A legrosszabb forgatókönyv

Die Hard 6

A fekete öltönyös férfi bal kezébe vette át az aktatáskát, jobbjával kezet nyújtott.

– Akkor a szerződésnek megfelelően visszaadjunk. Még így is maga járt jobban, hiszen legalább túlélte....

Azzal a férfi olajozott mozdulattal kilépett a száguldó limuzin ajtaján. Egy ampulla, és egy komplett automata injekcióbelövő szett maradt utána a kárpiton.

John McClane (Bruce Willis) hátrafeszítette magát az ülésben. Becsukta a szemét, de így is látta, hogy két óriási halogén fényszóró eszeveszett sebességgel közeledik. Felkészült az ütközésre, de az meglepetésére elmaradt. A kocsi, amelynek most kivételesen nem sofőrje, hanem utasa volt, könnyen, puhán siklott a járdaszegély mellé. McClane ennek ellenére továbbra is érezte a veszélyt. A kapitányság az autókkal zsúfolásig telt út másik oldalán volt. Nem tudta elképzelni, hogyan kel át.

– John, mit bámulsz?

Összerezzent a kérdésre.

– Átvigyelek, szuperzsaru?

– Elütnek. Nem látod, mi megy itt? Ezek mind megőrültek.

– Viccelsz, McClane? Ez 132. utca, nem Vietnám. Inkább igyekezz, mert a főnök rád hegyezi a karmait.

– Ki fog rúgni! Ezt nem lehet megúszni.

– Ugyan! Szerinted gáz, hogy felrobbantottad az Air Force One-t? Ügy az, hogy bombát dobtál a Tiltott Városra? Netán zavart valakit, hogy leállt egy hétre a transzatlanti hajóforgalom?

– Nem érted? Mi lesz velem, ha kirúg?

A kapitány negyvenes, még mindig gyönyörű nő volt, McClane tizenöt éve udvarolt neki, de aztán másképp alakult az élet. A nő nem haragudott igazán, inkább örült a találkozásnak, sőt kissé kihívóan viselkedett. Részben a régi dolgok miatt, részben mert McClane éppen meghiúsított egy, az egész ország elleni terrortámadást. John azonban a beszélgetést fenyegetésnek érezte. Nehéz volt arcvesztés nélkül kilépni az irodából. Az ügynököt azonban ez már régen nem érdekelte. Egyre a gyomorgörcs foglalkoztatta. Biztos volt benne, hogy rákos. Egy óra múlva a belgyógyásznál egyfolytában azt kérdezgette:

– Ugye nem rák, doki? Ugye nem?

– Hurut, Mr. McClane.

– Csak azért mondja, hogy megnyugtasson, igaz? – kérdezte, közben már majdnem sírt, és megragadta az orvos kezét.

– De uram! – rántotta vissza a kezét az orvos.

Kilépett a rendelőből, de nem könnyebbült meg. A randi járt az eszében, tudta, hogy nevetségessé teszi majd magát. Ahogy megállt, szédülni kezdett, érzete, hogy remeg. Minden izma megfeszült és a dörrenésre összeesett. Felfokozott idegállapota nem bírta el a gyorsuló motor kipufogójának fülsiketítő csattanását. Órák teltek el így, mire fáradtan, a végkimerülés határán hazabotorkált. Otthon a CIA videóüzenete várta: a fekete öltönyös férfi mosolytalanul beszélt egy önmegsemmisítő dvd-ről.

– Mr. McClane! Talán nagy árat fizetett a szorongásmentes hónapokért. Amitől a küldetése idejére megszabadítottuk, azt a szorongást most visszaadtuk Önnek. Lassan elmúlik, de addig is fogadjon meg egy tanácsot: fusson!

McClane szorongását a titkosszolgálat új fegyvere idézte elő, amely képes a szorongást elvenni, majd visszaadni. A valóságban is sok ember él azonban folyamatos félelemben, mondta dr. Gedeon Zoltán. Életük az állandó aggodalmaskodásról szól, szinte mindenben veszélyt látnak. Olyan ez, mint a vizsgák előtti készenléti állapot. Izomfeszüléssel, magasabb vérnyomással és pulzussal jár, néha remegés, gyakran fokozott izzadás kíséri. Annak ellenére, hogy mindez kimeríti a szervezetet, és fáradékonyságot okoz, az elalvás sokszor nehezen megy.

A történet nem egészen fikció. Korábban több olyan pszichológiai kísérletet végeztek, ahol a szorongásos állapotot adrenalininjekcióval, mesterségesen idézték elő. Ha magától jön létre, generalizált szorongásnak hívjuk. Magyarországon általában 150-300 ezer ember szenved ebben a betegségben, és élete során az emberek mintegy 6 százaléka lesz érintett. A szorongás gyakran jár együtt depresszióval.

Bizonyos esetekben ez a betegség megszűnhet magától, de van, hogy végigkíséri az életet. Kezelésére több módszer áll rendelkezésre.

Fusson! – mondta a CIA ügynöke, mert tudta, hogy a sport, a mozgás a szorongást kioltja, azáltal, hogy mérhetően megváltoztatja az agy anyagcseréjét. Ezért is járkálnak az emberek fel-alá vizsgák előtt, vagy például a szülészetek folyosóin.

A rendszeres sport megoldás lehet, akárcsak a relaxációs technikák elsajátítása és folyamatos gyakorlása, de gyógyszeres kezelés is létezik, és pszichoterápiával is jó eredményeket lehet elérni. Előfordul persze, hogy valóban bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv, s lehet, hogy az aggodalom, a félelem jogos. Ha azonban ez túlzott mértékű, átlépi a normalitás határát, testi panaszokat és teljesítményromlást okoz, mint például izomfeszülés, hasi panaszok, szívdobogás, remegés izzadás, szájszárazság, nehézlégzés, szédülés, fejfájás, hidegrázás vagy hőhullám, gombócérzés a torokban, akkor már kezelésre van szükség.