Ami itt nincs, az talán nem is volt – Mutatjuk a tüskeszentpéteri Szabó István retró gyűjteményét

Az egykor diákoktól hangos termekben minden megtalálható, amit harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt eleink használtak. Sőt a legtöbb kipróbálható, megtapintható, megszagolható: a szocializmus utolsó időszaka az érzékszerveinkre hatóan tárul elénk. A lépcsőn felérve először a retrópresszóba csöppennünk, előtérben a vendéglátóhelyek nélkülözhetetlen kelléke, a karos kávéfőzőgép, Szabó István nemrég beszerzett büszkesége, hogy aztán a következő órákban a régi idők hétköznapjait meghatározó, de ma már ritkaságnak számító holmik sokasága kerüljön elém, és majd mindegyikhez egy történetet is halljak.

– Édesanyámnak volt egy Videoton sztereó rádiós magnója a nyolcvanas évekből, ez nekem annyira megtetszett, hogy elkezdtem gyűjteni a gyár többi termékét is, valahogy így kezdődött 2009-ben – avatott be a tárlat házigazdája, a tüskeszentpéteri Szabó István, miközben kortyoljuk a Balaton feliratú alutálcán tálalt, Balaton márkájú kockacukorral édesített feketét.

Van időm az üvegajtós hűtőben sorjázó csatos üdítőket gusztálni és ráfeledkezni az autentikus hangulatot árasztó „étteremben” ebédhez megterített asztalra. Olyan korszakba csöppentem, amit 31 événél fogva a tárlat házigazdája legfeljebb képekről ismerhetett, mégis szenvedélyes gyűjtőjévé vált.

– Talán épp azért fogott meg a régi idők hangulata, mert nem élhettem benne, és szomorúan láttam körülöttem, hogy milyen könnyedén válnak meg az emberek ezektől a régen fontos tárgyaktól. Ezért is került fel a falra, amit gróf Széchenyi István vallott: Csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jövő – mutat a feliratra.

Szabó István évek óta ennek szellemében él. Mindent értéknek tart, ami kezébe akad, ezért nem csodálkozom a bontatlan csomagolású szappanok, tisztítószerek sokaságán, a megsárgult zacskójú konyhai fűszereken sem. Bármit előhúz, amire egy háztartásban szükség lehet, csak épp több évtizedeseket.

Szerencsére szenvedélyében partnerre talált a városi önkormányzatban, így nyílhatott meg az első kiállítás a régi Zalaszentgrótról 2015. május elsején. Ezután lelt otthonra a gimnázium épületében az anyag, ami azóta napról napra gyarapszik.

S ha már a híradástechnikát említette kiindulópontként, akkor folytassuk ezzel, hiszen egy teljes termet megtöltenek a különlegességek. A székesfehérvári gyár több tucatnyi típusú televíziója megtalálható a polcokon, külön sorozatot alkotnak a hazai településekről elnevezett rádiók: Csopak, Füred, Badacsony, Velence. Ott sorakoznak a legendás BRG-s MK kazettás magnetofonnal összeépített táskarádiók is. A gyár jövő felé tett, ma már megmosolyogtató lépésének mementója a VDN52500 jelű terminál-számítógép. De az érintőklaviatúrás, magyar gyártású Primo is csak kevesek emlékezetében maradhatott meg, és nem hiányoznak mellőlük a komputerhőskor legendái, a Commodore gépek, amiken még játékprogramokat is futtathat a látogató. Közben pedig fél szemmel a régi idők filmjeit, híradóit lehet nézni a tévék képernyőjén, mert a gyűjtemény gazdája kiépítette a belső kábelhálózatot, és a házi stúdióból szolgáltatja a retró műsort. Köztük régi szentgróti riportokat, mert a 2003-ban megszűnt városi televízió anyagát is sikerült az enyészettől megmentenie, és már folyamatosan digitalizálja a felvételeket. Ha azonban valaki régi filmekre vágyik, az sem gond, a 16 mm-es mozivetítő rendelkezésre áll, hozzá a zenét akár szalagos magnóról is lehet szolgáltatni, vagy a moszkvai olimpiára készített hordozható lemezjátszóról, amihez rengeteg Colorvox, azaz képeslap formájú hanglemez is rendelkezésre áll. Ha ráunnánk a filmekre és a zenére, elmerülhetünk régi pénzek, kártyanaptárak szemlélésében, vagy fellapozhatjuk a megyei újság 1945. április 14-i példányát.

Betekinthetünk egy korabeli lakásba is: nappali, konyha, zuhanyzófülkés für­dő; teljesen berendezve, minden tökéletesen olyan, mintha a lakók épp most mentek volna el otthonról.

Bár a tárlat anyaga zömmel a múlt század második felére fókuszál, Szabó István semmit nem hagyott veszni, ami a keze ügyébe került. Csak néhány a szinte felsorolhatatlan mennyiségből: 1652-ből való bélyeges tégla utal gróf Batthyány Zoltánra, sárgaréz ablakkilincs az 1800-as évek végére, a háborúk közötti időkre a takarékpénztári betétkönyv és a porcelán villanykapcsoló. Külön teremmel adózik a városhoz köthető emlékeknek: oklevelek, zászlók, újságok, fényképek, intézmények zománcozott névtáblái, a felszabadulási emlékmű vörös csillaga, vonatjegyek, szentgróti cégek termékei is megtalálhatók itt. S ki ne hagyjuk a sorból, az egyik teremben a helyi tűzoltók relikviái tekinthetők meg.

A gyűjtemény legkönnyebben virtuális sétával járható végig az interneten (Youtube, Facebook, Instagram), ahol Szabó Istvánnak köszönhetően a múltban el lehet mélyülni, mert a tárlat május 1-jén és augusztus 20-án nyílt napon, illetve előzetes egyeztetéssel látogatható.