Orosztony – túraútvonalak, szőlőhegyek páratlan szépségű kilátással

Elhajította sisakját, jelezvén, a halálig fog küzdeni. Miután a törökök megölték, a fejét levágták, megcsonkított testét Miklós fia és gróf Zrínyi György temette el Kanizsán. A csata 1571, április 2-án, Orosztony határában volt, a küzdelem helyét most is Harc-kertnek nevezik. Thury György 1567-től volt a kanizsai vár kapitánya, s ezen a tragikus napon 150 lovasával vonult a Sar patak felé, melynek völgyében rájuk támadtak a lesben várakozó törökök.

- Tisztelettel adózunk Thury György emlékének, tavaly a község előtti parkban egy 13 tonnás követ helyeztünk el, rajta a hős domborművével, amit Turi Török Tibor készített, s ajánlotta föl a falu számára a hős tisztelete jeléül. Itt ahol állunk, a harc színhelyén is áll egy kopjafa, – mutatja Szőllősi Tiborné Mária a község polgármestere.

A gyönyörű tájban lévő falunak azonban nem csak Thury György emléke a nevezetessége, hanem az a természeti környezet is, ami sokakat vonz a környékre. A Thury kopjafánál, ahonnan a Kéktúra útvonal folytatódik délnek az Örömhegyre, találkozunk a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” sorozatunk másik vendégével, Horváth Árpáddal. Hármasban indulunk el a Rockenbauer Pál által kijelölt Kéktúra útvonalon az Örömhegyre, az egykori kanizsai Postás SE kulcsos házához.

-A hétvégén is lesz egy Zalakarosról induló túra a kulcsos házhoz, ami már nem a postásoké, mert a sportegyesületük megszűnt, hanem egy magánszemélyé. Én a körülvevő erdőben vagyok érdekelt, mert az enyém, s nekem is van itt egy vadászházam, ami régen pince volt, ugyan úgy, mint eredetileg a kulcsos ház is. Nehéz elhinni, de néhány évtizede ez a hegy nem erdővel borított terület volt, hanem virágzó szőlőskertek sorakoztak pincékkel. Az erdő fái között még most is találni összeroskadt épületeket – mondja Horváth Árpád.

Kísérőnk minderre bizonyítékkal is szolgál. Őriz egy Örömhegyi életképek című tablót, amelyen 1932 és 1939 között készült fényképek láthatók, amelyek Újvári Kálmán volt hegybírót és családját ábrázolják. Látható rajtuk a család gazdasága, sőt az 1939-es hegyi harangszentelés is. A család, sok más gazdálkodóval együtt a hegyen élt. Orosztony, amely a zalavári apátságnak is adófizetője volt régi település, 1225-ben már temploma volt. A török időkben elpusztult a falu, 1690-ben is puszta volt még, s majd csak jó ötven év múlva kezdték betelepíteni a Pogány hegyet (ma Pogányvári-hegy) szőlővel, amiért a gazdák adómentességet kaptak. A későbbiekben, az akkori Zala megye egyik legkiválóbb bortermő helyévé vált. 1949-ben Orosztony lakosai száma 1384 volt, de sokan éltek kint a településrészeken, így kirándulóhelyünkön, az Örömhegyen 48-an, a közeli Aranyhegyen pedig 122-en laktak.

- Örömhegy, Aranyhegy, olyan nevek ezek, amelyek a nevükben is jelzik, valami jó történt itt az emberekkel – mondja Árpád, akivel megérkezünk egy erdei kis kápolnához, s egy kereszthez. A kápolnát Szent Kristófnak, a kirándulók védőszentjének állították, a kereszt lábazati felirata pedig a következő: „Isten dicsősségére állították Öröm Hegy Szőlőbirtokosai 1906”. Az egyik fára Rockenbauer Pál fotóját tették ki, mellette pedig emlékoszlopa áll. A kulcsos ház zárva, vele kapcsolatban Árpád még megjegyzi:

-Az új tulajdonos azt mondta, megőrzi az épületet kulcsos háznak. Legyen továbbra is a bakancsos, a lovas és kerékpáros turisták menedékhelye, s ez igen becsülendő elhatározás.

Az Örömheggyel szemben, a falun túl, északon emelkedik a pogányvári hegy, Zala megye harmadik legmagasabb pontja. Pogányvár kedvelt és hozzáértő bortermelő hely voltát tanúsítja, hogy az 1889-es párizsi világkiállításon az egy innét származó bor aranyérmes lett. A hegyen emelkedik egy időjárásmérő-állomás tornya, ami vörös falazatával és jellegzetes kupolájával, illetve, közvetlen mellette egy földmérő toronnyal messziről látható tájékozódási pont az utazók számára. A tornyokon túl feltörve árválkodnak az egykori uradalmi pince épületei, amelyek magántulajdonban vannak. Innét nézve nyílik még csak ki igazán a táj, látható Badacsony hegye és a Balatont víztükre is.

- A hegyoldalt nem is olyan rég erre is szőlőskertek borították, ott is, ahol most már szántók láthatók a lankásabb dombokon. Vannak nagy, új telepítésű szőlők, gyümölcsösök is, de ezek nem az itt lakóknak hoznak hasznot. Régen mindenki szőlőt művelt, bort termelt, amit jó pénzért felvásároltak. Ez sajnos megszűnt, a házi bort nem lehet eladni. Most, már csak egy idős néni lakik a pogányvári hegyen, a 77 éves Németh Lászlóné, Jolán néni – mondja a polgármester. Jolán nénihez bekopogtatunk. Az udvaron kapirgáló tyúkok társaságában egy virgonc puli, s egy hatalmas komondor vigyázza gazdáját.

- Szeretek itt élni, máshol el sem tudnám képzelni az életemet. Hogy mennyi bort termeltünk korábban? A fináncoknak 70 hektót szoktunk bejelenteni – mondja vendéglátónk, s lekísér a pincébe, ahol hatalmas hordók sorakoznak: – Ez 1896-ban készült, még most is tartunk benne bor. A szőlővel fel kellett hagynunk, megöregedtem – mondja.

2012-től Orosztonyban van a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány székhelye. Az alapítvány ügyvezetője dr. Klein Ákos:

- Gyömrőről költöztünk ebbe a szép kis faluba, ahol megtaláltuk a tevékenységünkhöz megfelelő falusi környezetet, a kellő nagyságú területet, ami másfél hektár. Most egy oktatóterem kialakításán dolgozunk, melynek galériáján kiállítási teret hozunk létre, ahol bemutatjuk a bagoly- és más környezet megóvási tevékenységünket. Madárröptéket is építünk és egy gyümölcsfeldolgozót, amelyben a körülvevő gyümölcsös termését dolgozzuk fel. Sokan jönnek hozzánk önkéntesek is. Egyelőre nagyon jól érezzük magunkat – mondja, mi pedig megnézünk egy macskabaglyot, amelyre nemrég erdei munkások találtak rá.

- Jó étvágya van őkelmének, reggelire bevágott két napos csirkét és egy egeret – mondja Göncz István az alapítvány munkatársa, majd a madárházban megmutat egy másik baglyot, aminek sérült a szárnya, ha nem gondoznák, elpusztulna. Horváthné Büki Edina falugondnok, aki elkísért az alapítványhoz, miután megsimogatta a kis macskabaglyot elmondja, nagyon jó helynek tartja Orosztonyt, ő Kanizsáról jött ide férjhez, de semmi pénzért nem menne el innét.

-A faluban a szennyvíz kivételével minden szükséges közmű megtalálható, működik nálunk óvoda, háziorvosi, védőnői, falugondnoki szolgálat és még könyvtár is. Sokat költünk az utakra, a parkokra, hogy jobb legyen itt élni. Jönnek bakancsos, gyalogos és lovas turisták, de ezek igazán nem hoznak hasznot a falunak. Az a baj, hogy helyben nincs munkalehetőség. Ha valamire kellene, nem tudnék összeszedni tíz fiatalt, mert aki teheti, külföldön dolgozik, legalább harmincan vállaltak kint munkát. A falusi csokkal várakozó állásponton vagyunk. Kis faluban letelepedni meggondolandó, mert ha nincs a faluban munkahely, fel kell tenni a kérdést, milyen jövője lesz itt a gyermekeinknek? Az viszont jó, hogy külföldiek vagy húszan vettek házat, ezeket szépen felújították, mert nyugalmas a környék és közel van Zalakaros, a Kis-Balaton, de Hévíz és a Balaton sincs messze. Kirándulásra, felüdülésre szép ez a környék. Szeretettel várunk mindenkit, és teszünk azért, hogy a falunk mindig a szép arcát mutassa az ide érkezőknek – mondja Mária.