A lenti gyógypedagógus házaspár ezúttal Kínát hódította meg

Több mint 20 órán át tartott az út Kínába az Arab Emírségeken keresztül, a világ egyik legnagyobb méretű, legtöbb utast befogadó repülőgépével.

– Több ezer éves történelem, az egyik legősibb civilizáció remekeit fedezhettük fel – kezdte Paksa Tibor. – Első állomásunk Sanghaj volt, a 23 milliós metropolisz, ahol hajóztunk a Hangzhou folyón, ahonnan pompás panoráma tárult elénk felhőkarcolókkal, köztük a világ második legmagasabb, 620 méteres tornya, ahova fel is mentünk. Végigsétáltunk a Nanjing Roadon a modern üzletek közt, ahol soha nem látott és kóstolt, ismeretlen, élő és élettelen állatok sokaságát láttuk. Sokkoló volt… Jártunk az Örömök kertjében, amit a 16. században egy mandarin, azaz hivatalnok hozott létre. Szucsou városában a kínai kertészet remekeivel ismerkedtünk. Patakok kanyarognak a dombok között, melyeken bambuszházak állnak, a kis tavakban pedig tükröződnek a házikók. Ezután a Jangce deltájában szálltunk vízre és megtekintettük a várost, amit Kína Velencéjének is neveznek.

A látnivalók mellett – mint azt Paksa Tibor elmesélte – óriási élmény volt utazni Sanghaj és Peking között a szupervonattal, ami a mintegy 1300 kilométeres távot néhány óra alatt teljesítette, 347 kilométeres óránkénti sebességgel.

– A főváros nevezetességeit röviden nehéz összefoglalni. Sétánkat a Szellemek útján kezdtük, meglátogattuk a Ming császári dinasztia sírjait. Utazásunk fénypontját a nagy fal jelentette. A sokat látott köveken, bástyákon sétálva megérintett a történelem. Peking felfedezését az óriási Tie­nanmen téren folytattuk, amit a nemzeti múzeum, a nép hőseinek emelt emlékmű és Mao Ce-tung mauzóleuma vesz körül. A sorban a Tiltott Város következett s a Ming és a Csing dinasztia palotája. Végül a 2008-as nyári olimpiai játékok helyszínére látogattunk el. S utaztunk riksával, azaz biciklis taxival is.

– 1966-ban, az úgynevezett kulturális forradalom idején történelmi értékeik, emlékeik jó részét megsemmisítették, de sok mindent újra létrehoztak – vette át a szót Paksa Tiborné Kati. – Érdekesség volt a jádefaragók műhelye. A jádekő majdnem olyan kemény, mint a gyémánt, s kínai motívumokat felhasználva csiszolnak a kőből szobrokat. Megismerkedtünk a tavikagyló-­tenyésztéssel és a gyöngyékszer-készítéssel, jártunk rekeszzománc-készítő műhelyben, ez a tűzzománc egy speciális változata, valamint részt vettünk hagyományos teaszertartáson, illetve a selyemszál előállításának aprólékos módja is feltárult előttünk, míg a kínai hagyományok megismerésekor Konfu­ciusz tanításairól hallottunk.

Paksa Tibor hozzátette: kissé tartottak az utazástól, mert a híradások – szerinte – rosszabb színben tüntetik fel az országot, mint amilyen a valóságban.

– Tisztaság, rend, fegyelem van, óriási forgalom, de tiszta a levegő, persze a monszunesővel számolni kell – sorolta. – Sok elektromos autót láttunk, fantasztikus a fejlődés, mindenre van emberük.

Kína a 47. ország, amit a Paksa házaspár felkeresett.