lovarda és méntelep, szükséglakásnak is használták, majd az ő gyerekkorában iskolaként funkcionált.