A Zalaerdő Zrt figyelmeztet: Bármilyen aranyosak, ne nyúljunk a szarvasfélék kicsinyeihez!

Annak, hogy a téma most ismét napirendre került, van aktualitása: a minap egy, az erdőt járó fotós még éppen látta, hogy két fiatal egy őzgidát simogat, s amikor őt észrevették, elszaladtak. Nyilván tudták, vagy legalábbis sejtették: azzal, hogy nem bírtak ellenállni a cukiságfaktornak, megpecsételték az őzike sorsát. A gida szerencséje, hogy az esetnek volt szemtanúja, így egy állatfarmon vették gondozásba.

- A járványhelyzet miatt most – valószínűleg azért, mert alaposan beszűkültek az emberek kikapcsolódási lehetőségei – megnőtt a természetjárók száma, még az erdők belsejében is találkozom velük, ami eddig nem volt gyakorlat – bocsátotta előre Deutsch István, az Erdőgazdasági Dolgozók Vadásztársasága hivatásos vadásza.

- Sajnos, számosan kutyával érkeznek, ami elvileg tiltott. Ám a témánál maradva: a megnövekedett látogatószámból fakadóan bizonyosan nő az ember-állat találkozások esélye is. A kirándulók ennek megfelelően őzgidával, szarvasborjúval, kismalaccal, rókakölykökkel egyaránt találkozhatnak. Ilyenkor a főszabály: bármennyire is aranyos, ne érjünk az állathoz, ne akarjuk megsimogatni. Ha ugyanis az őzgidán és a szarvasborjún az anyaállat megérzi az ember szagát, magára hagyja kicsinyét, amely így elpusztulhat. Mindkét faj esetében a megszületés után, ha állni már bírnak is, pár napig még nem képesek nagy távokat megtenni az utódok, ezért egy helyben maradnak, igyekeznek ösztönösen meghúzni magukat, s az anyjuk visszajár hozzájuk, így gondoskodván róluk. Tehát ha magányosnak tűnő őzgidával vagy szarvasborjúval találkozunk, ne higgyük azt, hogy az anyja elhagyta. Kerüljük el, a közelébe se menjünk és kutyát se engedjünk a környékére. Legfeljebb akkor nyúlhatunk hozzá, ha autóút mellett találunk rá; ilyenkor, hogy nehogy kitévedjen a járművek elé, két nagy marék fűcsomó segítségével fogjuk meg, és vigyük arrébb úgy, hogy a kezünk ne érintkezzen vele közvetlenül.

Deutsch István arról beszélt továbbá: kismalaccal barátkozni pedig veszélyt jelent az emberre, mert az állat sivalkodására rögtön ott terem a koca, és igyekszik megvédeni a kicsinyét – akár brutális módon is. Ilyenkor még nagyon szelídek, barátságosak a kis rókák, mert nem ismerik az embert, ezért akár meg is lehetne simogatni őket. De ne tegyük ezt velük se, mert a súlyos májkárosodást vagy rosszabb esetben halált okozó élősködő, az Echinococcus multilocularis nevű galandféreg hordozói lehetnek.