A fiatalok is megállják helyüket a forralt bor készítésében

Többek között ezt mondták lapunknak a Pacsa-hegyen végigkóstolt minták után a Borbarát Kör Egyesület által szervezett minősítő verseny zsűritagjai. A Tóth Imre elnöklésével működő grémium – amelynek további két tagja Galambos László és Vertetics László voltak – 11 gazda birtokán összesen 15 mintát kóstolt, ezek közül nyolc vörös, hét fehér, egy pedig rozé borból készült.

– Nálam vegyes vörös bor az alap, zweigelt, kormin és egy kevés blauburger van benne – mondta Devecz Jenő. – Szegfűborsot, szegfűszeget, fahéjat teszek bele, valamint egy kis fűszerkeveréket. Ezen felül csak narancsot, szerintem ugyanis az a fontos, ha a bor jelleg dominál.

Ezzel a zsűritagok is egyetértettek. Mint azt Tóth Imre kiemelte, a forralt bor annak idején azért honosodott meg, mert amikor a gazdák télvíz idején birtokellenőrzés miatt felmentek a hegyre, valami meleg italra vágytak. A földpincében tárolt bor ugyanis nagyon alacsony hőmérsékletű volt, nem úgy „melegített”, ahogy szerették volna.

– Ezért aztán az első forralt borokba nem is tettek mást, mint cukrot, esetleg egy kevés vízzel hígították – folytatta a zsűri elnöke. – Az ízesítés később jelent meg, alapfűszernek a szegfűszeg és a fahéj tekinthető.

Galambos László mindezt azzal egészítette ki, hogy a hosszú évek munkájának gyümölcse beérni látszik, egyre inkább odafigyelnek a gazdák a tanácsokra, s egyre jobb forralt borokat készítenek. Az külön örömteli, hogy fiatalok is megjelentek a vállalkozó szelleműek között, s bizony ők is megállták a helyüket. Ami pedig a konkrét versenyt, illetve minősítőt illeti, valamennyi kóstolt mintáról elismerően szóltak, de Radics László vegyes vörös borból készült italát, illetve Czendrei Klaudia kormin alapú forralt borát külön is kiemelték. Előbbit az eredeti íz és aroma megőrzése, utóbbit az íz, illat és aroma jellege miatt dicsérték.