Cserediákok Indiából: Arnav és Anshika most a kanizsai Batthyány-gimnáziumban tanul

Az AFS egy nemzetközi, önkéntes alapon működő szervezet, mely interkulturális tanuláshoz nyújt lehetőséget, ezzel is segítve az embereket, hogy elsajátítsák azt a tudást, képességet és megértést, mely egy igazságosabb és békésebb világ megteremtéséhez szükséges. Lehetővé teszi az emberek számára, hogy olyan felelősségteljes tagjai legyenek egy sokszínű világnak, akik a békéért és megértésért dolgoznak. A világ egyik legnagyobb, legrégebbi diákcsere-­szervezete, melyet nemzetközi elismerés övez.

– Ebből öt évvel ezelőtt Magyarországnak is jutott – mondta Sztankovics Andrea, az AFS Zala megyei körzetének elnöke. – Az itt tartózkodó diákok a hazautazásuk előtt kitöltöttek egyfajta elégedettségi tesztet, mely szerint Európa legjobbjai között kaptunk helyet. Sokak mellett India is felfigyelt erre a kitűnő eredményre, s kölcsönös megállapodást kötöttek. Előzetes tapasztalatszerzésre jönnek, ennek értelmében tíz napot az ország megismerésével töltenek, majd két és fél hetet családoknál élnek. A kapcsolat olyan gyümölcsöző, hogy ebben az időszakban olykor 30 indiai fiatal érkezik. Ilyenkor lehetőségük nyílik megismerni az oktatási rendszert, a kultúrát, és betekintést nyerhetnek a családok életébe. Szerencsére a Batthyány mellett a Mező-gimnázium is befogadó, itt is tanulhatnak a vendégek.

Sztankovics Andrea korábban az elsők között fogadott be indiai diákot, és járt a félszigeten. Az ottani emberek békések, ezért számukra különösen fontos, hogy gyermekei­ket biztonságban tudhassák. Szerinte amelyik magyar szülő gondolkozik azon, hogy egy évre cserediákot fogadjon az otthonába, az próbálja ki ezt a néhány hetet a társaságukban, biztosan nem csalódik majd.

Ottjártunkkor a 16 éves fiú, Arnav Sharma és a 17 éves lány, Anshika Rathore kivételes kedvességükről, közvetlenségükről, nyitottságukról és kiváló angol nyelvtudásukról tettek tanúbizonyságot. Életükben először jártak az európai kontinensen.

– Az India fővárosától, Új-Delhitől ezer kilométerre délre található Indaur városából érkeztünk – mesélték. – A kétmilliós metropolisz 3500 fős magániskolájában tanulunk, melyet tavaly a környék legjobbjának választottak meg. A suliban a tanulók egyenruhát viselnek, az angol nyelv kötelező tantárgy, 4 éves korunktól folyamatosan foglalkozunk vele. Zárt közösséget alkotunk, nálunk az iskolaidő alatt nem lehet okostelefon, de az intézmény területét sem hagyhatjuk el.

A fiatalokat valósággal megbabonázta az ország. A fővárosi látogatást követően Zala megye csodáit tekintették meg, jártak többek között Hévízen, Keszthelyen, de a befogadó családjaik jóvoltából felfedezhették Nagykanizsát is.

– A magyarok vendégszeretők, kedvesek, azért a kulturális különbségek érezhetők – tették hozzá. – A gasztronómiájuk szintén remek. Ettünk lángost, dödöllét, érdekes főzelékeket és leveseket. Nálunk csak egy héten egyszer van kenyér, itt pedig mindennap, ez szenzációs. Marhahúst egyáltalán nem eszünk, de ebből nincs probléma, ugyanis a magyarok eléggé változatosan főznek.

Anshika a batthyányis Kiss Nóra és családja vendégszeretetét élvezi, míg Arnavot a Zrínyi-iskola nyolcadikosa, Fónai-Papp András fogadta be.

– Őszintén szólva tartottam attól, milyen lesz egy alapjai­ban más kultúrát képviselő lány „testvérének” lenni, de szerencsére kellemes csalódás ért – mondta Kiss Nóra. – A lány talpraesett, határozott, elfogadó, és semmi rosszindulat nincs benne, egy angyal. Mellette pedig mindennap főz nekünk valami hazait, ami finom, de olykor rettentően csípős. Ők úgy használják a csilit, mint mi a sót.