Támadások érik az időseket, mióta bevezették a kijárási korlátozást – Beszélgetés Lugosi Alexandrával

„Minek mennek a boltba, amikor ezt más is megtenné nekik? Inkább maradnának otthon. Miért sétálgatnak az öregek kint?” Hasonló, olykor ezeknél jóval szalonképtelenebb kommentek ezrei lepték el a világhálót március 28-a, azaz a kijárási korlátozás érvénybe lépése után. Mint ismeretes: a rendelet azt is tartalmazza, hogy a 65. életévüket betöltött emberek a boltokat, a patikákat, a drogériákat 9-12 óra közt látogathatják. Ebben az időpontban az említett helyeken rajtuk (valamint az üzletek szakszemélyzetén kívül) más nem tartózkodhat bent. Sokan ezt követően verbálisan támadni kezdték az idős embereket az interneten.

További vita (s egyben írás) tárgyát képezhetné, hogy a kijárási korlátozás szabályait kortól függetlenül mennyien és hogyan tartják be. Ám arról is hosszasan lehetne értekezni, vajon igazak-e a kommentelők állításai, miszerint az idősek közül rengetegen vagy éppen kevesen tesznek eleget az egyébként érdekükben hozott szabályozásban foglaltaknak.

A kommenthadjáratok vagy a nyílt színi odamondogatás helyett célszerűbb megérteni és segíteni az időseket – ezt tanácsolja Lugosi Alexandra pszichológus, klinikai szakpszichológus-jelölt, hozzátéve: saját tapasztalatai szerint az idős emberek nagy része betartja az előírt intézkedéseket.

– Akik viszont a korlátozások ellenére is kimozdulnak, általában azért teszik meg, mert nincs bennük félelemérzet – mondta Lugosi Alexandra. – Egy idős ember már sok mindent átélt és megélt, s ezek miatt kialakulhat benne az a tudat, hogy ő ezt is túlélheti.

Valóban, sok mindent megtapasztaltak az idősek életük során. Megedződtek már belülről, azért is van az az elképzelésük, hogy bármi történjen a világban, ők állnak elébe. Nem félnek a betegségtől, nem félnek attól, hogy ez akár az életükbe is kerülhet. Egy fiatal, aki nem élt át háborús időszakokat, több vírusinváziót, alacsonyabb megküzdési mechanizmussal rendelkezik: tapasztalatlanabb, mint egy idős ember. Véleményem szerint a félelem hiánya mellett az is fontos tény, hogy az idős embereknek a bevásárlás, a piacra menés úgymond az egyetlen közösségi program, ahol emberekkel és ismerősökkel találkozhatnak. Hiszen a nap legnagyobb részében egyedül vannak otthon a négy fal között. Vannak olyan idősek, akikre senki nem nyitja rá az ajtót. Ilyenkor szinte teljesen magukra vannak utalva, és mindent maguk oldanak meg. Nekik, ha nagyon sarkosan fogalmazunk, a bevásárlás az egyedüli program az életükben. Az időskor, főleg ha egyedülléttel párosul, a legjobb táptalaja a depresszió kialakulásának. Ha izoláció is társul a magányhoz, akkor az már az enyhe tüneteket is rövid időn belül fokozhatja. A régi időkben rengeteg fizikai munkát végeztek az emberek, s leginkább a munka töltötte ki a mindennapjaikat. Megöregedve, nyugdíjba vonulva megpróbálják fenntartani az aktivitásukat, amit a fiatalabb generáció nem igazán ért. Miért ássa fel a kertet a mama hajnali 5-kor, vagy miért kell neki sietnie, vagy hajnalban kelnie? A válasz egyszerű, mert ezt szokta meg évtizedeken keresztül. Sok idős ember, ha nem tevékenykedhet, akkor értéktelennek érzi magát – jegyezte meg a pszichológus.

Lugosi Alexandra hangsúlyozta azt is: az idősek nehezen tudják elfogadni azt, hogy nincs már annyi erejük, egészségük. Emiatt is gyakran fordulhat elő, hogy nem fogadják el a segítséget, makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt ők még meg tudják tenni.

– Véleményem szerint a család szerepe lenne most a legfontosabb: összetartás és felelősségvállalás az idősebb rokonokért, barátokért – folytatta a pszichológus. – A fiataloknak ez egy plusz program lenne, hogy gondoskodjanak az idősebbekről. Szükséges lenne, hogy a fiatalabb hozzátartozók napi szinten biztosítsák az élelmiszerekkel való ellátást, valamint a kapcsolattartást az idősekkel. Akár napi két telefonhívással is meg tudjuk könnyíteni az életüket, és éreztetjük a szeretteinkkel, hogy nincsenek egyedül a bajban. Fontos, hogy mindig biztosítsuk és megerősítsük bennük, hogy számíthatnak ránk, bármi problémájuk legyen. Így ha minden szükséges élelmiszerrel, kontakttal és kellékkel el vannak látva, akkor ha kis is mozdulnak egy rövid sétára, nem érintkeznek annyi emberrel, mint egy boltban például. A rövid sétákat viszont nem tilthatjuk meg nekik, hiszen szükség van a friss levegőre, a mozgásra az immunrendszer aktív működésének fenntartása érdekében. Vannak azonban olyan idős személyek is, akik mozgásukban korlátozottak, számukra mindenképpen egy családtag segítsége kell ahhoz, hogy rövid időre kimozduljanak. Számos önkéntes csoport működik már országszerte, és az önkormányzatoknál is kialakult az összefogás az idősekért. Fontos azonban, hogy a segítségnyújtás lehetőségét több időskorúhoz is eljuttassuk számos platformon, újságban való megjelenítéssel, hiszen az idősek közül nagyon kevesen használnak, vagy tudják használni az internetes felületeket – fogalmazott Lugosi Alexandra.

Mit tegyünk, kell-e egyáltalán bármit is tennünk, ha az utcán céltanul sétálgató, vagy a meghatározott időn kívül boltban tartózkodó idős emberrel találkozunk? A pszichológus szerint az elfogadás és az empatikus hozzáállás lenne e probléma megoldásának kulcsa.

– A társadalmi összefogás a krízishelyzetben nagyon fontos. Ennek ellenére azt látom, hogy az emberek többsége megbélyegzi az időseket, megbélyegzi a sportolni vágyókat, vagy azokat, akik kimozdulnak egy egészségügyi sétára. Ezzel viszont növeljük a pánikot és a haragot egymásban. Ha találkozunk olyan időssel, aki nem a meghatározott időben tartózkodik a boltban, vagy akit sokszor látunk a városban, vele érdemes beszélgetni: tudja-e, mi történik most a világban, esetleg szüksége lenne-e segítségre. Minden állampolgár tölthet be önkéntes szerepet, hiszen az adott időben minden megnyilvánulás, amit a másik felé teszünk, önmagában már segítségnyújtásnak minősül. Figyeljünk egymásra e szempontból is. Ne az ítélkezést használjuk, mint eszközt. Mindig járjunk nyitott szemmel, és ha lehetőségünk van rá, csatlakozzunk önkéntes szervezetekhez, vagy végezzünk magunktól önkéntes munkát. Vigyázzunk magunkra, hogy másokra is tudjunk vigyázni – mondta Lugosi Alexandra.