Új igazgató a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum élén -Péter Károly sok újítást tervez

A zalaegerszegi szabadtéri gyűjtemény lett találkozónk helyszíne, éppen véget ért a munkaértekezlet. Az intézményvezető hellyel kínál. Péter Károly a Délvidékről, Zentáról települt Magyarországra 1991 novemberében. Családjával a délszláv háború elől menekült, egy jobb életben reménykedtek. Szülőföldjén testnevelőtanárnak készült, tíz éven keresztül aktív sportoló, úszó volt. Az átköltözés után tíz évig a Veszprémtej Zrt-nél dolgozott. Felesége, P. Barna Judit jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban régész-muzeológus, előtte a Balatoni Múzeumban tevékenykedett. Három gyermekük van: egy 14 éves leány, egy 18 és egy 22 éves fiú.

– Mindig szerettem, ha sok ember vesz körül. Számomra fontos a kapcsolattartás. Veszprém, Somogy és Zala megyében a tejfelvásárlás során például olyanokkal találkoztam, akik a mindennapi életben próbáltak érvényesülni. Én ezt igyekeztem segíteni. Ezután kerültem a vonyarcvashegyi önkormányzathoz, ahol öt évig a településüzemeltetéssel foglalkoztam. A strand működtetése is hozzám tartozott. Itt ismertem meg a Balaton-parton élőket, a turistákat, a megye lakosságának nagy részét. Egy idő után kiismertem magam, a beszédükből már tudtam, hogy ki melyik régióból érkezett. Ezerféle mentalitás, vélemény. Időközben Seffer József polgármester nyugdíjba vonult. Vonyarcvashegy lakói 2010-ben bizalmat szavaztak nekem, így két cikluson át lehettem a település polgármestere. Arra összpontosítottunk, hogy a település élhető hely legyen mindenki számára. Így felújítottuk az óvodát és az iskolát. Utóbbiban a gazdaságos fenntartás érdekében napelemes, hőszivattyús rendszert építettünk ki. Járdákat, közösségi tereket szépítettünk. Nyolc játszóteret alakítottunk ki a családok számára. Az itt lakók nagy örömére a Szent Mihály-dombot és kápolnát is rendbetettük. Azt veszem észre, hogy a fiatalok megtartása nemcsak itthon, de külföldön is gondot okoz. Mindenhol öregszik a társadalom. Amire nagyon büszke vagyok – és a számok nem hazudnak –, hogy közel 10 év alatt növekedett a népesség. Amikor átvettem a polgármesteri teendőket, akkor 2147-en voltunk, mára már 2570-en választották a Balaton-parti települést lakóhelyül. Ez egy nagyon jó és látható mérce.

– Ilyen szorgos évek után hogyan került egy teljesen másik szakma a látóterébe?

– Megláttam a pályázati kiírást év elején. Ez azt sugallta nekem, hogy kiemelkedő eredményt, illetve elképzelést várnak a jelentkezőtől. Talán nem feleltem meg minden feltételnek, de egy próbát megér, gondoltam. Gépésztechnikumban tanultam, ennyiben van közöm ezekhez a nagy monstrumokhoz. Tudom, hogy miként működnek ezek a szerkezetek. Van egy másik végzettségem, műszaki menedzser vagyok, ennek is hasznát veszem itt. A közbeszerzés sem ismeretlen számomra. Egész életemben több lábon álltam, de mindig megvolt a műszaki érdeklődés. És nem mellesleg a ranglétrát is végigjártam. Az egykori Jugoszláviában cukorgyárban töltöttem a gyakorlati éveket, ahol ugyanúgy találkoztam ezekkel a tolószelepekkel, szivattyúkkal, alkatrészekkel és gépekkel, amik itt a szabadtéren is láthatók. Csak annyit mondhatok, hogy egy páratlan és kiemelkedő gyűjteménynek lettem munkatársaimmal együtt a kezelője. Köszönöm elődömnek, Tóth Jánosnak az érdemeit, gondviselő munkáját. Én ezt szeretném folytatni. Terveim között szerepel, hogy még szélesebb társadalmi réteget szólítsunk meg. Ehhez itt támogató csapatot találtam. Tizenöten dolgozunk jelenleg az intézményben, akiknek szakmai tudására támaszkodhatom. Jelenleg műszaki muzeológust keresünk. Az előbbi értekezleten hihetetlen mennyiségű ötlet merült fel. Ha ennek csak fele valósul meg, akkor nagyon nagy lépést tettünk a modernizáció irányába. Fontos számomra, hogy ez a múzeum ne egyszemélyes irányítás alatt működjön, hanem a közösség nyilvánuljon meg.

Az igazgató annyit viccesen megjegyez: van némi köze a muzeológiához, mivel felesége a neolitkus körárkok kutatója, így otthon azért hall egyet s mást a szakmáról. Nem mellesleg örül, hogy vezetői munkáját egy olyan, újonnan kinevezett igazgatóhelyettes támogatja, aki már évek óta ismeri ezt a terepet és bizonyított a közönségkapcsolatok terén. Németh-Gotthárd Gréta öt éve dolgozik az olajipari múzeumban, Pécsen végzett földtudományi és geológiai szakon. Jelenleg gazdálkodásmenedzsmentet hallgat a Pannon Egyetem zalaegerszegi karán.

– Úgy gondolom, mostani tanulmányaimnak nagy hasznát veszem a pályázatoknál, a múzeumi programok szervezése során. Egy hónapja kezdtük a közös munkát, elképzeléseink egy irányba visznek minket. Közösen állítjuk össze az éves tervet, reméljük, hogy a járványügyi helyzet nem húzza keresztbe számításainkat. Céljaink között szerepelnek a fejlesztések, ahogy az anyagi helyzetünk ezt engedi. Gyermekeknek játszótér építése, szabadtéri büfé. Nagy sikerűek a múzeumpedagógiai foglalkozásaink, ám ebből az utóbbi időben kevesebb van. Most az egyéni látogatókra, kisebb baráti társaságokra, családokra fókuszálunk, sajnos a szervezett csoportokra kevésbe számíthatunk. Őket a közösségi média segítségével próbáljuk megszólítani. Egyébként nem panaszkodunk, tavaly 16 ezren keresték fel gyűjteményünket.

A magyarországi múzeumok idei őszi fesztiválsorozatát szeptember 28. és október 11. között tartják, amihez a MOGIM is csatlakozott. Úgynevezett szombat esti randevúra várják a párokat október 10-én késő délután. Felavatják a múzeum első lakatfalát, itt a szerelem zálogát hagyhatják a látogatók. Emellett rendkívüli páros tárlatvezetésen vehetnek részt, s kvízjátékon adhatnak számot tudásukról. A meglévő, trianoni emléktárlat december végéig nézhető meg, újat jövőre állítanak össze.