Az aranymiséjére készül Tüske József plébános

A rédicsi születésű lelkipásztor 2009 óta szolgál a Szent Miklós-plébánián, amelyhez fíliaként Dobri és Kerkaszentkirály tartozik még. Az ünnepi esemény június 29-én 11 órakor lesz Rédicsen, de későbbi szülőfalujában, valamint egyik korábbi szolgálati helyén, Lentiben is megtartja aranymiséjét, a szeptember 29-i, Szent Mihály-napi búcsúi istentiszteleten.

– Vallásos családban nevelkedtem, a szüleim minden vasárnap ott voltak a templomban. Szoktam is mondani a szentmisékről főzés miatt távol maradó asszonyoknak, hogy az én édesanyám a templomba is eljárt, és ebéd is került az asztalra – eleveníti fel gyermekkorát Tüske József. – Egészen fiatal koromtól papnak készültem. Közel laktunk a templomhoz, így a hétköznapjaimat is ott kezdtem, a reggel 7 órakor kezdődő miséken ministráltam, majd onnan mentem az iskolába.

Rédics után a győri bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait. Amikor ez szóba kerül, felidéz egy történetet, amely jól tükrözi az ötvenes évek Magyarországának társadalmi viszonyait. A termelőszövetkezet szervezése folyt szülőfalujában, amikor a továbbtanulásáról kellett dönteni. Édesapja elutasította a beszervezési kísérletet, mire az agitátor azzal fenyegette meg, ha nem lép be a téeszbe, akkor a fiát egyetlen középiskolába sem veszik fel.

– Édesapám csak mosolygott ezen, mert addigra már sikerült elintézni, hogy a bencésekhez kerülök – mondta a plébános. – A rédicsi igazgató titokban adta ki az általános iskolai elbocsátó papírt, így nem volt akadálya a gimnáziumi tanulmányaimnak.

Tüske Józsefet a szeminárium elvégzése után a szombathelyi székesegyházban, 1969. június 22-én, napra pontosan 50 éve szentelte pappá Winkler József segédpüspök. Az újmiséjét Rédicsen tartotta, majd Lentiben kezdte meg szolgálatát.

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert káplánként és plébánosként is mindenütt jól éreztem magam – folytatta. – Papi körökben járja egy mondás, miszerint az első szolgálati hely és az első plébánosi hely kiemelkedik az ember életében. Ez velem is így történt.

Lenti nagyszerű kezdést jelentett, az itteni esperesi kerület papsága nagyon jó közösséget alkotott, szeretettel befogadtak, az első pillanattól kezdve otthon éreztem magamat. Utána Körmend kicsit más világ volt, de megismertem Vas megyét, és ott is kiváló plébánossal dolgozhattam együtt. Majd Zalaegerszegre kerültem, ahol egykor Mindszenty József is szolgált, ezt nagyon nagy kitüntetésnek éreztem. Tíz év kápláni szolgálat után jött az első plébánosi kinevezésem, Tófej-Lórántházára, ahonnan a mai napig vannak barátaim.

Tüske József 1990-ben, Komár József kanonok nyugdíjazása után került vissza Lentibe. Mint mondja, nagyszerű időszak volt, a rendszerváltás kora, amikor érezhetően megpezsdült az élet. A papság addig beszorult a templomokba és a sekrestyékbe, akkoriban viszont kinyílt előttük a világ. Állami rendezvényekre, társadalmi eseményekre hívták őket, s Tüske József élt is ezekkel a lehetőségekkel, a város társadalmi életének fontos szereplője lett.

– A hívek száma látványosan megnőtt – mutat rá. – A szentségek kiszolgáltatása, például a keresztelések iránti igény is növekedett. A kilencvenes évek előtt Lentiben évente 50-60 keresztelés volt, a rendszerváltás után száz körüli. Ugyanígy nőtt az egyházi esküvők és temetések száma is, a rendszerváltást követően alig akadt polgári temetés. Sajnos egy idő után az új megtérők jelentős része elmaradt a templomokból. Tornyiszentmiklós Lentihez képest egy nyugdíjas hely, de itt is nagyon jól érzem magam. Kevesebb a misézőhely, kevesebb a feladat, amit nem bánok, mert felettem is eljár az idő, jövő év őszén töltöm be a 75. életévemet, amikor be kell nyújtanunk a nyugdíjazási kérelmünket. Addig azonban van még teendőm, most éppen a templombelső felújításának folytatását készítjük elő.