2019.09.30. 09:00
Elbántak még a ludvérc tojásaival is Valkonyán
Nyakon csípett ludvérc, huncut vas, „repülő” fatojás. Hasonló furcsaságokból nem volt hiány szombaton a faluban, az immár hagyományos ludvércjáráson.
A ludvérctojás-hajító bajnokságon sokan tették próbára erejüket. Képünkön Budai Róbert Fotó: SZA
A kavalkádban gazdag rendezvényt kilencedik alkalommal szervezték meg Valkonyán. Ám a legenda gyökerei, amely köré a nem mindennapi program épül, több évtizedre évre nyúlnak vissza. Hatala Gábor polgármester elmondta: annak idején a falu tanítója, Belső Franciska számos helyi „földrajzi” nevet, érdekességet gyűjtött össze: a kecskeháttól a kakasok tokájáig.
– Az e nevekhez tartozó legendákat is leírta a tanítónő, neki köszönhetően tudhatunk a valkonyai ludvércekről is, amik a hiedelem szerint ugyan ártó lények voltak, ám gazdájuk kívánságait mindig teljesítették. Annak idején azonban arra is volt példa, hogy barkát tettek az emberek az ajtó fölé, hogy a ludvérc maradjon távol. Mi napjainkban kollektíven tartjuk távol a ludvérceket, szórakoztató, hagyományőrző rendezvénnyel – mondta a polgármester.
Az eseményt kézműves portékák vására, szakácsbajnokság, vetélkedő, koncert, lámpás séta és ludvércűzés színesítette. „Huncut vasért”, az esemény hivatalos valutájáért cserébe pedig számos portéka közül lehetett válogatni, azonban akadt olyan dolog, amitől inkább megszabadulni kívántak a valkonyaiak. Méghozzá az „ártó ludvérc tojásától”: egy több mint 4 kilós fatojástól, amit „rangadó” keretében hajíthattak a rátermett hölgyek és urak.
A valkonyai ludvérckavalkád idén is sok érdeklődőt vonzott. Népes baráti társaságok, családok látogattak a rendezvényre. Császár-Hársfalvi Mária gyermekkora óta, édesanyja révén, több szállal kötődik a faluhoz.
– Hozzám hasonlóan a kisfiam és a kislányom is szeret Valkonyán lenni. Minden évben várják a ludvércjárást, különösen az estét, amikor az erdő mellett lámpával sétálhatunk és énekelhetünk – fogalmazott Császár-Hársfalvi Mária.
Ludvércjárás Valkonyán